1926. július 1-jén a Magyar Labdarúgó Szövetség kimondta a profi és az amatőr futball szétválasztását. A profi bajnokságban a részvénytársasági alapon működő csapat Ferencváros FC néven indult, míg az amatőr csapat, illetve a többi szakosztály továbbra is FTC néven szerepelt a különböző bajnokságokon és versenyeken. A magyar labdarúgás történetének első professzionális bajnokságát (1926/1927) hétpontos előnnyel zárta a Ferencváros, ráadásul a bajnoki cím mellett a kupagyőzelemért járó serleget is begyűjtötte. Mindezt egy évvel később megismételte, emellett a Közép-európai Kupa (KK) serlegét is elhódította (1928), ahol a döntőben 10:6-os összesítéssel győzte le az osztrák SK Rapid Wien gárdáját. Ez volt a professzionális Ferencváros történetének első nemzetközi kupagyőzelme.

A húszas évek vége még két bajnoki ezüstéremmel bővült, majd ezt követően, 1929-ben a Fradi első alkalommal vett részt dél-amerikai túrán, ahol óriási meglepetésre 3:2-re legyőzte a korszak egyik legerősebb válogatottját, a kétszeres olimpiai bajnok, majd világbajnok Uruguayt.

Az 1930-as években három bajnoki címet (1931/1932, 1933/1934, 1937/1938) és két kupagyőzelmet (1933, 1935) szerzett a Ferencváros. Az 1931/1932-es bajnoki cím a legendás „100 %-os bajnokság” néven vonult be a történelembe, ugyanis mind a huszonkét mérkőzést megnyerte a Fradi. Ezt a bravúrt azóta egyetlen magyar csapatnak sem sikerült megismételnie. A korszak a legendás „T-betűs” csatársorról is emlékezetes maradt. A Táncos, Takács II, Turay, Toldi és Kohut ötös ebben a felállásban összesen 64 mérkőzésen lépett pályára, és öten együtt 239 gólt szereztek. A Fradi 1937-ben másodszor is megnyerte a Közép-európai Kupát, amikor a döntőben 9:6-os összesítéssel legyőzte a Laziót.

Az 1939/1940-es bajnokság két nappal a II. világháború kitörése után kezdődött. A bajnokságon a háború hatása eleinte nem különösebben érződött, a nemzetközi szerepléseket azonban már közvetlenül érintette. A bajnokság befejezését követően szokás szerint indultak volna a népszerű Közép-európai Kupa (KK) küzdelmei, de a háború miatt a sorozatot nem írták ki. Mivel azonban sok csapat szeretett volna játszani, a klubok elérték, hogy „Kis KK” néven amolyan póttornát rendezhessenek. A Fradi a döntőben a bukaresti Rapid ellen játszott volna, a mérkőzést azonban politikai okok miatt törölték. Az 1940/1941-es idényben a Ferencváros megvédte bajnoki címét, ráadásul a rúgott gólok száma meghaladta a százat. Az ezt követő években a csapat nem nyert bajnokságot, de sikerült három magyar kupagyőzelmet szereznie (1942, 1943, 1944).

Az 1944/1945-ös bajnokság a hadiállapot miatt a negyedik fordulóban félbeszakadt. A háborút követően az első komoly sikert az 1948/1949-es idény hozta meg, amikor is az 50. születésnapját ünneplő Ferencváros 30 bajnoki mérkőzés alatt 140 gólt lőve szerezte meg a bajnoki címet.

A következő korszakunk (1926-1949) legkiemelkedőbb relikviáiról írunk alább kis összefoglalást!

Az első és egyben legfontosabb relikviánk Tóth Potya István edzésnaplója. Az itt látható példány egy négy kötetes mű egyik darabja. Tóth Potya István a naplókat első edzősége idején 1925-1930 között írta. Ez a korszak első írott edzésnaplója. Mivel civil szakmáját figyelembe véve mérnökember volt, a naplóban látható, milyen alapossággal írt játékosairól véleményt. Tóth Potya István nevéhez fűződik a bemelegítés bevezetése, a téli alapozás, sőt az edzőkollégium – gyakorlatilag az edző képzés megalapítása. Szolgált mindkét világháborúban, 1944-ben a Dallam elnevezésű ellenállási csoportot vezette. Fő feladatuk a Ferenc József-híd (mai Szabadság-híd) felrobbantásának megakadályozása volt. Ez sajnos sikertelen volt. A háború idején – kihasználva kapcsolatait – számos üldözöttnek, elsősorban zsidó származású embernek nyújtott menedéket, szerzett be nekik hamis papírokat, bújtatta őket a nácik és nyilasok elől pincéjében. Árulás következtében sajnos a csoport lebukott és 1945. február 6-án a Budai vár udvarán több társával együtt a nyilasok kivégezték.

A mellette lévő vitrinben látható egy nagyobb márványplakett . Ezt a relikviát az 1928-as Közép-európai Kupa megnyerése okán kaptuk, mely az első nemzetközi kupadiadala volt a Tóth Potya István vezette csapatnak. A döntőt oda-visszavágós alapon az osztrák Rapid Wien ellen játszottuk. Az elő meccsen az Üllői úton 7-1-es FTC-siker született, a formalitássá váló visszavágón Bécsben az 5-3-as vereség is belefért a kupa elhódításához. Ma már a Rapid Wiennel már-már baráti viszonyt ápolunk, akkor ez nem volt így. A novemberben esedékes visszavágón a bécsiek nem voltak túl kedves házigazdák, ugyanis a díjátadót egy fűtetlen, akkoriban boksz-edzésekre használatos „pajtába” tervezték. Mondani sem kell, micsoda sértődés volt ebből akkoriban.

A trófea felett látható egy B-közép feliratú zászló . Ennek a zászlónak is érdekes története van, érdemes megismerni. Leírásokból tudjuk: „az akkor már Fradinak becézett profi Ferencváros szurkolóinak első „hivatalos” tömörülését a „B” tribün előtti állóhely drukkereiből Radványi Pál alapította meg 1928-ban. Ez volt a legendás „B-közép”, amelynek tagjai a felezővonalnál, a Radványi Pál által tartott zászló közelében álltak minden hazai meccsen”. Az első ilyen hazai mérkőzés pont a már említett Ferencváros-Rapid Wien KK-döntő első mérkőzése volt. Az itt látható zászlót az FTC 1929-es dél-amerikai túrája előtt a szurkolók átadták a csapatnak, hogy vigyék magukkal. A csapat visszaérkezését követően dedikálta (ez jól látható a zászlón) és visszaadta a szurkolóknak. Végül 1972-ben került véglegesen az FTC tulajdonába.

1934-es dátumnál látható egy igazi kuriózum, mely csak a Fradi Múzeumban látható egyedül a világon . Egy szó szerint félbevágott serleg. Ebben az esztendőben a szervezők a kupát félbevágták és úgy döntöttek, hogy az osztrák és magyar csapatok közül az a nemzet együttesei kapják meg a két felet, amelyik győz. A résztvevők Austria Wien és Rapid Wien, valamint az FTC és MTK. Mivel a Fradi meggyőző teljesítménnyel hódította el a trófeát, így mi és az MTK – mint másik magyar együttes – kapta a félserleget. A második világháború idején – hogy ne olvasszák be fémtartalmuk miatt fegyvernek – elrejtették őket. A mi serlegünk a véletlennek köszönhetően az 1963-1972 között stadion építésnél az alap ásásakor került elő és került vissza a tulajdonunkba. Az MTK-nál is bizakodtak, hogy a Hidegkuti Nándor Stadion rekonstrukciója idején előkerül az ő részük, erre azonban nem került sor.

Tárlatunk a henger alakú vitrin mögött látható szentélynek nevezett vitrin melletti szűk folyosón keresztül folytatódik. Itt mutatjuk be egyesületünk legkiemelkedőbb trófeáit.

Amit mindenképpen még érdemes lehet kiemelni a korszak trófeái közül, az ezen falszakasz utolsó vitrinjében látható babérkoszorús érem . Ez a relikvia Kéri Károly aranyérme, melyet az 1948/1949-es bajnokság megnyeréséért kapott. Ez volt minden idők leggólerősebb bajnokcsapata a Ferencváros történetében. A bajnokság 30 mérkőzésén 140 gólt szereztek az FTC játékosai! Ezt követően indult a klub évekig tartó kálváriája, de ez már a következő fejezet.