Vasárnap délután (illetve, helyi idő szerint 21:30-kor…) csaknem tizenhárom év elteltével tért vissza az olimpiákra a magyar női kézilabda-válogatott. Az Európa bajnoki-ezüstérmes, 2017-es világbajnok Franciaország elleni mérkőzés első perceiben látszott is a megilletődöttség a mieinken, de ezen aligha csodálkozhatunk, csupán Tomori Zsuzsanna mesélhetett korábbi olimpiai élményeiről. Elek Gábor szövetségi kapitány a kezdés előtt a támadójáték fontosságát emelte ki, főleg arra gondolva, hogy a villámgyors franciák – élükön Estelle Nze-Minkóval – a labdaszerzések után hozzávetőlegesen feltartóztathatatlanok, ezért, ha nem vagyunk elöl pontosak, a magunk dolgát keserítjük.

Hiába a fokozott figyelem, sorjáztak a hibák, és ha Bíró Blanka nem hozza a bravúrokat, még nagyobb gondba kerültünk volna, mint amúgy. Mert, egyébként, 0-4-nél kapusunk klasszis teljesítménye mellett is egyre erőteljesebben ráncolhattuk a homlokunkat. Sajnos Szöllősi-Zácsik Szandrának nagyon nem jöttek be a megoldásai, még szerencse, hogy Háfra Noémi beszállása után eleinte jó döntéseket hozott.

Az első gól után látszólag megtört a jég, és amilyen gyorsan négygólos hátrányba kerültünk, olyan gyorsan egyenlítettünk is. Aztán újra elléptek hárommal a franciák – és mi megint egyenlítettünk, vagyis felettébb hullámzó összecsapást láthattunk. Amikor visszaértünk, vagyis felállt fallal védekezhettünk, akkor alaposan megnehezítettük ellenfelünk dolgát, de sajnos nagyon sok labdát szórtunk el, és ilyenkor könnyű gólokat kaptunk. Tíz eladott labdánk volt csak az első harminc percben, ennek ismeretében pedig a szünetre kialakuló háromgólos hátrány még nem is tűnt ledolgozhatatlannak. Igaz, nagyon bosszankodtunk, elvégre a játékrész hajrájában a Szucsánszki Zitával, Kovacsics Anikóval és Vámos Petrával jól működő háromirányítós játékunknak, na meg a már ötnél járó Lukács Viktória góljainak is köszönhetően a vezetésért támadhattunk, de Klujber Katrin kapufája után két eladott labda, meg még egy időn túli hetes is jött, és vezetés helyett háromgólos hátrány lett (12-15).

A fordulás után pontosabbá vált a támadójátékunk, de ekkor meg a védekezés esett vissza, hiába kezdett védésekkel a második félidőre kapuba álló Janurik Kinga, folyamatosan ziccerekkel és precíz, erős átlövésekkel találta magát szemben. Három-négygólos különbségen ingadozott az állás, nálunk Vámos Petra tudott pluszt hozzátenni, ellenfelünknél pedig Grace Zaadi vitte a prímet, sok gondot okozott nekünk. Nem játszottunk különösebben jól, sőt, látszólag igencsak sok tartalék volt még a csapatban, de így is szoros meccsre késztettük jóval esélyesebb riválisunkat. A hajrához közeledve kettőre is zárkóztunk, de az a plusz egy lépés, ami az újabb egyenlítéshez kellett volna, hiányzott. Pedig Bíró Blanka hajrában bemutatott védései megadták az esélyt, egy gólra zárkóztunk, de az utolsó fél percet már lepörgették a franciák.

Egygólos vereséget szenvedtünk, de a következő mérkőzéseken lesz még esély a javításra - ha a hibákat, főként a támadásban vétett hibákat, valamint az eladott labdák számát leredukáljuk, akkor biztosan.