Történelmi hónapokon van túl az FTC-Telekom női labdarúgócsapata. A bajnoki cím ismételt megszerzése után az albániai UEFA Női Bajnokok Ligája-selejtező minitorna, a norvég Valerenga elleni playoff-párharc, majd a Sparta Praha elleni két mérkőzés az újonnan bevezetett UEFA Női Európa Kupában sokáig emlékezetes nemzetközi szereplés marad. Ráadásul ezek a mérkőzések nemcsak eredmény tekintetében, de mentálisan is új szintre emelte a csapatot. Albert Flórián vezetőedzővel a 2025-ös naptári év legfontosabb fordulópontjairól, a nemzetközi szereplés nehézségeiről, a megszerzett tapasztalatok fontosságáról, a fiatalok beépítéséről, csapatépítésről, és a közeljövő célkitűzéseiről beszélgettünk évzáró, évértékelő interjúnkban.

- Ha a 2025-ös naptári évet nézzük, megkerülhetetlen állomás az albániai női Bajnokok Ligája-selejtező minitorna, amelyen 10 év és megannyi próbálkozás után végre sikerült a hőn áhított továbbjutás a BL-kvalifikáció playoffkörébe. Repüljünk vissza egy kicsit az időben: amikor visszagondolsz a torna utolsó pillanataira, mit éreztél? Megkönnyebbülést, örömöt, elégtételt? Mekkora siker volt ez valójában?

- Én még ennél is egy kicsit korábbra mennék vissza, jelesül a bajnokság azon szakaszára, amikor az alapszakasz hajrájában otthon kikaptunk a Puskás Akadémiától 1-0-ra, és úgy állt a helyzet, hogy elképzelhetőé vált, hosszú évek után nem játszhatunk a bajnoki döntőben. Nagyon sokan temették a csapatot, aztán lementünk Gyirmótra, az abszolút esélyes Győr elleni rangadóra, és egy félidő alatt rúgtunk négy gólt. Onnantól kezdve elkezdett szárnyalni a csapat. Sorozatban hoztuk a meccseket, gólt sem kaptunk, megnyertük a bajnoki döntőt, amely során szintén érintetlen maradt a hálónk Győrben és Budapesten is. Ekkor már éreztem egy nagyon komoly kohéziós erőt a csapaton belül, olyat, amit előtte ilyen szinten még nem. Azt gondoltam, ha ezt a mentális állapotot át tudjuk menteni a BL-selejtezőre, akkor akár sikeresek is lehetünk. Tíz évig nem sikerült ezt a szintet megugrani, 2015 óta kergette ezt az álmot ez a csapat, ezért az albániai továbbjutást azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük történelmi sikernek.

- A bajnoki siker után milyen munka következett? Korábban sokszor gondot jelentett, hogy tétmeccsek nélkül kellett belemenni a nyár legfontosabb mérkőzéseibe, a BL-selejtezőkbe.

- A nyáron változtattam a stábon: új pályaedző érkezett, valamint visszahoztam a korábbi erőnléti és rehabilitációs edzőmet. Kellett egyfajta friss impulzus a lányoknak. Szerintem nagyon jól sikerült a felkészülésünk. Tudatosan kerestünk nemzetközi edzőmérkőzéseket, inkább utaztunk, csak hogy nemzetközi szintű, komoly terhelést kapjanak a játékosok. Az utolsó edzőmeccsen viszont megsérült Jadyn Edwards, ami óriási fejfájást okozott, mert ő a csapat egyik kulcsembere, „agya”. Teljesen át kellett alakítani a játékrendszert, de sikerült megtalálnunk a megoldást a BL-csoportkörre. Emellett másik nehézséget is orvosolni kellett a nyáron, az amerikai belső védőnket kivásárolták, sürgősen kellett pótolni. Leigazoltuk Andjela Frajtovicsot Győrből, aki végül nagyon komoly erősítésnek bizonyult.

- Az albániai selejtező döntőjében végül nem a házigazdával találkoztatok. Mennyire volt meglepő ez a fordulat?

- Az elődöntő után volt lehetőségünk megnézni az ellenfeleink meccsét, ami sokat segített, a lányokkal együtt elemeztük a mérkőzésüket. Közösen térképeztük fel, mire számíthatunk, és erre építettük fel a taktikát. Volt a leendő döntős ellenfelünknél egy kényszerű hiányzó, ami valamelyest megkönnyítette a dolgunkat, de tudtuk, hogy veszélyesek, különösen az afrikai támadóik. A fináléban aztán ahogy megszereztük az első gólokat, egyre felszabadultabb lett a csapat, és egy idő után már inkább csak az volt a kérdés, mennyi lesz a vége.

- A lefújás pillanatában mennyire futott át rajtad, hogy ez történelmi pillanat?

- Rengeteg apró mozaikdarabot kell ilyenkor fejben összerakni. Amikor átvettem a csapatot, még tele volt válogatott játékosokkal, de ez a keret gyorsan átalakult. Tavaly hiába játszottunk hazai pályán, nagyon nehéz volt a selejtező, mert rengeteg új játékost kellett beépíteni. Idén tudtam, hogy nem egyéni képességekben tudunk igazán erősek lenni, hanem nagybetűs csapatként. Át kellett strukturálni mindent, és ez végül jó irányba vitt el minket.

- A BL-playoff már egy teljesen új szint volt, a norvég Valerenga ellen. Hogyan tekintettél erre a párharcra előzetesen?

- Amikor megtudtuk a sorsolást, szinte rögtön a minitorna után, azonnal látszott, hogy nagyon erős ellenfelet kaptunk. Korábban soha nem játszott a Fradi női csapata északi csapat ellen, teljesen más futballkultúráról van szó. Én ezt az egészet egy tanulási folyamatként fogtam fel, a playoff már a csoportkör előszobája, teljesen más szint. Fontos volt testközelből megtapasztalni, hol tartunk mi, és hol tart a nemzetközi női futball. Már az is nagy dolog volt, hogy a Ferencváros neve ott volt a sorsolásnál egy kis gömbben, hogy ekkora csapatok mellett szerepeltünk, részesei voltunk az egész BL-kalandnak.

- Az újonnan bevezetett második számú női nemzetközi sorozatban, az UEFA Női Európa Kupában a Sparta Praha ellen zártátok a nemzetközi szereplést. Hogyan értékeled azt a párharcot?

- Két hónapon keresztül folyamatosan hazai és nemzetközi tétmeccseket játszottunk, rengeteget utaztunk. Szűk kerettel dolgozom, sok fiatal játékossal, ami nem hasonlítható össze azokkal a csapatokkal, amelyek évek óta ebben a közegben vannak. Emellett sok sérültünk és betegünk volt, Prágában az utolsó pillanatban dőlt el, ki tud játszani. Ez nagyon tanulságos időszak volt. A realitás az, és ezt megmutatta a prágai első meccsünk is, ahol le tudtunk hozni úgy egy találkozót, hogy nyílt, ki-ki meccset játszhassunk itthon, hogy a BL főtábla még nagyon távoli, de az Európa Kupa szintjét szeretnénk stabilan megugrani már akár a következő évtől kezdve is.

- A magyar bajnokság őszi szezonját tekintve, mennyire volt nehéz váltani a nemzetközi meccsek után, és teljesen más kihívást jelenő találkozókon pályára lépni?

- Ahogy említettem, folyamatosan rotálnunk kellett, figyelnünk kellett a játékosok állapotát, így igazán még nem jöhetett ki, mennyit is tanultunk, mennyivel is járunk előrébb, mint a nemzetközi szereplést megelőzően. Azt hiszem, ezeket a tapasztalatokat most tudjuk majd igazán hasznosítani, a téli felkészülés, valamint a bajnokság tavaszi szakasza során. Bízom benne, hogy tavasszal kevesebb sérülésünk lesz, és az alapcsapat végig tudja játszani a szezont.

- A Fradinál nagy hangsúly van az utánpótláson, évről évre épülnek be saját nevelésű játékosok is a felnőtt keretbe. Idén van olyan játékos, akit kiemelnél?

- Nem szoktam egyéneket kiemelni, de Hanász Vanda esetében ezt most meg kell tenni. Soroksárról hoztuk el, rengeteg potenciál volt benne, és be is bizonyította, hogy élni tud az eséllyel. Szinte alapember lett, de előtte áll még egy nagyon komoly év, ahol nem szabad megállnia a fejlődésben. Nem elégedhet meg ezzel, amit eddig elért, mert rengeteg lehetőség van még az esetében a szintlépésre.

- Van olyan, amit kitűztél 2025-re, de nem érted el?

- Mindig kell, hogy legyen újabb és újabb cél. Ha valaki nem akar folyamatosan fejlődni szakmailag és emberileg egyaránt, az baj. Távlatokban kell gondolkodni, ha valamit elértünk, akkor azt kell figyelni, hogyan, mi módon kerülhetünk a következő, eggyel magasabb szintre. Eszerint dolgozom én is. Nagyon szép, történelmi év volt, de itt a következő feladat, tartósan megragadni minimum ezen, vagy akár még eggyel komolyabb nemzetközi szinten is. És itthon is van még elérendő cél.

- Ha már itt tartunk, van újévi fogadalmad, kívánságod?

- A legfontosabb az egészség: a családomé, a szeretteimé és persze a játékosaimé és a stábomé. Ha ez megvan, már nem leszek elégedetlen. Ez adja az alapot és az erőt a munkához. A csapattal pedig szeretnénk duplázni, a bajnokságot és a kupát is megnyerni, ez már elég régen sikerült. És ha lehet, legalább egy körrel továbbmenni nemzetközi porondon.