Vasárnap délután a szombathelyi Savarai Arénában megrendezett Waberer’s Torna Challenge Világkupa-versenyen ünnepélyes keretek között a Magyar Torna Szövetség elbúcsúztatta az FTC-Telekom korábbi tornászát, Balázs Krisztiánt. Mint ismert, ifjúsági olimpiai Európa-bajnok, illetve junior világbajnoki bronzérmes és többszörös magyar bajnok korábbi tornásza januárban gerincvelő problémák miatt orvosi javaslatra befejezte sportolói pályafutását. Kiki azóta a Ferencváros férfi szakosztályában utánpótlásedzőként dolgozik.

A megható ünnepség után Balázs Krisztiánnal beszélgettünk az érzelmes búcsúról, napjairól a Fradiban, illetve arról, hogyan tartja még mindig formában magát, gondolt-e arra néha-néha, hogy újra felmenni a kedvenc és sikeres tornaszereire és milyen fontos megkeresést kapott, amely miatt képeznie kell magát.

- Érzelemdús hétvége volt. Szombaton még a tanítványaidat kísérted versenyre, vasárnap pedig téged ünnepeltek, köszöntöttek.

- Ne is mond… Pont, amiről a héten beszéltünk, amikor találkozunk a Népligetben… Mit szeretnél hallani? Az igazat, vagy, amit ilyenkor mondani kell? (nevet)

- Legyen az igaz.

- Nagyon-nagyon érzelmes volt, megható. Nagyon jól esik és nagyon boldog vagyok azért, hogy így visszaigazolva ennyi embert megmozgattam és ennyien követték a pályafutásomat. Támogattak, szerettek és ez az egész ceremónia nagyon szép, de egyben szomorú is volt, de véget ért.

- Volt egy molinó is a lelátón azzal a felirattal: Bajnok voltál, példakép maradsz, Kiki!

- Megmondom őszintén, amikor kihívtak a színpadra és felmentem, akkor láttam a molinót, de direkt nem olvastam el, mert tudtam, hogy abból elérzékenyülés lesz. Így is az lett, de utána megnéztem és nagyon aranyos volt a jelenlegi tanítványaimtól, a szüleiktől és mindenkitől, akinek ebben benne volt a keze, hogy ezzel készültek nekem.

- Ha már a jelenlegi tanítványok. Január óta dolgozol a kicsikkel és már a versenyeken is halmozzátok az érmeket. Élvezed?

- Igen, ki lehet mondani, hogy élvezem, de még mindig hozzá kell tennem, hogy bele kell tanulni és bele kell szokni. Amíg a tornateremben a másik oldalon voltam aktív tornászként, addig váltig állítottam, hogy az sokkal nehezebb. Ezt most is így gondolom, de az edzősködés is nehéz, de máshogy nehéz.

- Megszoktad már azt, hogy Kiki bácsi?

- Többé-kevésbé igen, de a teremben a fiatal, feltörekvő generációval mindig is igyekeztem jó kapcsolatot ápolni. Van, akitől elengedem, hogy bácsi, de nyilván a kisebbektől megköveteljük a tiszteletet, ha szabad így fogalmazni.

- Viszont ahogy láttam rajta, még mindig formában vagy. Mennek a kondiedzések, úszol. Hogyan tartod karban magad?

- Igyekszem fitt maradni. Még mindig csak 23 éves vagyok és ahogy most is kiderült, rengeteg embernek, gyereknek példakép és szeretnék jó példát is mutatni mindenkinek.

- A teremben edzés közben megfordul néha-néha a fejedben, hogy de jó lenne felmenni a korlátra, vagy a nyújtóra még egyszer?

- Persze! Edzés, de verseny közben is feltörnek az érzelmek és a régi érzések.

- Mennyire mutathatod meg magát a gyakorlatot a szeren a gyerekeknek?

- Minimálisan. Arra figyelve, hogy ne történjen semmilyen nagy gond, de ami olyan, azt próbálom nekik vizuálisan is bemutatni és ha nem is tornával, de próbálom magam edzésben is tartani.

- A Fradi, a gyerekek, az edzői feladatok mellett mivel foglalkozol még? Újabb diploma esetleg?

- Jelenleg nem vagyok aktív hallgató az egyetemen, mert most a nyáron szereztem meg a második diplomámat, ami már mesteri képesítés volt. Szeretnék még tovább tanulni, de azon még gondolkodom, hogy milyen irányba menjek. Most egy nemzetközi bírói vizsgára készülök, mert nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy nekem ez feküdne és a Nemzetközi Torna Szövetségből is kerestek meg, úgyhogy megpróbálok diplomáciai szinten is előre lépni, illetve a tornában maradni és minél több dologban tevékenykedni.

Molnár Péter