Szomorú, de lélekemelő pillanatokkal indult sétafocistáink hete. A Rákospalotai Köztemetőben végső búcsút vettek játékosaink egykori kapitányuktól, Szabó Lászlótól. A temetésen szép számmal gyűltek össze játékosaink – aktív és már nem aktív játékostársak, valamint némi meglepetésre jelent volt új arc is, akinek nem volt lehetősége Lacival közösen játszani.

A jelenlévőknek nem volt évtizedes kapcsolatuk, másfél éves sem volt ez a kis sétafocicsapat, mikor Laci távozott, de kétségkívül különleges helyet foglal el ez a kis csapat a zöld-fehér szíveikben. Az évtizedes barátok, kollégák és a közeli hozzátartozók társaságában általában elhalványul a jelentősége az ilyen fiatal ismeretségnek. Megható volt hallgatni a gyászbeszédben, hogy mégis milyen fontos és meghatározó lett néhai játékosunk számára nem csak a Ferencváros, hanem maga a társaság is. Sok-sok legendája, ikonja és számtalan kiváló sportolója van e klubnak, akikért maguk is rajongtak egy életen át, mégis egy adott ponton, a távoli Szófiában úgy esett, hogy Ők közösen voltak a Ferencváros, ami egy megfizethetetlen élmény. Picit sem túlzás tehát a csapat korelnökétől, Balla Gergelytől, hogy a közös koszorút a Fradi Sétafoci Család nevében helyezte el a végső nyughelyre egy üzenettel: „Kapitány! Búcsúzunk, de nem feledünk!”

A kedd esti gyakorláson a szokottnál némileg kisebb létszámban jelent meg a csapat. A délelőtti események szerencsére picit sem nyomták rá a bélyeget a kedélyekre, az egyik legjobb hangulatú foglalkozásnak bizonyult az eddigiek során.

A csütörtöki mérkőzésnap ezúttal formabontó volt, a Horváth Roland – Ódor Zoltán edzőpáros a négy csapattal ezúttal két kört játszatott, 12 rövidebb mérkőzéssel, ami határozottan jót tett a versenynek, hiszen gólszámban nem volt észlelhető az időbeli változás – ez persze nem elhanyagolható részben a fejlődésének is köszönhető, ami a jobb helyzet kihasználásban tükröződött leginkább. A tornát ezúttal a Sárosi csapat nyerte, amelynek ez volt az első jó szereplése, de az eredménynél sokkal inkább említésre méltó, hogy bár csak két hölgy volt jelen a foglalkozáson, de mindkettő a csapata legeredményesebb játékosának bizonyult. Álljon itt a házigólkirálynők neve is: Maticza Katica, aki az egész mezőny legeredményesebbje is volt 5 góljával, valamint Mayer Éva.

Ha sportról beszélünk ritkán van lehetősége mindkét nemnek egyformán érvényesülni, de a sétafoci tényleg egyformán mindenkié. Fiatalok és szépkorúak, férfiak és nők egyaránt azonos mértékben lelhetik meg benne a játék örömét. Ezért szeretjük igazán!

Június végén megduplázzuk az FTC sétafocicsapataink számát, már most várjuk az 50 év feletti jelentkezőket a setafoci@fradi.hu címen!