Csigi Eszterrel legutóbbi cikkünkben a szorongásról, a lámpalázról és stressz-protokollról beszélgettünk. A mostani részben a motiváció fenntartásáról és a célállítás fontosságáról lesz szó.

Egy gyermek általában azért kezd el sportolni, mert örömét leli benne, jól érzi magát a többi gyerek között, szívesen jár közösségbe. Egy bizonyos kor után azonban megjelenik a versengés, a belső motiváció arra, hogy a sportoló jobb legyen a másiknál, illetve edzésről-edzésre önmagát is „túlszárnyalja”.

Iskolás korban a gyermeknek az iskolában, illetve a sportban is helyt kell állnia, ezért fontos megtalálni azt az egyensúlyt, hogy az iskolában és a sportban is motivált maradjon. Fiatal korban fontos szerepe van ebben a szülőknek, hogy ne állítsanak irreálisan nagy elvárásokat a gyerekekkel szemben, ne erőltessenek rá még két különórát vagy plusz edzést, mert ennek az lehet a következménye, hogy a gyermek folyamatosan fáradt lesz és pont a legfontosabbakat fogja elveszíteni: a fejlődést és a tanulás örömét.

Egy fiatal sportolónál is megjelenik már a „mindenáron győzni kell” felfogás, ami részben jó is, de nagyon fontos lenne jól kezelni a kudarcokat is. Fiatalabb korban még „gyenge lábakon áll” az önértékelés és az önbizalom, ezért itt is jelentős szerepe van a szülők visszajelzésének, fontos, hogy éreztessék a gyermekkel, hogy ha éppen nem jól sikerült az aznapi teljesítmény, attól függetlenül büszkék rá, és motiválni kell, hogy máskor alakulhat ez sokkal jobban is. Azonban nem csak a kommunikációval kell éreztetni ezt, hanem a testbeszéddel, alapvető gesztusokkal, öleléssel.

Serdülőkorban azt keresik a fiatalok, hogy kik is ők valójában. Ebben az életkorban számos érdeklődési kör megjelenik a sporton kívül is, jelentős szerepe van az érzelmeknek. Az edzőknek is ugyanolyan fontos a jelenléte és a segítsége, mint a szülőknek, ha a sportoló készen áll megbeszélni a mindennapi problémáit, fontos, hogy ott legyen egy felnőtt, akivel tud kommunikálni. A serdülőkor vége felé már elkezd a személyiség megszilárdulni, így képes lesz jobban kezelni az érzelmeit, a kudarcokat.

Egy sportoló életében fontos, hogy folyamatosan célokat tűzzön ki maga elé, ezek lehetnek apró célok is, sőt, fontos lenne, hogy legyenek kis céljai egy napra vagy egy hétre, hónapra, hogy folyamatosan legyen sikerélménye, ami abból származik, hogy sikerült teljesíteni az adott hét kihívásait. Természetesen a hosszú távú célok elérése adja a fő motivációt.

A SMART-módszer segítségével a hosszabb távú célokat elemeire bonthatjuk, ez egy célállítási módszer. A SMART jelentése: specifikus, mérhető, elérhető, reális és időhöz köthető célok.

Ez azt jelenti, hogy olyan célokat kell felállítani, amelyek konkrétak, vagyis pontosan meg tudjuk határozni mit és hogyan szeretnénk elérni. Legyen mérhető, ami azt jelenti, hogy a célok méréssel is lekövethetőek legyenek, észrevehetők legyenek a részeredmények, és lássuk, hogy a jó irányba haladunk-e.

A célok meghatározásakor fontos az elérhetőség, vagyis olyan célokat kell kitűzni, amelyek reálisak. A sportoló számára a kitűzött cél fontos legyen, vagyis releváns, mert ennek segítségével nem veszti el a motivációját egy pillanatnyi kudarc esetén sem.

A célállításnál fontos még az idő, hogy meghatározzuk, hogy mennyi időn belül szeretnénk elérni a kitűzött célt, így nem veszítjük el a fókuszt. A célok elérése érdekében tehát fontos a célállítás, melynek segítségével elérhetjük a legmerészebb álmainkat is.