2021. március 1.
Akrobatikus torna - Történelem
Bemutatjuk az akrobatikus torna történelmét, valamint a sportág szakosztállyá válását az FTC-ben.

Az akrobatikus torna, amelyet korábban sportakrobatikának hívtak, az egyetemes tornasport egyik szakága. Érdemes egy kicsit a múltjába nézni, története összefonódik a sporttorna történetével.

Az akrobatika megjelenése az ókorig vezethető vissza. Az akrobatika a görög akrobatész szóból ered, mely az akrosz = magas, és a baino = menni szavak összekapcsolásából jött létre. Az akrobatika első ránk maradt emlékeivel az egyiptomiaknál találkozunk. A régészek által feltárt síremlékekben az egyiptomiak több tánca és mozgását megörökítették, amelyek között szép számmal találhatók akrobatikus elemek is.

  Észak-Európában is találtak a régészek olyan sziklarajzokat, amelyeken az emberek akrobatikusnak nevezhető mozgásokat, mint például a kézenátfordulás, végeznek. A görögöknél Kréta szigetén található Knossos palotája, amelynek híres freskója egy olyan bikajátékot örökít meg, ahol egy akrobata a bikán átfordulást hajt végre, fél fordulattal. A freskó mozgássorozatban ábrázolja az átfordulást.

   Az akrobatikával kapcsolatosan ugyancsak görög emlék Homérosz Iliász című műve, amelyben szól az akrobatákról. Sok görög vázarajzon látható a kézállás, a kézenjárás és az átfordulás. A Közép-Itáliában élt etruszkok alkotásai, szobrai és festményei is tartalmaznak akrobatikus elemeket, például az akadály felett végrehajtott előre szaltót is.

A híres görög akrobaták a birodalom hanyatlása idején Rómába vándoroltak. A rómaiak szívesen nézték az akrobatikát, de ők nemigen foglalkoztak vele a gyakorlatban. Az ókor végén Rómából indultak el az akrobaták Anglia és Franciaország felé és mutatványaikkal ott is elterjesztették az akrobatikát.

A középkorból a legértékesebb emlék Archange Tuccaro (1536–1616) „Három párbeszéd a levegőbe ugrás és az átfordulás gyakorlatáról” című könyve, amely 1599-ben jelent meg Párizsban. Az akrobatika történetében ez a könyv igazán korszakalkotó munka, az első része történeti fejtegetés, a harmadik pedig egészségügyi útmutatásokkal szolgál. Az akrobatika szempontjából a könyv legértékesebb része a második rész, ahol megemlékezik az akrobatikus ugrásokról, például a tarkóbillenésről, a kézenátfordulásról, a karikán keresztül végzett előre szaltóról, a fordulattal végzett szaltóról stb. Említést tesz az oktatás módszertanáról, az oktatási feladatokról, az ízületi mozgékonyság fejlesztéséről, a segítségadásról. Ez a könyv hosszú ideig az akrobatika legjelentősebb szakanyagának számított.

Európa több országában a XIX. század első felében igencsak megerősödött az egyesületi tornaélet, amelynek következtében sorra alakultak a nemzeti tornaszövetségek (Svájc 1838, Németország 1863).

A tornászok és a nemzeti tornaszövetségek körében egyre nőtt a figyelem, az érdeklődés egymás iránt, keresték a kapcsolatokat. A nemzetközi szövetséget a Belga Torna Szövetség akkori elnöke kezdeményezésére hozták létre 1881. július 23-án, belga, francia és holland részvétellel ekkor alakult meg a Nemzetközi Torna Szövetség, a FIG (Federation Internationale de Gymnastique). A FIG elősegítette a nemzetközi kapcsolatok kialakulását, kidolgozta és egységesítette a nemzetközi szabályokat, az értékelés objektívebb módját, ezzel segítette a tornasport fellendülését és elterjedését. Az 1885-ben alapított MOTESZ (Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége) 1896-ban lett tagja a FIG-nek, ezzel Magyarország is bekapcsolódott a nemzetközi tornaéletbe.

Az akrobatikát eleinte nem tekintették önállónak, később, amikor a tornászok egyre akrobatikusabb elemeket mutattak be, akkor tűnt célszerűnek ezeket külön is értékelni. 1932-ben, Los Angelesben, az olimpiai játékok tornaversenyei során először szerepelt az akrobatika önálló versenyszámként.

Az akrobatikus torna hazánkban a II. világháború után fejlődött versenysporttá a munkás sportegyesületi dísztornák és tornaünnepélyek gúlabemutatóiból. Mozgásanyaga a gúlaépítés női, férfi és vegyes csapatok számára, továbbá az akrobatikus ugrások és az ún. műszabadgyakorlatok (talajtorna és szabad- gyakorlat kombináció). Akik űzték, azok egyre magasabb színvonalon tették, mégsem alakult ki széles tömegbázisa. Olyannyira nem, hogy azok a szakosztályok is felhagytak a művelésével, ahol a kezdeti lelkesedés elindította a sportágat. A hatvanas években gúlaépítésben rendeztek versenyeket, bajnokságokat, de egyre kisebb volt a résztvevők száma, 1972-ben már csak három egyesület indított néhány versenyzőt.  Két évvel később, 1974-ben volt a sportág első világbajnoksága, ahol magyarok is indultak, de elsősorban csak tanultak és azt remélték, hogy a növekvő nemzetközi népszerűség itthon is új lendületet ad a sportágnak. A folyamat elindult, de nem a várt sebességgel, továbbra is főleg a tornászok foglalkoztak az akrobatikus elemekkel, hiszen náluk talajon és ugrásban is bőven vannak akrobatikus mozgássorok. Aztán 1979-ben tényleg elindult valami, igaz ehhez az is kellett, hogy a Magyar Torna Szövetség engedélyezze, hogy a sportakrobatikai versenyeken az ugrószámokban a szertornászok is elindulhassanak. Az FTC így egyből két aranyéremmel nyitott, Borhy Katalin nyerte a női, Borbély József a férfi akrobatikus ugrást, ily módon ők az FTC történetének első akrobatikus torna bajnokai. Egy évvel később a sportakrobatikai országos bajnokságról tudósító Népsport így írt:

„Kevesen ismerik ezt az igen érdekes sportágat. Gimnasztika is, revü is, mégis a kettő között van valahol. Nálunk nincsenek nagy hagyományai. Az 50-es években még nagy tábora volt, aztán ki tudja miért, szinte megszűnt. Ezt a sportot most is csak kevesen űzik. Kemény, hosszú éveken át tartó munka után tehet csak igazán megszeretni. Az utóbbi években ismét kezd „divatba jönni”. Bajnokságokat, Világ Kupákat, világbajnokságokat rendeznek belőle. Nálunk most került sor az országos bajnokságra, melyet a Magyar Torna Szövetség és sportakrobatikai bizottsága rendezett. A vártnál jóval több néző töltötte meg a Tornacsarnokot, a versenybizottság és a versenyzők nem kis örömére. A sportolók sorát az FTC legkisebbjei vezették be, majd megkezdődött a látványosságokban gazdag verseny. A gyakorlatokat két „páston” folytatták, a szőnyegen az akrobatikus ugrók küzdöttek, a másik talajon a társas gyakorlatokat láthattuk. Ugrásban egy kötelező és egy szabadon választott ugrássorozattal lehetett elérni a maximális 10 pontot. A sorozatugrásokban szerepelt rundel flik-flak, Zwiss-szaltó, csavart, nyitott testű szaltó és ezek kombinációi.A nézők figyelmét azonban jobban lekötötte a másik küzdelem, a társas gyakorlat. Itt indultak női párosok, női hármasok, férfi párosok és vegyes párosok. A statikus gyakorlatok emelések és gimnasztikus balettelemek kombinációja, a dinamikus gyakorlatok alapja ugyanez, de akrobatikus ugráselemekkel kiegészítve. Egy kívülállónak szinte hihetetlen, milyen könnyedséggel emeli fel egyik lány a vele majdnem egykorú és egy testsúlyú partnerét.”

A tudósításban is szó esik az FTC-ről, ami azt bizonyítja, hogy klubunk a tornaszakosztály erre szakosodott versenyzőivel a kezdetektől részt vesz ennek a sportágnak a hazai meghonosításában. Az FTC ugrói folytatták jó szereplésüket, bajnok lett Németh László és Borhy Katalin. Borhy Katalin tehát ismételt, egy év múlva ugyanezt tette Németh László is, aki megvédte a bajnoki címét. Szólni kell az edzőjéről, aki nem volt más, mint Vígh László. Igen, ugyanarról a Vígh Lászlóról beszélünk, aki a legendás Magyar Zoltán edzője, a lólengésben általa bemutatott Magyar-vándor kitalálója volt, a jelek szerint nem vetette meg a sportakrobatikát sem. A női ugrók edzője ugyancsak szertornász edző, Pálinkásné Bathó Márta volt. Utána is trend lett, hogy az FTC akrobatikus ugrói bajnoki címeket nyernek, a 80-as években a már említetteken kívül Kiss Valéria ötször, Béres László kétszer, valamint Bartha Mária, Pálffy Viktória egyszer-egyszer nyert bajnoki címet. A 90-es években is folytatódott ez a szép hagyomány, Dragóner Ildikó, Kiss Virág és Tölgyesi Anikó egyaránt kétszer nyert bajnoki címet, míg 2000 után Bertha Zsolt diadalmaskodott, ráadásul ő már nemcsak ugrásban, hanem az egyik klasszikus akrobatikus torna számban a vegyes párosban is bajnoki címet tudott szerezni.

Az FTC-ben 1992.01.07-én alakult meg a kifejezetten sportakrobatikával foglalkozó akrobatikus torna szakosztály. A vezetője a sportág egyik nagy egyénisége, Aradiné Deák Katalin lett, aki korábban az Építők színeiben többszörös országos bajnok volt hármasban, sőt az 1984-es szófiai világbajnokságon ugyanebben a számban bronzérmet szerzett. Tanítványai gyorsan tanultak, már az első évben, 1992-ben országos bajnoki címet szerzett az FTC-nek a Lőrincz Orsolya, Nagy Melinda, Rákos Tímea összeállítású női hármas. 1997-ben a Ferenczi Brigitta, Renneczéder Ágnes női páros nyert országos bajnokságot, majd 2000-ben ők ketten Rezsnyák Melindával kiegészülve megnyerték a női hármast is. Az alsó képen felül Ferenczi Brigitta, középen Rezsnyák Melinda, alul Renneczéder Ágnes.

Egy év múlva, 2001-ben a női hármas megvédte a címét, igaz az összeállításban történt egy változás, Ferenczi Brigitta helyén Paulovits Kitti szerepelt.

A 2000-es évek elejétől alakult ki az akrobatikus torna ma is működő szabályrendszere, amelyből már hiányzik az akrobatikus ugrás, megmaradtak a gúla számok. Ötféle versenyzői egység létezik, úgymint a női páros, a férfi páros, a vegyes páros, a női hármas és a férfi négyes. A versenyzők általában két gyakorlatot mutatnak be a versenyeken. A statikus gyakorlatban az egyensúlyi elemek, emelések és gúlák dominálnak, míg a dinamikus gyakorlatban a tempókra, ugrásokra, dobásokra helyezik a hangsúlyt. Az ifi és felnőtt egységeknek három gyakorlata van, a statikus és dinamikus gyakorlaton kívül kombinált gyakorlatot is bemutatnak, amiben mind a két gyakorlatból válogatott elemek kerülnek bemutatásra. Az alsó, tartó versenyző az erőt, míg a felső a hajlékonyságot és az egyensúlyt demonstrálja. A gyakorlatokat zenére mutatják be, a különböző statikus és dinamikus elemeket táncos részek kötik össze.

A sikersorozat 2001-től is folytatódott. A már említett Bertha Zsolt 2005-ig minden évben nyert országos bajnokságot, 2004-ig vegyes párosban (partnerei Jónás Anna és kétszer Jenei Dzsenifer), majd 2005-ben férfi párosban Jakal Györggyel. Összesen kilenc országos bajnoki címet nyert az FTC versenyzőjeként, ezzel ő a szakosztály eddigi legeredményesebb sportolója. 2002-ben megvédte bajnoki címét a Paulovits Kitti, Renneczéder Ágnes, Rezsnyák Melinda összetételű női hármas, amelyből 2003-ra alaposan kicserélődött, csupán Rezsnyák Melinda maradt tagja, új partnerei Légi Dóra és Szabó Viktória lettek. Az új összeállítású egység ugyanúgy bajnoki címet ért el, mint a korábbiak. Az utánpótlásnevelés folyamatos volt, így nem lehetett megállás, a bajnoki címek évről évre gyűltek, elsősorban női hármasban. 2006-ban a Gyüre Nóra, Szabados Viktória, Záborszky Hanna, 2009-ben a Meleg Dóra, Xue Andrea, Vincze Borbála, 2010-ben a Bertyák Ágnes, Xue Andrea, Jakal Éva, 2011-ben pedig a Dogi Ildikó, Szabados Viktória, Vincze Borbála összetételű egységek nyertek országos bajnoki aranyat a Fradinak. Közben 2005-ben a Bombolya Judit és Csorba Ágnes alkotta női páros is bajnoki elsőséget ünnepelhetett. Később, 2017-ben a Szombauer Kristóf, Kálmán Eszter vegyes páros felnőtt országos bajnoki címének örülhettünk. Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy 2010-ben a felnőtt világbajnokságon Meleg Dóra, Vincze Borbála és Xue Andrea női hármasban az igen előkelő 8. helyen végzett.

A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy 2011 után megritkultak a bajnoki címek. Mi történhetett? A válasz a sportág szervezeti felépítésében keresendő. A sokféle sportág között is különlegességnek számít, hogy az akrobatikus tornában egy egységben együtt versenyezhetnek a különböző nemű és korú sportolók. Ebben a sportban nincsenek életkori korlátok. Nem szokatlan az élmezőnybe tartozó húszas évei vége felé járó versenyző, aki jóval fiatalabb társsal, társakkal versenyez, ugyanis a különböző súly, magasság vagy a testalkat nem jelent akadályt. Az idősebb, erősebb tornászok képességeiket, mint tartók, a fiatalabb, vékonyabb alkatúak, mint felsők hasznosíthatják. Ugyanakkor már a legfiatalabb kezdő sportolók is a maguk szintjén érdekes és biztonságos gyakorlatok bemutatására lehetnek képesek. Mindez azt is jelenti, hogy a versenyeket, bajnokságokat életkori sávok szerint írják ki. Az FTC az utóbbi évtizedben kifejezetten az utánpótlásra fókuszált, rengeteg ifjú tehetség bontogatja a szárnyait, akik a saját korosztályukban rendre győznek a különböző versenyeken és bajnokságokon.

Ők alkotnak különböző összetételű egységeket, amelyeket nem lehet a felnőtt kategóriába nevezni, már ha egyáltalán az adott versenyen írnak ki felnőtt kategóriát.

A nyilvánvaló cél az, hogy ezek az ifjú versenyzők később is együtt maradjanak, felnőtté válva is sikereket érjenek el.

Mindenesetre nyugodtan kijelenthető, az akrobatikus torna a tornasport leglátványosabb ága, amely még fényes jövő előtt áll, mint ahogy az is, hogy az FTC sportolói ebben is az élen járnak.

 

Az összeállítást készítette:
FTC Múzeum

A szerkesztés lezárva: 2021.02.20-án.

Felhasznált irodalom és weblapok:
Honfi László – Szatmári Zoltán: A sporttorna elmélete és gyakorlata
https://www.fradi.hu
Nemzeti Sport archív számai

A szakosztály felnőtt korosztályban nyert országos bajnoki címei

1979 Borhy Katalin női ugrás
1979 Borbély József férfi ugrás
1980 Borhy Katalin női ugrás
1980 Németh László férfi ugrás
1981 Németh László férfi ugrás
1982 Bartha Mária női ugrás
1984 Kiss Valéria női ugrás
1984 Béres László férfi ugrás
1985 Kiss Valéria női ugrás
1986 Kiss Valéria női ugrás
1987 Kiss Valéria női ugrás
1988 Kiss Valéria női ugrás
1989 Pálffy Viktória női ugrás
1989 Béres László férfi ugrás
1990 Dragóner Ildikó női ugrás
1992 Lőrincz Orsolya, Nagy Melinda, Rákos Tímea női hármas
1992 Dragóner Ildikó női ugrás
1993 Kiss Virág női ugrás
1995 Kiss Virág női ugrás
1996 Tölgyesi Anikó női ugrás
1997 Tölgyesi Anikó női ugrás
1997 Ferenczi Brigitta, Renneczéder Ágnes női páros
1998 Bertha Zsolt férfi ugrás
1999 Bertha Zsolt férfi ugrás
2000 Bertha Zsolt férfi ugrás
2000 Ferenczi Brigitta, Renneczéder Ágnes, Rezsnyák Melinda női hármas
2001 Bertha Zsolt férfi ugrás
2001 Bertha Zsolt (Jónás Anna) vegyes páros
2001 Paulovits Kitti, Renneczéder Ágnes, Rezsnyák Melinda női hármas
2002 Bertha Zsolt (Jónás Anna) vegyes páros
2002 Paulovits Kitti, Renneczéder Ágnes, Rezsnyák Melinda női hármas
2003 Jenei Dzsenifer, Bertha Zsolt vegyes páros
2003 Légi Dóra, Rezsnyák Melinda, Szabó Viktória női hármas
2004 Jenei Dzsenifer, Bertha Zsolt vegyes páros
2005 Bombolya Judit, Csorba Ágnes női páros
2005 Bertha Zsolt, Jakal György férfi páros
2006 Gyüre Nóra, Szabados Viktória, Záborszky Hanna női hármas
2009 Meleg Dóra, Xue Andrea, Vincze Borbála női hármas
2010 Bertyák Ágnes, Xue Andrea, Jakal Éva női hármas
2011 Dogi Ildikó, Szabados Viktória, Vincze Borbála női hármas
2017 Szombauer Kristóf, Kálmán Eszter vegyes páros

close
Facebook Youtube Instagram TikTok Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most