Július 23-a és 29-e között Mariborban rendezik EYOF-ot. A torna előtt versenyzőnkkel, Knight Annával beszélgettünk.

- Mikor kezdtél tornázni, hogyan ismerkedtél meg a sportággal?
- Kiskoromban nagyon izgága gyerek voltam, nehezen fértem meg a bőrömben. Anyukám nyolc-kilenc éves koromban úgy döntött, hogy elvisz egy tornaedzésre, és ott ragadtam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kicsit későn kezdtem, és beletelt egy pár évbe, hogy utolérjem a többieket, de azt hiszem ez mára már sikerült.

- Mit jelent számodra, hogy a Fradi színeiben versenyezhetsz, és hogy nemsokára a hazádat képviselheted az EYOF-on?
- Természetesen nagyon sokat, hiszen a Fradi Magyarország legnépszerűbb és legsikeresebb egyesülete. Emellett nem is lehet kérdés, hogy óriási megtiszteltetés, hogy a hazámat képviselhetem.

- Hogyan telt a felkészülés, hogy érezted magad a versenyeken, különösen a kvalifikáció során?
- Kemény két-három hónap van mögöttem, a junior-világbajnokság után be is kellett iktatnunk egy kisebb pihenőt, hogy eredményes tudjak maradni. Az ezt követő első versenyemen összetettben első lettem, de egy második versenyen, amely bár nem számított bele a kvalifikációba, gyengébben szerepeltem. Ez pont a legjobbkor jött, hiszen motivációt tudtam meríteni belőle. Többek között ennek köszönhetően az ellenőrző versenyen az eddigi legmagasabb pontszámomat értem el, ami azt jelentette, hogy kijutottam az EYOF-ra. Most pedig már a célegyenesben vagyok, következik még egy tatabányai edzőtábor, szombaton pedig utazunk Mariborba.

- Milyen célokkal vágsz neki az EYOF-nak?
- Elsősorban szeretnék minden szeren sikeres gyakorlatokat végrehajtani. Célként tűztem ki magamnak, hogy gerendán döntős vagy döntő közeli helyezést érjek el, és jó összetett pontszámmal zárjam a versenyt.

- Fiatal sportolóként az Albert Alapítvány támogatását élvezed. Mennyire fontos ez a karriered szempontjából?
- Nagyon fontos, hiszen a torna nem tartozik a legolcsóbb sportágak közé, sőt, mondhatni, a felszerelés elég drága. Éppen ezért nagyon hálás vagyok az alapítványnak, hogy méltónak találtak a támogatásra, ezzel is segítve a fejlődésemet.