Az utóbbi hetekben lezárult az utánpótlásfutball 2025/2026-os szezonja is. A Ferencváros kiemelt bajnokságokban szereplő csapatai eredményes idényt zártak, mégsem feltétlenül ez a siker legfontosabb fokmérője – nyilatkozta nekünk az FTC utánpótlásának szakmai igazgatója, Kiss-Baranyi Sándor. A szakember elmondta: jelenleg is a következő évad előkészítése zajlik, a cél pedig az, hogy a nyári időszakban a legkisebb korosztályoktól kezdve minden csapat – az edzések mellett - külföldi ellenfelek ellen is bizonyíthassa felkészültségét. Az interjúban sok más mellett szóba került a felnőtt együttest vezetőedzőként irányító Borbély Balázs karaktere is, amely garanciát jelenthet az utánpótláskorú játékosok szerepeltetésére.

– Az előző volt a 2025/2026-os szezon utolsó hétvégéje az utánpótlásban. Hosszú idény volt?

– Ez jó kérdés, mert tulajdonképpen egy végtelenített műszakban dolgozunk, ahol az egyik szezon a másikba torkollik. Attól függ, honnan közelítjük meg: lehet nevezni hosszúnak és nehéznek, hiszen mégiscsak 270 gyerekkel, 14 csapattal dolgozunk, így mindig vannak kihívások és feladatok, de az a helyzet, hogy én inkább kiegyensúlyozottan éltem meg a futballévet, mert a feladatainkra tudtunk koncentrálni. A klub olyan feltételrendszert teremtett, amelynek köszönhetően biztonságosan, a szakmai munkára koncentrálva tudtunk ebben az évben is dolgozni. Nem okozott nagyobb nehézséget ez az év, mint általában egy esztendő az utánpótlásban, ahol ennyire szerteágazó a feladat.

– Az utánpótláscsapatok szereplése kapcsán gyakran elhangzik, hogy nem az eredményesség a fontos, az FTC mégis jó évadot tudhat maga mögött, hiszen a kiemelt bajnokságokban induló U14-es, U15-ös, U16-os, U17-es és U19-es gárda egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet nyert, az U16 és az U19 pedig kupagyőztes lett. Elégedettek a szerepléssel?

– Inkább azt mondom, hogy egy nagyon pozitív visszaigazolást jelent, hogy ezeket az eredményeket rögzíthettük, de nem ez a cél. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mióta 2020 augusztusában ezt a feladatot kaptuk Palásthy Norbert akadémia-igazgatóval közösen, azóta egy nagyon határozott vízió mentén haladunk: fejlesztésorientált programot hajtunk végre, amelyben a versenyeztetés a fejlesztés egyik eszköze a hosszú távú siker érdekében. A nagypályás csapataink idei eredményes szereplése ezért is külön öröm számunkra! Az egy örök kérdés az utánpótlás kapcsán, hogy magának a mérkőzésnek, versenynek milyen szerepe van. Szerintem ezek eszközök a játékosfejlesztés útján. Nagyon fontos eszközök, de soha nem téríthet el a számszerű eredmény bennünket a hosszú távú fejlesztési célok felől. Tanítjuk ugyan, hogy egy-egy mérkőzésen mindig koncentrációval, a lehető legmagasabb teljesítménnyel a győzelem megszerzésére kell törekedni, de sokkal fontosabb, hogy egy-egy mérkőzés szakmai teljesítményét figyeljük, szemben azzal, hogy a tabellát néznénk. Igazi öröm számunkra, hogy mindezek ellenére is eredményesek tudtunk lenni, mi ennek a szellemiségnek egy járulékos eredményeként tekintünk arra, hogy mind az öt nagypályás korosztályunk nyert valamit ebben az évadban. Ez egy jó visszaigazolás, hogy hatékony a fejlesztési folyamat, helyes úton járunk.

Kupagyőztes örömmámor: így ünnepelt az U19-es csapat

– Az akadémia nem titkolt célja, hogy minél gyorsabban tudja a fiatal játékosokat beintegrálni a felnőtt fociba. Ez most megvalósulni látszik, hiszen Lisztes Krisztián és Tóth Alex után Madarász Ádám, Lakatos Csongor, Gólik Benjámin, Radnóti Dániel vagy éppen Czéh Barnabás is bontogatta szárnyait a felnőtt csapatban. Hogy látja a fiatalok beépülését a felnőttek közé?

– Inkább oda kanyarodnék először vissza, hogy az egész utánpótlás-programunknak a kiindulópontja az, hogy véleményünk szerint négy alapvető feltételnek kell megfelelni a magas szintű vagy mondhatjuk azt is, hogy Fradi-szintű teljesítményhez, hogy ilyen szintű játékost tudjunk biztosítani az első csapat számára. Ezek: a genetikai háttér, maga a képzési folyamat minősége, a környezeti hatások és a mentalitás. A legnagyobb kihívás pedig mindenkivel megértetni ezeket az alapelveket. Azt, hogy a négy feltételnek együttesen jelen kell lenni a sikerhez! Ilyen tekintetben az, hogy mi ebben a sportkoncepcióban, amit ma Fradinak hívunk, tudunk számottevő játékperchez jutó játékosokat az első csapat számára nevelni, az az egész rendszernek az eredménye. Azért tud egyre több saját nevelésű játékos az első csapat közelében megjelenni, mert maga a rendszerünk biztosítja a fiatalok számára azt, hogy a megfelelő időben, a megfelelő szinten versenyezzenek. Ebben nagyon fontos szerepe van az NB II-es Soroksárnak vagy éppen az NB III-ban szereplő FTC II-nek – ahol a 16-17 éves, egyébként a saját korosztályukban kiemelkedő teljesítménymutatókkal rendelkező játékosokat szerepeltetjük –, de természetesen minden képzési időszaknak vannak kiemelt fejlesztési feladatai. Ezeknek a speciális céljait szem előtt tartva haladunk a felnőtt futball irányába. Ez az igazi lényege a mi munkánknak.

– Milyen volt megélni Tóth Alex távozását és angliai bemutatkozását vagy éppen Redzic Damir Salzburgba igazolását és válogatott debütálását? Mindkettejük útját utánpótlás szakmai igazgatóként kísérte az elmúlt években, azaz közelről láthatta, ahogy profi játékossá érnek.

– Korábban Lisztes Krisztián, most pedig Tóth Alex értékesítése egy olyan mérföldkő volt – szerintem nemcsak a Fradi, hanem az egész magyar labdarúgó-utánpótlás életében is –, amilyen nagyságrendű bevételeket magyar klubok nem tudtak fiatal, saját nevelésű játékosból realizálni. Ilyen szempontból a cél nem lehet más, mint, hogy a korábban említett fiatalok közül, vagy a még kisebb generáció soraiból évről évre legyenek olyan játékosaink, akik képesek az európai topbajnokságokba eljutni. Az a feltételrendszer, amivel mi dolgozunk, azt várja el tőlünk, hogy az európai szintre készítsünk fel játékosokat. Nem szabad mellébeszélni. Teljesítmény kell! A kérdésre reagálva: az utánpótlásban dolgozó szakembernek mindig az a legnagyobb boldogság, ha egy-egy labdarúgó érvényesül. Annál nagyobb öröm nincs, mint amikor az ember megéli azt, hogy egyszerre két saját nevelésű játékosunk címeres mezben hallgatja a Himnuszt a válogatott mérkőzések előtt. Ilyenkor azt érzem, hogy az összes velük dolgozó kollégám – beleértve magunkat, vezetőket is – a méltó elismerést kapja. Damir és Alex esetére kitérve: az egyik nyolc és fél, a másik kilenc évet töltött a Fradi berkein belül, beleértve a soroksári időszakot is. Őket olyan mintának tudjuk tekinteni és a jelenleg is itt sportoló gyerekeink elé állítani, akik a legnehezebb utat végigjárva, a Fradi első csapatának keresztül jutottak el a magyar válogatottba. Ez az igazi öröm. Ilyenkor az embernek eszébe jut minden, ami ezekkel a gyerekekkel történt.

– Mire gondol?

– Amikor a sikereket látjuk, nagyon fontos, hogy mindenkinek, aki ezeket a gyerekeket figyeli és példaként állítja mások elé, annak tisztában kell lennie a nehézségeikkel is. Manapság mindenki gyors sikert és azonnali érvényesülést szeretne, de be kell látniuk – legyen szó akár gyermekről vagy szülőről, esetleg szakemberről –, hogy mindenkinek más az útja a sikerhez. Könnyű dolog ígérni a gyerekeknek sikereket, előrelépést, de amikor egy befutott játékosnak a történetét elemzed, mindig ott vannak a hullámvölgyek, nehézségek is. Talán ez különbözteti meg a később beváló, és egészen kiemelkedő szintre eljutó labdarúgókat, hogy ők a nehézségek ellenére is kitartottak az eredeti elképzeléseik mellett, és pontosan tisztában voltak azzal, hogy a problémák és a kihívások azok velejárói a sportpályafutásnak. Ha a legmagasabb szintre akarsz eljutni, akkor a legmagasabb akadályokat kell legyőznöd. A két fiú, Alex és Damir esetében ez az volt, hogy bekerüljenek a Fradi első csapatába. Látjuk az ő példájukon keresztül is, hogy ha megléped ezt a szintet, bármi elérhető. Ne feledjük: Alex akkor sem hátrált meg, amikor egy éven keresztül nem nagyon tudott az első csapatban játszani, hanem idézőjelben csak a kispadon ült, esetleg csak a Soroksárban játszott. Ezeket fontos lépésnek tartotta.

Az utánpótlásban dolgozó szakembernek mindig az a legnagyobb boldogság, ha egy-egy labdarúgó érvényesül - vallja Kiss-Baranyi Sándor

– Milyen jövő várhat a Fradi utánpótlásában nevelkedő fiatalokra, egyeztettek már erről Borbély Balázzsal? Milyen hozzáállása lehet a felnőttek új vezetőedzőjének az utánpótlásban pallérozódó játékosokhoz?

– Persze, beszéltünk a Balázzsal, sőt, az elmúlt időszakban is folyamatosan kapcsolatban voltunk, hiszen a mi utánpótlás-edzői stábunkból került el. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, és őszintén megmondom, hogy nagyon szurkoltam is neki, hiszen már korábban is látszott, hogy rendkívüli képességekkel rendelkező személyiség és edző. Egy kicsit sajnálom, hogy a bajnoki címünkbe került, hogy ő a felnőtt futballban is végleg bizonyítson. A kinevezése óta is beszéltünk. Szerintem nem is az számít, amit a Balázs most nyilatkozik ebben a témában, hanem sokkal inkább az ő edzői karaktere a válasz. Az ő edzői karaktere determinálja azt, hogy ő fejlesztő-típusú edző is amellett, hogy eredményesen dolgozik. Egy ilyen edzőnek mindig is fontos lesz az, hogy fiatal játékosokat fejlesszen és a legmagasabb szintre juttassa el. Ő ezt nem kötelezettségnek éli meg, neki ez a természetes gondolkodásmód, hiszen ő is úgy gondolja, hogy az érmek mellett a legnagyobb siker az, ha a fiatal játékosokból topjátékosokat tud nevelni. Velünk, utánpótlásban dolgozó szakemberekkel ezt azt mondatja, hogy egy szép időszak előtt állunk, hiszen a háttérben ott sorakoznak azok a tehetséges játékosok, akik a Fradi első csapata számára valóban potenciált jelentenek. Én abban bízom, hogy ez egyfajta folytonosságot fog tudni biztosítani, és folyamatosan tudnak fiatal játékosok szerephez jutni.

– Mennyire vonzó, népszerű most a Ferencváros utánpótlása a gyermekek és szüleik körében?

– Én azt gondolom, hogy kellően népszerű a Fradi, de nekünk az a célunk, hogy azok játsszanak nálunk, akik fradisták szeretnének lenni. Arra törekszünk a kiválasztás folyamatában, hogy egyfajta elköteleződés alakuljon ki. Ne akárhol akarjon a gyermek futballista lenni, hanem a Ferencvárosban. Ez nem mindig jön össze. Van, akinek a könnyebben látszó út vonzóbb. Azt vettem észre, hogy a magyar társadalomban a sporttal kapcsolatban is egyfajta felfokozott hangulat van. Mindenki nagyon gyorsan, rövid idő alatt szeretne a legmagasabb szintre eljutni, ennek érdekében sokszor nem a megfelelő hatások érik a fiatal játékosokat – és akkor még nagyon diplomatikusan fogalmaztam. A mi célunk az, hogy elsősorban fradisták akarjanak lenni, és a Fradiban akarjanak profi játékossá válni azok, akik hozzánk jelentkeznek. Ha a kettő közül bármelyik elköteleződés hiányzik, akkor nem fog célba érni a fiatal játékos a Ferencvárosban.

– Az FTC utánpótlása kiépült partnercsapat-hálózattal rendelkezik. Mekkora merítési lehetőséget jelent ez az akadémiának?

– A partnerprogramunk is arra épül, hogy az évek során, az idelátogatások alkalmával, a közös rendezvényeken keresztül megmutassuk a mi világunkat, hogy hogyan élünk, hogyan dolgozunk, kik vagyunk mi, és azok kerüljenek be az integráció folyamatába, akik fradisták szeretnének lenni.

– A szezon során több „továbbképzésen” is részt vettek az FTC utánpótláscsapatainak szakemberei, jártak például Párizsban, a PSG akadémiáján is. Milyen tudást lehet hazahozni egy ilyen tanulmányútról?

– Különböző programokban veszünk részt. A képzési, játékosfejlesztési programunknak az egyik legfontosabb eleme, hogy rengeteg nemzetközi mérkőzést szeretnénk biztosítani a játékosoknak. Kilencéves korban elindulnak a korosztályaink, első körben a régióban, a szomszédos országok könnyebben elérhető pályáink játszunk nemzetközi mérkőzéseket, tízéves kor felett viszont elindulunk Európa nagy tornáira vagy egyszerűen egy kiemelt kihívást jelentő ellenfélhez edzőmérkőzésre. A cél az, hogy mire ezek a gyerekek a felnőtt futball első lépéseit megteszik az NB III-as tartalékcsapatunkban, 16-17 évesen, addigra több száz nemzetközi mérkőzés legyen a lábukban. A tanulmányutakon szerzett tapasztalatok leszűrődnek és beépülnek a napi munkánkba – ez az elsődleges tapasztalat, de emellett egy nagyon szerteágazó és intenzív képzési és továbbképzési programot is biztosítunk a kollégáink számára. Ebben a Fradi, mint klub is támogat bennünket, mert az EFC (European Football Clubs – a szerk.) keretein belül tematikus szakmai programokat szervez szövetségekhez vagy klubokhoz. Ezek a lehető legváltozatosabb időpontokban vannak, az egész évet végigkísérik, és szerencsére a klubunk biztosítja a lehetőséget, hogy a Fradi-szakemberek mindig elmehessenek, és ott bekapcsolódjanak ezeknek a szakmai műhelyeknek a munkájába. De fogadunk is nemzetközi vendégeket, az idei évben is több szakember látogatott el hozzánk. A gyerekeink számára a jövő záloga lehet, hogy a Ferencváros utánpótlásában dolgozó edzők a legmagasabb szintű és legfrissebb tudással rendelkezzenek. Nagyon fontos, hogy csak akkor van értelme ezeknek az utaknak, ha az ott látottakat a saját környezetünkbe be tudjuk építeni, és meg is tudjuk jeleníteni. Ez a legfontosabb feladata egy ilyen túrának.

– Mi következik most, mikor indul újra az élet az utánpótlásban?

– Most az értékelési időszak van. Fontos dolognak tartjuk, hogy ilyenkor az edzőink, szakembereink segítségével az összes tényadatot, teljesítménymutatót kiértékeljük, és egy komplex értékelést végezzünk minden játékosra, minden csapatra kiterjedően. Természetesen ilyenkor van lehetősége a kollégáinknak is önreflexióra, javaslattételre, szóval ez egy nagyon intenzív időszak, ami nagyságrendileg június végéig tart. Mi, vezetők ilyenkor már készítjük elő a következő szezont. Éppen a mai napon neveztünk a következő évi bajnokságokba. Van egy részletes, következő évre kiterjedő éves programunk rengeteg nemzetközi tornával és edzőmérkőzéssel. Azt elmondhatom, hogy az U9-es korosztálytól kezdve az összes nyári felkészülési mérkőzésünket külföldi ellenfelekkel játsszuk, de el fogunk utazni Horvátországba, Olaszországba is tornára, és Liverpoolban fogunk szerepelni az U15-ös csapatunk révén. Úgyhogy egyszerre zárjuk a szezont, és készítjük elő a következő évi célokat és feladatokat. Ez a kettősség jellemzi ezt az időszakot.

Hatos Szabolcs