Legendás tekézőkből nincs hiány a Ferencvárosnál, hiszen megannyi nagy sportolónk van, aki a hazai és a nemzetközi mezőnyben is sikert sikerre halmozott. Egyikük az a Fehér Andrea (fotónkon az álló sor bal szélén), aki két évtizeden át volt a Fradi sikercsapatainak egyik legjobbja. 11 magyar bajnoki címe mellett háromszor a BEK-et, ötször pedig az Európa Kupát is megnyerte. – Hogy kezdődött ez a csodálatos karrier, mi csalogatta le a tekepályára?

– Az, hogy valamit sportolnom kellett a gerincferdülésem miatt. A közelünkben viszont nem volt olyan sportolási lehetőség, ahova a szüleim jó szívvel elengedtek volna. Édesapámnak viszont volt egy ismerőse, akinek a segítségével megismerkedhettem a tekével. Lementem a terembe, és soha többé nem lehetett levakarni, azonnal beleszerettem a játékba.

– Mikor került a Ferencvároshoz?

– Mátyásföldön a Vasas Ikarusban kezdtem játszani, ott kaptam az első igazolásomat 1978-ban. Amikor ott megromlott a hangulat, és már a társaság és az eredmények sem voltak olyan, amilyennek szerettem volna, és azt éreztem, hogy már nem tudok tovább fejlődni, akkor 1987-ben aláírtam a Ferencvároshoz.

– Egy olyan csapatba került, ami tele volt válogatottakkal és többszörös bajnokokkal. Hogy sikerült a beilleszkedés?

– Nagyon könnyen ment. Nemcsak azért, mert két korábbi csapattársam is jött velem együtt, hanem azért, mert rögtön befogadtak. Nem éreztették velem, hogy kevesebb lennék náluk. Tudtam, hogy egy igazi álomcsapatba kerültem a szó minden értelmében, és ha sokat dolgozom, én is olyan sikeres lehetek, mint a már ott lévők.

– Fantasztikus pályafutása volt, 11-szeres magyar bajnok, háromszoros BEK és ötszörös Európa-kupa-győztes. Van olyan diadal, amelyik különlegesebb a többinél?

– Nem lehet kiemelni egyetlen győzelmet sem. Egyik csoda jött a másik után. Ott volt az első Európa Kupa-győzelem egy olyan őszön, amikor igazából nem ment jól a csapatnak. Mi magunk és a szövetség sem volt benne biztos, hogy egyáltalán kiutazzunk-e Münchenbe. Végül rajthoz álltunk és nyertünk egy olyan csapattal, amelyikben a játékosok fele még junior korú volt. A következő évben megvédtük a címünket, majd aztán ismét elsők lettünk. Minden év adott egy újabb csodát. Mindezt úgy, hogy közben mindannyian dolgoztunk, tanultunk, vigyáztunk egymás gyerekeire. Nem azért voltunk ott a versenyeken, mert megfizettek érte bennünket, hanem azért, mert jól éreztük magunkat egymás társaságában. Nagyon ritkán volt olyan, hogy mindenki egyszerre volt csúcsformában, ha valakinek gyengébb napja volt, a többiek csúsztak-másztak, harcoltak érte, hogy meglegyen a közös siker.

– Mit jelent önnek a Ferencváros és az, hogy a Fradiban tölthette karrierje legsikeresebb éveit?

– Életem legszebb, legtartlmasabb időszakát jelentették a Fradiban töltött évek. Nagyon örülök, hogy része lehettem a nagy Fradi családnak. Sejtettem, hogy jó lesz, hiszen olyan játékosok közé kerültem, akikre úgy néztem fel, mint az istenekre, de azt nem tudtam, hogy ennyire jó lesz. Nagyon gyorsan befogadtak, és egy csodálatos időszakot tölthettem közöttük.