Az 1891. július 28-án született Tóth Potya István a Ferencvárosi Torna Club történetének meghatározó alakja volt. Játékosként 14 éven át erősítette labdarúgócsapatunkat, két-két alkalommal nyert bajnokságot és Magyar Kupát. Visszavonulását követően a Ferencváros első hivatásos edzője lett, együttesünk vele a kispadon három bajnoki címet, egy Közép-európai Kupát és két MK-t nyert.

Tóth Potya István a sportpályán elért eredményein túl a II. világháború alatt nyújtott hősies cselekedete miatt is a Fradi legendájává vált. A Dallam nevű ellenállócsoport tagjaként bújtatta az üldözetteket, elsősorban zsidó származású honfitársait Telepes utcai otthonában. A vészkorszak túlkélői közül több százan is neki köszönhetik életüket, többek között olyan színész óriásaink is, mint Gobbi Hilda vagy Latabár Kálmán. Tevékenysége miatt a nyilas rezsim 1944 decemberében letartóztatta, majd 1945 februárjában Kertész Géza korábbi válogatott labdarúgóval, majd edzővel együtt kivégezték. Halálának 76. évfordulója után nem sokkal neve felkerült az embermentők márványtáblájára a Dohány utcai zsinagóga udvarán található Wallenberg emlékparkban, klubunk pedig Yad Vasem Intézetnél kérelmezte, hogy Tóth Potya István posztumusz megkaphassa a Világ Igaza (link a korábbi cikkből) kitüntetést. Életét és örök például szolgáló tevékenységét klubunk emlékfilmje is megörökítette.

A Ferencvárosi Torna Club hőséről a klub szervezésében július 28-án, kedden, Tóth Potya István születésének 135. évfordulóján nyughelyénél, a Fiumei úti sírkertben emlékeztek meg. A tiszteletadáson jelen volt többek között Tóth István, Tóth Potya István unokája, Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke, Rákosi Gyula, VVK-győztes volt labdarúgónk, illetve Telek András, az FTC Baráti Kör elnöke. A sírnál beszédet mondott Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke.

Hősünk emlékét örökre megőrizzük.