„Nagyon boldog vagyok, de nagyon fáradt is, már itt lóg a nyakamban az érem, de még fel se tudom fogni” – kezdte Balázs Krisztián a Magyar Torna Szövetségnek adott értékelésében. „Már a reggel úgy indult, hogy elég nagy volt rajtam a nyomás, ideges voltam, még reggelizni se akartam, mert azt szerettem volna, hogy álljak már ott a szereknél, és kezdődjön el a verseny, legyünk túl rajta. A talaj nagyon jól sikerült, aztán következett a ló, ahol lecsúszott a kezem egy elemnél, így leestem. Bevallom őszintén, ez egy kicsit kibillentett, de tudtam, hogy össze kell szednem magam mentálisan, és azt is tudtam, hogy messze még a vége, több szer van előttem. A gyűrű már elég jól ment, az ugrással is meg voltam elégedve, aztán jöttek a kedvenc szereim, amelyek a legerősebbek is. A korlátgyakim kiváló lett, nagyon magas pontszámot kaptam rá. Ekkor megint nagy drukkba kerültem, mert tudtam, hogy a nyújtón múlik az érem, hiszen közben fél szemmel az állást és a pontokat is figyeltem. De sikerült itt is lenyugtatnom magam, és egy nagyon jó gyakorlatot bemutatnom. Bevallom őszintén, nem kellett a táblára néznem, mert amikor leugrottam, tudtam, hogy meglesz a dobogó. Nagyon-nagyon sok munka van ebben, nehéz felkészülésen vagyok túl, itt van a Covid és több sérülésem is volt, de úgy látszik, ennek ellenére sikeres volt a felkészülés. Ünnepelni nincs időm, nagyon fáradt is vagyok, már tegnap este is az voltam, de még előttem van vasárnapi négy szerfinálé, ezek is nagyon fontosak, úgyhogy az utolsó tartalékjaimat mozgósítom. Nem is tudtam, hogy ez egy sporttörténelmi érem a tornában, ez is nagy örömmel tölt el” – tette hozzá ifjúsági olimpiai bajnokunk.