A tekéhez hasonló játék már az ókori Egyiptomban is létezett. A legkorábbi, kb. 7 000 éves leletet egy piramis maradványai között találták.

Az ókori görögök is ismerték a tekejátékot, de előfordult ez az elnevezés a pogány germánok egyik kődobó játékaként is. A játék egyre népszerűbb lett, s már Julius Caesar korában eljutott a kikapcsolódás ezen formája Itáliába, olyannyira hogy az Adria körüli országokban ebből alakult ki később a bocsa. Aztán, ahogy az abban az időben lenni szokott, a kereskedők, az iparosok, a céhes legények a vándorlásaik során eljuttatták Németalföldre, onnan Észak-Európába, Angliába, magyarán terjedt és egyre közkedveltebb lett a játék.

Az első írásos forrás Hugo von Trimberg (1260–1309) thauerstadti igazgató tollából ered: „Der Renner” című, mintegy 27 000 strófás költeményéből kiderül, hogy a tekét nemcsak ismerték, hanem kedvelték is. A golyót ekkor még dobták, vagy gurították a bábuk felé. A szabályok nem voltak papírra vetve, ezért a játékosok kézzel-lábbal irányítva próbálták a golyó útját befolyásolni. Csak szabadban játszották, vásárok, búcsúk, lövészegyleti ünnepségek alkalmával. A pálya lehetett kerek vagy négyszögletes térség attól függően, hogy dobták, vagy gurították a golyót.

A XIV. században a német területeken jelent meg a kocsmák mellett a kuglizás (a német kugel szóból ered, ami magyarul golyót jelent). A golyót eleinte domború, kemény földön gurították, később agyagréteggel vonták be a pályát. A pálya egyenetlenségét többféle módon próbálták jobbá tenni, például homokkal vagy zúzott kővel. A játékostér közepére tölgyfapalló került, a nyitott helyeket lugasokkal védték. A kezdetben nyitott pályákat idővel lefedték, hogy védekezzenek az időjárás viszontagságai ellen

A német torna-apostol Guths-Muts 1796-ban már a sportszerű játékok közé sorolta a tekejátékot. A tekézés sportbeli fejlődése a modern sportélet kialakulásának korszakában, a XIX. század végén és a XX. század elején indult meg. Európában Németország volt az úttörő. 1885. június 7-én Drezdában alapították meg a német tekeegyesületek központi szövetségét, 227 tagegyesület csatlakozott a szervezethez. A szabályok azonban továbbra sem voltak teljesen egységesek, más-más verziót játszottak Németországban, Dániában vagy éppen Hollandiában.

Az amerikai kontinensre is a kereskedők juttatták el a játékot. Érdekes adalék, hogy a XIX. századi szesz- és hazárdjáték tilalom idején a tekézést is betiltották. Azonban az emberek találékonyak voltak és hamar kijátszották a rendeletet. A kilenc bábu helyett tízet állítottak és nem rombusz alakban, hanem háromszögben, a pálya is rövidebb lett, a bábuk pedig valamivel kisebbek, míg a golyó nagyobb és lyukas. Ez lett a ma is létező bowling, ami egyébként a teke kettes tarolásának felel meg.

Íme egy szemléltető ábra a két játék imént is említett különbségeiről:

Magyarországon már a középkorban használták a teke szót, így nevezték azt a kőgolyót, amelyet harci eszközként az ostromló vár faláról a támadó ellenségre gurítottak. Mivel a háborúban használták a tekét, így az értelemszerűen szerepelt a harci gyakorlatok között is, ezáltal a lovagok népszerű sportja lett. Nehéz játék volt, mert rátermettséget, erős testi munkát, nagy figyelmet kívánt. A haditechnika fejlődésével ez a harci játék eltűnt, helyébe nálunk is a kuglizás lépett. A tatárjárás után az elnéptelenedett országba IV. Béla király által Erdélybe telepített szászok építettek először pályákat a parajdi sóbányákban termelt tükörsima sólemezek mozaikszerű összerakásával. Nagyszebenben épültek meg az első tekepályák, ahol a város lakói összemérték tudásukat, ügyességüket. Később, a

Később, a XIV. században egyre többen építettek kezdetleges kuglipályákat, Mátyás király udvarában is nagyon kedvelt játék lett. Később nálunk is hányattatott volt a játék sorsa, volt, hogy be is tiltották, mint például Lipót császár, aki rendelettel tiltotta meg a tekézést országaiban, így Magyarországon is. De, a nép, az istenadta nép, nem mindig tartotta be a tiltásokat, így más népi játékokhoz hasonlóan a teke is tovább élt, fennmaradt. Olyannyira fennmaradt, hogy újra legálissá vált. A kocsmárosok hamar felfigyeltek az üzleti lehetőségre, egyre több tekepályát építettek, sőt, hogy a vendégeket megtartsák, be is fedték a tekepályákat.

Ezek a pályák rendre a házon kívül álltak. Ahol nem volt elég hely tekepálya építésére, ott honosodott meg a lengőteke.

A mai versenysport őse az aszfaltpályás tekézés volt, amely a városokban a munkások között lett népszerű, míg a kuglizás továbbra is a falvakban hódított. A városi egyesületekben gyökeret eresztő tekesport képviselői 1934. június 17-én alakították meg a Magyar Tekézők Szövetségét (MATESZ), ugyanekkor alakult a Budapesti Tekézők Szövetsége is. Ekkora már kialakult a bábuk formája, a golyó- és a pálya mérete, a szabályokat az osztrákoktól vettük át. Budapesten addig csak egyetlen szabványos kettes versenypálya volt a Westend Kávéház pincéjében, a szövetség megalakulása után azonban rohamosan szaporodni kezdtek a pályák, ezzel együtt a csapatok is.

Az FTC-ben 1948-ban alakult meg a tekeszakosztály, először csak a férfi szakág. Otthonuk albérletben a Halom utcai pálya lett. Az új szakosztály nem a nulláról indult, az ELŐRE TE szakosztályát vették át, természetesen azonnal neveztek is a magyar csapatbajnoki küzdelmekbe. Első bajnoki mérkőzésüket megnyerték a MÁVAG ellen, majd a bajnokságban 30 mérkőzésből 18-at megnyerve, 1 döntetlen mellett, 11 vereséget szenvedve a negyedik helyen végeztek. A saját pálya hiánya azonban szűkítette a lehetőségeket, ezért egy év múlva, 1949-ben a csapat fúzióra kényszerült a Dreherrel és már nem FTC néven indult a bajnokságban. Újabb egy esztendő múltán jött az ÉDOSZ, majd 1951-től a Kinizsi korszak, amikor a klub újra önállóan állított ki tekecsapatot, amely 1951-ben újra az első osztályban szerepelt. A szocialista sportirányítás az országos bajnokság helyett tekében is területi alapú versenyeket szervezett, a Bp. Kinizsi a budapesti csoport középmezőnyében végzett, csakúgy mint 1952-ben és 1953-ban, amikor a neve Kinizsi-Szél volt. 1954-ben újra Bp. Kinizsi néven már megnyerte a fővárosi csoportját, elindult az eredményekben is megmutatkozó fejlődési folyamat. A Kinizsi-Szél nevével azonban 1954-ben is találkozhattunk, de már nem a férfiaknál, a nők indultak ezen a néven, azaz lehet mondani, a ferencvárosi női tekézés első szárnypróbálgatásai ekkor indultak. Az első eredmények, a férfiak néhány évvel korábbi eredményeit idézték, azaz a középmezőnyben végeztek.

Az 1955-ös év hozta meg az első bajnoki sikert a klub számára. A férfiak az immár országos csapatdöntőben bronzérmesek lettek, ám az egyéni bajnokságon Kiricsi József győzött és lett tekében a klub első országos bajnoka. Ugyanezen az országos bajnokságon Költő Györgyi a Kinizsi-Szél színeiben ezüstérmes lett. 1956-ban a férfiak már olyan jól szerepeltek, hogy az élen álltak a csapatbajnokságban, ám nem lehettek bajnokok, mivel a bajnokság a forradalom miatt félbeszakadt.

1957-ben visszatért az FTC név, a férfiaknál egy az egyben, a nők, mint Ferencvárosi Szél indultak. A bajnokság két lépcsőben zajlott, az első lépcső egy félfordulós, nem hivatalos esemény volt, amelyet az FTC férficsapata megnyert, a „női szél” a harmadik helyen teljesített. A valós bajnoki küzdelmet az 1957/58-as idényre írták ki, amelyben viszont óriási küzdelem után csupán az ezüstérem jutott a férfi csapatnak, a nők pedig a középmezőnyben végeztek. Nem úgy az egyéni bajnokságban, ahol Költő Györgyi a Ferencvárosi Szél színeiben országos bajnok lett.  1958-ban a csapatbajnokság megint visszaállt az éves rendszerre, a férfiak a negyedik, a nők a hetedik helyen végeztek. Egy év múlva a férfiak megint kopogtattak az aranykapun, de ekkor is csak a második helyen végeztek, a nők tartották a hetedik helyet.

1960 egy nevezetes esztendő volt. Nem elsősorban a bajnoki helyezések miatt, hiszen a férfiak újra másodikak, a nők ötödikek lettek, hanem azért mert a Vágóhíd utcában új pályát avathatott a klub. Ez sem volt még teljesen saját, de már kizárólagos használatú. Történt ugyanis, hogy a 21-es Építők öt év időtartamra bérbe adta a pályáját, amelyet az FTC a saját költségén felújíttatott és birtokba vett. Hogy pontosak legyünk, birtokba vették a férfi tekések, hiszen a női csapatról, a Ferencvárosi Szélről a vezetés lemondott, annak tagjai a Magyar Likőr SK csapatába igazoltak. Így 1961-től megint nem találkozhatunk ferencvárosi női tekézőkkel a versenyeken.  A férfiak sem szerepeltek az előző évekhez hasonlóan, egy kicsit visszaestek, 1961-ben csupán a hetedik, majd a következő két évben a negyedik helyen végeztek a bajnokságban. Így értünk el 1964-ig, amely esztendő a ferencvárosi tekesport első csapatbajnoki aranyérmét hozta. A bajnokcsapat tagjai: Antal József, Garbás Gusztáv, Hack Lajos, Reibl László, Szota János, Szűcs József, Várfalvi Gyula, edzőjük Staffa Károly.  Meg kell említeni, hogy ebben az évben a női tekézők is hatalmas sikert értek el, hiszen a Budapesten megrendezett Európa bajnokságon a magyar válogatott aranyérmes lett, soraiban a Magyar Likőr SK versenyzőivel, Nádas Kálmánnéval, Sallai Mátyásnéval és Steckl Terézzel. Nádas Kámánnéról még annyit, hogy leánykori neve Költő Györgyi.

Miért kell ezt megemlíteni egy, az FTC történetével foglalkozó írásban, egyrészt azért, mert a Magyar Likőr SK a Ferencvárosi Szél nyomdokaiba lépett, másrészt azért, mert ez a klub az év végén jogutód nélkül megszűnt, tagjai az FTC-be, hova máshova, igazoltak. Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy 1965 az első duplázás éve volt, amikor a férfiak és a nők is megnyerték a csapatbajnokságot.

A női névsor: Sallai Mátyásné, Györkös Gyuláné, Kiss Györgyné, Nádas Kálmánné, Parthetics Dezsőné, Steckl Teréz, Szikora Károlyné, Szilassy Tiborné. A férfi pedig: Antal József, Garbás Gusztáv, Hack Lajos, Harcz Árpád, Horváth József, Reibl László, Szota János, Szűcs József, Várfalvi Gyula.

1966-ban a férfiak tripláztak, egymás után harmadszor is bajnokok lettek:

Állnak balról: Staffa Károly edző, Antal József, Garbás Gusztáv, Harcz Árpád, Horváth József. Guggolnak: Bogár László, Várfalvi Gyula, Hack Lajos.

A nők, némi meglepetésre, csupán a negyedik helyen végeztek ebben az esztendőben. Nem úgy a következő ötben, amikor egymás után sorra, 1967-től 71-ig ötször nyerték meg a magyar csapatbajnoki címet. Íme az 1971-es bajnokcsapat:

Állnak balról: Tóth Gyuláné, Nádas Kálmánné, Szilassy Tiborné, Kiss Györgyné. Guggolnak: Gazdag Judit, Garbás Gusztáv edző és Bartha Ágnes.

1967 egyébként megint egy duplázós év volt, hiszen ekkor, zsinórban negyedszer a férfiak is bajnokságot nyertek. A férfiak 1968-ban és 69-ben „csupán” az ezüstéremig jutottak, ám 1970-ben és 71-ben újra felülhettek a bajnoki trónra, azaz ezekben az években, immár harmadik és negyedik alkalommal volt egyszerre bajnok a női- és a férfi tekecsapat. Joggal lehet tehát állítani, hogy ezek az évek a ferencvárosi tekések hegemóniája jegyében teltek. 1970 egyben egy újabb pályaváltás éve is volt, a tekézők a korábbinál sokkal modernebb, automatizált Építők pályára költöztek a Gorkij (mai nevén Városligeti) fasorba. A fasorban tekéztek, ám mégsem lehet mondani, hogy a fasorban sem lettek volna.

Felvetődhet a kérdés, ha a nők és a férfiak is sorban nyerték a csapatbajnoki aranyakat, egyéniben ez nem sikerült egyik csapattagnak sem? Dehogynem! 1968-ban Schrett Gyuláné, 1970-ben Nádas Kálmánné nyerte meg a női egyéni összetett magyar bajnoki címet. A nagy sikerek után azt kell mondani, némi meglepetésre, 1972-ben a tekézők egyetlen bajnoki címet sem nyertek, a férfiak bronz, a nők ezüstérmet szereztek csapatban.

A hazai küzdelmeken kívül a csapatoknak a tekében is voltak nemzetközi megmérettetései. Először csak a férfiak részére 1966-tól írták ki a Duna Kupát, ahol 1969-ig, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának elindulásáig a bajnokcsapatok, onnantól kezdve a bajnoki második helyezettek indulhattak. Nos, ebben a sorozatban az FTC férficsapata négy alkalommal is (1966,1967,1968,1970) ezüstérmet szerzett.

1973-ban feltűnt az FTC, egyben a magyar teke egén egy üstökös, egy istenáldotta tehetség, akit később egész egyszerűen a tekesport Puskásának neveztek, aki évtizedeken keresztül uralni tudta a sportágát. Ez az akkor felbukkant fiatal tehetség Csányi Béla volt. Pedig nem is ebben az évben szerezte első bajnoki címeit, hiszen 1969 óta, 19 esztendős korától az FTC sportolója volt, ekként tagja volt az 1970-es és 1971-es férfi bajnokcsapatnak is. Tagja, de tán még nem vezére, ami viszont 1973-ban egyértelművé vált, hiszen ekkor egyéniben és csapatban is nagyot villantott, bajnok lett egyéni összetettben, majd az aranyat szerző férficsapatnak is igazi vezéregyénisége volt. 1973-at írtunk ekkor. Érdemes ezt az évszámot megjegyezni, mert egy egészen hihetetlen sorozatnak a kezdő éve. Ettől kezdve ugyanis, egészen 2004-ig, azaz nem kevesebb, mint 32 éven át nem múlt el esztendő ferencvárosi teke bajnoki cím nélkül. Érdemes a bajnokokról megemlékezni!

1974-ben „csak egy” cím sikerült, azt Sütő László érte el, az egyéni bajnokságban, férfi párosban (a teljesség kedvéért, a párja a MOM SK-ban versenyző klasszis, Mészáros József volt).

1974-ben „csak egy” cím sikerült, azt Sütő László érte el, az egyéni bajnokságban, férfi párosban (a teljesség kedvéért, a párja a MOM SK-ban versenyző klasszis, Mészáros József volt).

1975-ben bajnok lett a női csapat (Gazdag Judit, Németh Angéla, Nádas Kálmánné, Sallai Mátyásné, Várnai Éva, Szilassy Tiborné, Németh Rozália, Kiss Györgyné) és a Csányi Béla, Sütő László férfi páros. Ebben az évben a férfi csapat a már említett négy ezüstérem után a Duna Kupában előre tudott lépni, megnyerte azt.

1976-ban a Csányi Béla, Sütő László páros ismételt, mellettük megint egy csapat, ezúttal a férfiak lettek bajnokok

Állnak balról: Faragó Gábor szakosztályvezető, Csányi Béla, Sütő László, Horváth József, Bencze János, Hankó György edző. Guggolnak: Dénes László, Nagy László, Matiszlovics Tibor.

1976-ban a női csapat elindulhatott a BEK-ben, ahol végül ezüstérmes lett. A férfiak viszont megvédték az előző évben megszerzett elsőségüket a Duna Kupában. Ugyanezen év hozta meg az első világbajnoki címet is, amelyet tekében FTC sportoló ért el, Várnai Éva lett világbajnok a női válogatott tagjaként.

1977 négy bajnoki címet hozott. Bajnok lett a női csapat (Szilassy Tiborné, Sallai Mátyásné, Németh Angéla, Darázsi Józsefné, Várnai Éva, Németh Rozália, Heincz Mária), a férfi csapat (Csányi Béla, Horváth József, Nagy László, Tragizer István, Bencze János, Sütő László, Dénes László), továbbá Csányi Béla férfi egyéni összetettben és sorozatban harmadszor a Csányi Béla, Sütő László férfi páros. A férfiak nem elégedtek meg a magyar elsőséggel, ők Európa legjobbjai is lettek, hiszen ebben az esztendőben megnyerték, magyar csapatok közül elsőként a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

Állnak balról: Kelemen György szakosztályelnök, Bencze János, Sütő László, Faragó Gábor szakosztályvezető, Horváth József, Hankó György edző, Bencze Sándor intéző. Guggolnak: Tragizer István, Csányi Béla, Dénes László, Nagy László.

1978 a férfiak éve volt, bajnok lett a csapat (Csányi Béla, Horváth József, Nagy László, Bali József, Bencze János, Sütő László, Dénes László), Csányi Béla férfi egyéni összetettben és a sorrendben negyedszer is legyőzhetetlennek bizonyult Csányi Béla, Sütő László férfi páros. A BEK-ben nem sikerült a duplázás, ekkor ezüstérmet szerzett a férfi csapat, míg a nők bronzig jutottak.

1979-ben Sütő László nagy bravúrt hajtott végre, hiszen ebben az évben ő nyerte meg a férfiak egyéni összetett bajnokságát, mellette a férfi (Csányi Béla, Horváth József, Nagy László, Bali József, Bencze János, Sütő László, Fekete István, Sallai Mátyás, Faragó Gábor) és a női csapat (Sallai Mátyásné, Szilassy Tiborné, Heincz Mária, Németh Angéla, Decsi Jolán, Szenczi Judit, Újvári Lászlóné) is bajnok lett. A BEK-ben a férfiak ismét ezüstéremig jutottak. Ebből az évből egy dupla csapatfotót mutatunk, amelyen az egyaránt bajnoki címet nyerő női felnőtt és ifjúsági csapat tagjai láthatók. Ez is bizonyítja, hogy ezekben az években az utánpótlás is kiváló volt, hiszen a későbbi években az itt még ifjúsági korú versenyzők a felnőttcsapat kiválóságai lettek.

Állnak balról: Maróti Gyula edző, Hankó Zsuzsa, Szilassy Erika, Sallai Mátyásné, Darázsi Józsefné, Gazdag Judit, Szenczi Judit, Pletser Ferenc intéző. Guggolnak: Heincz Mária, Szilassy Tiborné, Decsi Jolán, Németh Angéla.

1980-ban a női csapat (Németh Angéla, Darázsi Józsefné, Sallai Mátyásné, Újlakiné Gazdag Judit, Szenczi Judit, Szilassy Tiborné, Heincz Mária) bajnoki címe mellett ferencvárosi királya és királynője lett az egyéni versenyeknek is, hiszen az egyéni összetettet a férfiaknál Csányi Béla, a nőknél Sallai Mátyásné nyerte. A BEK-ben a férfi csapat, sorrendben harmadszor az ezüstéremig jutott. 1980-ban Csányi Béla a világbajnokságon is feljutott a csúcsra, mindjárt kétszer is, hiszen az egyéni összetetten kívül Makkai Miklós oldalán a férfi párosban is világbajnok lett, először, de nem utoljára az FTC tekézői közül. Harmadjára sikerült neki a csúcshódítás, előtte 1976-ban harmadik lett egyéni összetettben és csapatban, 1978-ban második egyéni összetettben és csapatban, majd ugye ez a két elsőség.

1981-ben, szinte szokatlanul csupán egy bajnoki címet hoztak a ferencvárosi tekézők, ezt pedig a férfiak csapatbajnoki elsősége volt (Csányi Béla, Sütő László, Bencze János, Holczer László, Kiss István, Horváth József, Matiszlovics Tibor). Ebben az évben a férfiak nem indulhattak a BEK-ben, hiszen az előző évben csak másodikak voltak itthon, így a Duna Kupa maradt, amit aztán, történetükben harmadszor, meg is nyertek. A BEK-ben pedig ezúttal a nők hozták a szinte már szokásos ezüstérmet.

1982 megint két országos bajnoki címet hozott, Csányi Béla a férfi egyéni összetettben, Sütő Lászlóval párban pedig a férfi párosban nyert. A BEK-ben a férfi csapat megszerezte a mindaddig hiányzó színű érmét is, hiszen a harmadik helyezésükkel, bronzosok lettek. 1982 megint világbajnoki év volt. Csányi Béla két évvel korábban feljutott a csúcsra és ha már fenn volt, onnan nem jött le, megvédte címeit, nyert egyéni összetettben és férfi párosban is, ahol a párja ezúttal Mészáros József volt.

1983-ban megint és megint, újra és újra országos bajnok lett Csányi Béla a férfi egyéni összetettben, valamint férfi párosban is, ám a párja ezúttal nem Sütő László, hanem Matiszlovics Tibor volt. A csapatbajnokságot átszervezték őszi-tavaszi rendszerűre, így az 1982/83-as idény bajnoki címét ebben az évben ünnepelhette a női csapat (Sallai Mátyásné, Hankó Zsuzsa, Decsi Jolán, Szilassy Erika. Németh Angéla, László Árpádné, Szenczi Judit, Gerzsai Éva, Lakatos Magdolna). Ugyanez a női csapat a BEK-ben bronzérmet szerzett. A férfi csapat a Duna Kupában indult és ha már elindult, meg is nyerte, ez volt a negyedik ilyen kupagyőzelme.

1984-ben egyetlen bajnoki cím született, amit, ki más, Csányi Béla szerzett férfi egyéni összetettben. A férfi csapat úgy a bajnokságban, mint a Duna Kupában az ezüstéremig jutott.

Az 1985-ös országos bajnokságon Csányi Béla duplázott, a férfi egyéni összetett mellett a férfi párosban is nyert, ahol a párja a győri Mráz László volt. Ebben az évben a nemzetközi kupákban a nők szerepeltek jobban, hiszen a csapat megnyerte a Duna Kupát.

Állnak balról: Németh Angéla, Gerzsai Éva, Maróti Gyula edző, Sallai Mátyásné, Hankó Zsuzsa. Guggolnak: dr. Lányi István csapatorvos, Szilassy Erika, Decsi Jolán, Szenczi Judit.

Az 1986-os országos bajnokság Csányi Béla újabb sikereit hozta, az egyéni összetett mellett megint párosban, ezúttal Mészáros Józseffel lett bajnok. Mellette a női egyéni összetettet is ferencvárosi tekés, Decsi Jolán nyerte. Taroltak a magyar tekézők, köztük a ferencvárosiak is a soros világbajnokságon. Csányi Béla tagja volt a világbajnok magyar csapatnak, emellett megnyerte a férfi egyénit is, míg Szenczi Judit az ugyancsak világbajnok női csapatnak volt a tagja.

1987-ben az előző évben világbajnokságot nyert ferencvárosi tekézők bizonyították, hogy miért is ők a legjobbak. Csányi Béla, szokás szerint nyerte a férfi egyénit és a párost, ezúttal megint klubtárssal Fekete Mátyással, míg Szenczi Judit a női egyénit nyerte meg, amit ő is megduplázott párosban Hankó Zsuzsával.

Csányi Béla és megint Csányi Béla, hiszen 1988-ban is megnyerte a férfi egyénit és a párost az országos bajnokságon, párosban ezúttal megint Mészáros Józseffel. Szinte azt lehet mondani, hogy boldogok voltak, akiket abban az időben párul választott, mert ezzel nekik is bajnoki címet „ajándékozott”. Arról nem is beszélve, hogy ez az év is világbajnoki év volt és ha az volt, akkor Csányi Béla megint nyert. Ezúttal nem duplázott, „csupán” a világbajnok férfi csapat erőssége volt, megszerezve ezzel hetedik fradistaként elért világbajnoki címét, amely egyedülálló a klub történetében, nem, nem csak a tekét, az összes szakosztályt figyelembe véve.

1989-ben megint csupán egy bajnoki cím született, nem nehéz kitalálni, Csányi Béla nyerte a férfi egyéniben. A nők a nemzetközi mezőnyben villantottak, megnyerték az ekkor már Európa Kupának nevezett korábbi Duna Kupát.

Állnak balról: Sallai Mátyásné, Szenczi Judit, Maróti Gyula edző, Danka Mónika, Hankó Zsuzsa, Tóth Lászlóné. Guggolnak: Wittmann Viktória, Szilassy Erika, Czéró Ildikó, Fehér Andrea, Czafit Katalin.

1990-ben Csányi Béla negyven évesen, huszonegy ferencvárosi év után egy kiváló németországi ajánlatot kapott, amit elfogadott és annyi, de annyi fergeteges sikerév után eligazolt az FTC-ből. Egy legenda távozott a klubtól, ám ettől az eredmények nem maradtak el. Igaz, ezeket már nem a férfiak, hanem újra a nők szállították. Nem maradt a klub bajnoki cím nélkül 1990-ben sem, Szenczi Judit és Szilassy Erika megnyerte a női párost. A női csapat pedig megvédte a címét, újra első lett az Európa Kupában.

Állnak balról: Hankó Zsuzsa, Wittmann Viktória, Maróti Gyula edző, Fehér Andrea, Czéró Ildikó. Guggolnak: Szilassy Erika, Vecseri Erika, Danka Mónika, Szenczi Judit.

1991-ben a női párosban megvédte bajnoki címét a Szenczi Judit, Szilassy Erika páros, mellettük Czéró Ildikó lett bajnok női napi egyéniben. A női csapat pedig óriási sikert elérve, sorrendben harmadszor nyerte meg az Európa Kupát.

1992 újra csapatbajnoki aranyat hozott. Az Európa Kupában remeklő hölgyek kilenc év után idehaza is nyerni tudtak (Demeter Melinda, Fehér Andrea, Szilassy Erika, Szenczi Judit, Wittmann Viktória, Tóthné Danka Mónika, Sallainé Hankó Zsuzsa, Vecseri Erika). Emellett a női páros bajnoki címe is a klubban maradt, ezúttal Vecseri Erika és Fehér Andrea nyert. A női csapat újra a legjobbak között indult, amit már nem BEK-nek, hanem Világkupának neveztek és itt szerzett ezüstérmet.

1993-ban az országos bajnokságon Demeter Melinda triplázott, nyert a női egyéni összetettben, a napi egyéniben és Fehér Andreával párban a női párosban is.

1994-től az újabb nagy eredmények garanciája az lett, hogy klubunk egy legendát igazolt, ebben az évben kezdte el a ferencvárosi pályafutását a már világbajnoki címmel is rendelkező többszörös magyar bajnok Kovácsné Grampsch Ágota. Bemutatkozásul megnyerte a Fradinak 1994-ben a női egyénit és Szenczi Judittal párban a női párost is. Azonban egy legenda nem csak azért legenda, mert itthon nyer. Kovácsné Gramsch Ágota, ahogy korábban Csányi Béla is, mindezt nemzetközi szinten is tudta, így 1994-ben női egyéniben megnyerte a világbajnoki címet.

1995 idehaza az előző évihez hasonló címeket hozott. Kovácsné Grampsch Ágota nyert női egyéniben és párosban, ezúttal Danka Mónikával az oldalán. Rajtuk kívül azonban Csányi Béla távozása óta először férfi bajnoki cím is született, Hergéth Zoltán megnyerte a férfi napi egyéni számot, ám ami ennél is fontosabb, a férfi csapat 14 év után újra bajnoki címet nyert.

Állnak balról: Szabó Sándor, Mocsinka Árpád, Faragó Gábor szakosztályvezető, Botházy Ferenc játékos-edző, Rákos József. Guggolnak: Molnár Csaba, Klakk János, Hergéth Zoltán, Szabó György.

Nemzetközi színtéren a női csapat újra az Európa Kupában indult és újra megnyerte azt.

1996-ban a férfi csapat ismételt, újra bajnok lett (Klakk János, Hergéth Zoltán, Szabó Sándor, Szabó György, Molnár Csaba, Rákos József), csakúgy mint Kovácsné Gramsch Ágota, aki a női egyéni összetetten kívül a napi egyéni számot is megnyerte. Ugyanő a világbajnokságon is remekelt, hiszen az országos bajnoki számaiban ott is világbajnok lett, sőt Vecseri Erikával párban a női párosban sem talált legyőzőre, így triplázott a világbajnokságon. Vecseri Erika korábban a csapatunk tagja volt (később is az lett), ám ebben az évben éppen külföldön játszott, így az ő világbajnoki címe „nem az FTC-nek könyvelendő”. A női csapat az Európa Kupában megvédte a címét, története során már ötödször nyerte el a trófeát.

1997 megint a nagy győzelmek éve volt, ám ezzel semmi újat nem mondtunk, hiszen ez a szakosztály, ahogy látjuk évről évre világszínvonalú eredményeket hozott. Az országos bajnokságon ezúttal Juhász Gabriella vitte a prímet, ő nyerte meg a női egyéni összetettet és a napi egyénit és ugyancsak ő volt az öt esztendő után újra csapatbajnoki címet szerző női csapat egyik éljátékosa, a többiek pedig: Szenczi Judit, Kovácsné Grampsch Ágota, Tóthné Danka Mónika, Szilassy Erika, Varga Gabriella, Fehér Andrea. Ám ennek a csapatnak nem csak ez volt a nagy dobása. Sokkal inkább az, hogy ebben az évben megnyerték a BEK utódjának számító Világkupát.

1998-ban a Varga Gabriella, Vecseri Erika, Tóthné Danka Mónika, Szilassy Erika, Fehér Andrea, Kovácsné Grampsch Ágota, Szenczi Judit összetételű női csapat ismételt, megvédte csapatbajnoki címét. Látható, hogy Vecseri Erika újra a csapat tagja és ha már az, no meg címvédő is a világbajnokságon Kovácsné Grampsch Ágotával, akkor immáron semmi akadálya nem volt annak, hogy színfradista párként védjék meg címüket a világbajnokságon. Kovácsné Grampsch Ágota ezzel már az ötödik fradistaként szerzett világbajnoki címét zsebelte be, amely a nők között egyedülálló teljesítmény az FTC történetében.

1999-ben húsz év után először fordult elő a csapatbajnoki dupla, mind a férfiak (Mocsinka Árpád, Rákos József, Szabó György, Botházy Péter, Németh Csongor, Balogh Mátyás, Nagy Gáspár, Botházy Ferenc), mind pedig a nők (Varga Gabriella, Szenczi Judit, Wittmann Viktória, Csongrádi Gyöngyi, Juhász Gabriella, Fehér Andrea, Fegyveres Petra, Vecseri Erika) bajnokságot nyertek. Mellettük Juhász Gabriella a női párosban lett bajnok a székesfehérvári Herczegné Vajda Gabriellával párban.

2000-ben a női csapat folytatta a legújabbkori diadalmenetét, sorrendben negyedszer nyerte a bajnokságot (Csongrádi Gyöngyi, Szabó Mónika, Wittmann Viktória, Bíró Zsuzsanna, Juhász Gabriella, Fehér Andrea, Szenczi Judit). Szabó Mónika az egyéni bajnokságon is brillírozott, hiszen megnyerte a női egyéni összetettet, a napi egyénit és Bíró Zsuzsannával párban a női párost is. A férfiakat e sorban Szabó Sándor képviselte, aki a napi egyéni bajnoka lett. Ebben az évben a női csapat a Világkupában indult és az ezüstéremig jutott.

2001-ben a Juhász Gabriella, Bozó Melinda páros nyerte a női páros országos bajnokságot, míg a női csapat mesterötöst csinálva a csapatbajnoki küzdelmeket (Csongrádi Gyöngyi, Juhász Gabriella, Szabó Mónika, Bíró Zsuzsanna, Wittmann Viktória, Bozó Melinda, Szenczi Judit). Ugyanez a csapat 2001-ben, története során másodszor megnyerte a Világkupát.

Állnak balról: Szenczi Judit, Bozó Melinda, dr. Lányi István orvos, Juhász László edző, Csongrádi Gyöngyi, Wittmann Viktória, Fehér Andrea. Guggolnak: Bíró Zsuzsanna, Szabó Mónika, Juhász Gabriella.

2002 bajnoki aranyérmesei újra a nők, újra csapatban, sorrendben hatodszor, Szabó Mónika, Venter Adrienn, Csongrádi Gyöngyi, Wittmann Viktória, Bíró Zsuzsanna, Juhász Gabriella, Fehér Andrea, Bozó Melinda. A Világkupában nem sikerült a címvédés, ebben az évben harmadik helyezést értek el.

2003-ban Bíró Zsuzsanna országos bajnok lett női egyéni összetettben, míg a női csapat immáron a hetedik zsinórbeli bajnoki címét gyűjtötte be (Csuka Zsanett, Bozó Melinda, Fehér Andrea, Juhász Gabriella, Bíró Zsuzsanna, Szabó Mónika). A Világkupában ugyanők újra bronzérmet szereztek.

2004-ben az egyéni országos bajnoki címet Bozó Melinda szerezte meg a csapatból, mindjárt kettőt is, egyéni összetettben és napi egyéniben. A csapat pedig, a nagy csapat folytatta remeklését, sorrendben nyolcadszor is megnyerte a csapatbajnokságot (Fehér Andrea, Juhász Gabriella, Szabó Mónika, Csongrádi Gyöngyi, Bozó Melinda, Bíró Zsuzsanna). Ugyanők a Világkupában is előre léptek, hiszen immáron harmadszor is megnyerték azt az FTC-nek.

Ez volt hát a nagy sorozat, 32 év, mindegyikben valami cím, összesen 76 bajnokság.

No, a bajnoki cím nélküli évek nem tartottak sokáig, hiszen csak 2005 maradt ki, 2006-ban újra két bajnoki címet ünnepelhetett az FTC, hiszen nyert Bozó Melinda a női egyéni összetettben és nyert a Csongrádi Gyöngyi, Szabó Mónika páros is.  Ugyanebben az évben a női csapat elindult a harmadik számú, 2002-ben létrehozott európai kupában, az NBC-Kupában, ahol harmadik lett.

2007 megint „lyukas” volt, 2008-ban viszont megint a női páros nyert, Csongrádi Gyöngyi ezúttal Méhész Anitával párban. A női csapat újra az NBC-Kupában indult és ezúttal megnyerte azt (Csongrádi Gyöngyi, Fegyveres Petra, Szabó Mónika, Venter Adrienn, Siklódi Erika, Tót Enikő, Ulelay Emília).

A következő magyar bajnoki címig 2014-ig kellett várni, ám a nemzetközi porondon addig is értek el sikereket a ferencvárosi tekések. 2009-ben a férfi csapat lett harmadik az NBC-Kupában, 2011-ben pedig a női csapat megnyerte az Európa Kupát (Csongrádi Gyöngyi, Fegyveres Petra, Ballók Csilla, Kaszás Krisztina, Sáfrány Anita, Szabó Mónika, Ulelay Emília).

Ugyanebben a kupában egy év múlva, 2012-ben a második helyet szerezték meg a hölgyek, a férfiak pedig 2013-ban az NBC-Kupában ismételték meg a négy évvel korábban elért bronzérmüket.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy 2011-ben Csongrádi Gyöngyi, 2013-ban pedig Fegyveres Petra és Sáfrány Anita egyaránt világbajnoki címet szerzett a magyar válogatott tagjaként.

2014 a nagy változások éve. A nyár folyamán a szakosztály minden téren, ami a legfontosabb, pénzügyi téren is visszakerült az FTC nagy családjába, mert az FTC vezetése elismeri azt a hatalmas történelmi múltat, amit képviselnek, azokat az eredményeket, amiket elértek. Azon vannak, hogy a jövőben újra az ezeken az oldalakon is leírt eredmények szülessenek, a szakosztály újra a magyar és a nemzetközi tekesport élvonalába tartozzon. Ezeknek az erőfeszítéseknek már látszódnak az első jelei, hisz ebben az évben a szakosztály hat év után ünnepelhetett újra bajnoki címet. Az első „újkori fecske” Bruszt Krisztina volt, aki a női sprint magyar bajnoki címét nyerte meg. Ugyanezt a számot 2015-ben Ballók Csilla, 2016-ban pedig Bordács Dorottya nyerte meg. 2018-ban aztán egy „komolyabb” cím, női egyéni összetett is fradista tekézőé lett Tóth Andrea személyében.

A 2020/21-es idény csapatszinten is meghozta a régen várt sikert, a női csapat 17 év után, történetében immár 21-edszer megnyerte a magyar bajnokságot. A győztesek névsora: Szabó Mónika, Heimann Ibolya, Nagy Beatrix, Tóth Andrea, Hári Boglárka, Hegedűs Tímea, Tóbiás Anett, Fuit-Sinka Cintia, Mátraháziné Kiss Julianna.

A névsorban olvasható a fiatal Hegedüs Tímea neve, aki az U18-as világbajnokságon is nagy sikert aratott, Pásztor Enikővel párban aranyérmes lett párosban.

A 2022-es évben a hölgyek nem tudták megvédeni csapatbajnoki címüket, férficsapatunk viszont megnyerte a Magyar Kupát. Egyéniben Hári Boglárka a világbajnokságon alakított nagyot, ahol ezüstérmet szerzett női egyesben.

Ugyanő 2023-ban a hazai bajnokság királynője volt, három számban is országos bajnok lett.

Befejezésül jöjjön egy kis statisztikai összesítő a szakosztály történelmi sikereiről, csak a felnőtt korosztályban elért sikereket számlálva.

Világbajnoki cím: 17, ebből férfi 7, női 10.

Magyar bajnoki cím: 123, ebből férfi 52, női 71. Egyéni 87, ebből férfi 37, női 50, csapat 36, ebből férfi 15, női 21.

BEK (Világkupa győzelem: 4, ebből férfi 1, női 3.

Duna (Európa) Kupa győzelem: 11, ebből férfi 4, női 7.

NBC-Kupa győzelem: 1 női.

A szakosztály elsőségeket tartalmazó dicsőségtáblája részletesen.

Az összeállítást készítette:
FTC Múzeum
A szerkesztés lezárva 2024.01.26-án.

Felhasznált irodalom és weblapok:
https://www.fradi.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teke_(sport)

www.bptekeszov.hu

http://www.bptekeszov.hu/files/ftc_teke_pdf.pdf (Az FTC teke szakosztály története)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teke_(sport)