Pista rangidősként a sétafocicsapat szíve-lelke volt. Nem evidens, hogy egy sportágban, ahol tilos futni, miként lehet a pályát felszántani vagy csúszva-mászva gólt szerezni, azonban ő rá ez mégis jellemző volt. A kapu előterében mindent megtett a gólért, kúszott, mászott és ha csak úgy lehetett, akkor estében lőtte kapura a labdát. A szakmai stáb rendszeres ijedtségére, azonban a pályán mintha 60 évvel fiatalabb lett volna, felállt és mosolyogva nyugtatott meg mindenkit: „Nincs gond, folytassuk!” Ezek csak jóhangulatú sétafoci-edzések voltak mondhatnánk, de a Fradi-címerrel a szíve felett, úgy érezte, hogy ez a minimum, ez a Ferencváros, itt mindig több kell. Jól tudta ezt, hiszen fiatalon az FTC-ben kajakozott, még ifjúsági válogatott is volt. Mindig csinálta, ahogy az erejéből kitelt, a küzdeni akarása minden ember számára példaként állítható. De nem csak a pályán, azon kívül is kivételes munkabírású ember volt. Noha már életének 80. esztendejében járt, ténylegesen kevesebb mint 5 éve nyugdíjazta csak magát, addig villamosmérnökként dolgozott volt a csapattársával és barátjával, Szabó Lászlóval közös vállalkozásukban. Kollégájával 1971 óta dolgozott együtt itthon és külföldön egyaránt, vitték a magyar mérnökök jóhírét szerte a nagyvilágban. Közösen jártak focizni és szurkolni is a Fradi-meccsekre, ahova neki sok-sok éven át bérlete is volt a C4-ben. A Ferencváros szurkolója, kajakosa és sétafocistája 2021. március 22-én hunyta le végleg a szemét, már csak az égi lelátokról szurkol nekünk és a Fradinak. Pályán mutatott példás küzdését nem feledjük, családja és barátai fájdalmában osztozva emlékét megőrizzük!