Ilyen pápát még biztosan nem látott a világ. A 83 éves Csikány József, akit sokan hívnak a „magyar szenior úszósport pápája”-nak, délelőtti edzése után lendületes léptekkel jön elénk a négyszeres olimpiai ezüstérmes Cseh Lászlóról elnevezett törökbálinti uszodában. Ahol nemcsak az uszoda megszületésében játszott főszerepet, de éveken át részt vett a létesítmény igazgatásában is. Klubunk egykori bajnokával egy korábbi interjúnkban már átbeszéltük, hogy örökölte meg a Fradi szeretetét édesapjától, így most inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy teremtette meg a semmiből a négy évtizede virágzó, világ- és Európa-bajnoki érmek, valamint rekordok garmadáját szállító hazai szenior úszósportot. De arra is kitértünk, hogy ki a főnök a vízben: ő vagy szintén korábbi magyar úszóbajnok lánya?

– Mennyi volt a mai penzum?

– Egy órát úsztam, ahogy általában szoktam. Ebből mintegy 1000 métert úszom időre változó bontásban. Még egyszer azért nem ugranék vissza a medencébe, mert elég jól kihajtottam magam.

A beszélgetés ezt követően viszont egészen más irányt vett, arra a kérdésre ugyanis, hogy miként indult a magyar szenior úszósport története, egészen meglepő választ kaptunk. Ugye nem gondolták volna, hogy az 1960-as évek Baromfi Trösztjének vezérigazgatójának, a Fradi egykori elnökségi tagjának, Láng Györgynek, egy rendőralezredesnek és egy Brazíliában élő magyar üzletembernek is köze van a regénybe illő sztorihoz? Hát mi sem gondoltuk.

– Messziről indítok, de csak azért, hogy az egészet átlássák. Az egyetem elvégzése után, 1968-ban visszavonultam a sporttól és jogászként helyezkedtem el a Baromfi Trösztnél, ami egy hatalmas, az egész magyarországi termelést maga alá szervező cég volt. Az 1970-es években már osztályvezető voltam, a Fradi oda bejelentett focistáinak például én adtam ki a fizetést. Az öreg Láng egy zseni volt, tíz év alatt évi háromezerről harmincezer vagonra növelte az exportot. Ez óriási lépés volt, csakhogy az öreg halála után a nyakunkba ültetett új főnök egy év alatt az egészet a földbe állította. Na, én ekkor leléptem. Mentem ide-oda, amikor egyszer csak megtalált a Ferencváros úszószakosztályának, talán az elnöke, egy rendőralezredes, aki – ismerve a beruházások területén szerzett tapasztalataimat – rávett, hogy működjek közre a Kondorosi úti uszoda felépítésében. Az uszoda megépült, nagyon jól sikerült, kaptam érte egy Pro Urbe-díjat és kineveztek igazgatónak.

Ez 1988-ban volt, két évvel az első szenior úszó világbajnokság után, én pedig azt kértem, hogy hadd csináljak ott egy szenior úszó egyesületet. Így alakult meg az első magyar szenior klub 65 taggal, zömmel egykori fradista úszótársaimmal.

– Regénybe illő történet.

– És még nincs vége, hiszen ahhoz, hogy versenyezni tudjunk, pénz is kellett. Az 1963-as Universiadén, amit Porto Alegrében rendeztek, megismerkedtem egy ott élő magyar üzletemberrel, akivel hatalmas barátok lettünk. Nem mellékesen először és utoljára itt tudtuk a vegyesváltóval az amerikaiakat és a szovjeteket is legyőzni. Én úsztam háton a világranglista akkori másodikjaként, a mellúszónk, Gombos Imre a világcsúcshoz közeli időt tudott, a pillangózónk és a gyorsúszónk, Gulrich József és Dobai Gyula pedig egyaránt Európa-csúcstartó volt. Fantasztikus csapat volt!

Az említett üzletember Nagy László volt, aki kereskedelmi attaséként dolgozott, ő volt az első szponzorunk, így lett az első magyar szenior úszóklub Generalimpex Szenior Úszóklub. Első versenyünkön, az 1988-as brisbane-i világbajnokságon rögtön hat aranyérmet nyertünk, olyanokkal a csapatban, mint az olimpiai ezüstérmes Vermes Albán, Madarász Csilla, aki egyedül három vb-aranyat nyert, vagy a Fradi korábbi nagyszerű úszója, Egerváry Márta. Így kezdődött a csoda.

Amikor az uszodára (zárójelben: az egri Bitskey Aladár Uszoda, és a budaörsi uszoda is Csikány József irányításával készült) kikerült a záróra tábla, akkor jött el a szeniorok ideje, akik a létesítményt igazgató Csikány József révén megkezdhették az edzéseiket. A szisztematikus munka pedig elképesztő eredményeket hozott, a 2010-es göteborgi világbajnokságon például 18 aranyérmet nyert a magyar csapat.

– Egy dologra azonban figyelni kellett! Ha nincsenek ellenfelek, akkor nincs kit legyőzni. Én ezért is segítettem abban, hogy országszerte jöjjenek létre szenior úszóklubok. Jelenleg 55 klub van, a tavalyi országos ranglistán ezek közül 49-nek volt eredménye. Pontos számot nem tudok, de ezernél több tagunk van, akik rendszeresen sportolnak, edzenek, közösségben vannak, nem szakadnak el az úszástól. A tavalyi gyulai országos bajnokságon több mint háromszáz indulónk volt.

Csikány József büszkén mutatta az elismeréseit, hazai és nemzetközi okleveleit, melyeket az elmúlt években kapott. „Biztos azt hitték, hogy meghalok, azért kezdték el osztogatni” – mondja nevetve.

A szenior úszóversenyeket a legtöbben alighanem amolyan kedélyes dzsemborinak képzelik el. Bár valóban nem annyira véresen komoly események, mint az „igazi” világversenyek, ám nem is tét nélküli lubickolások.

– Ezeket a versenyeket a nagy világ- és Európa-bajnokságokkal egy időben és egy helyen rendezik. Lemegy a profik versenye, aztán jönnek a szeniorok. Ugyanabban a rendszerben, annyi különbséggel, hogy nincsenek előfutamok. A nevezési idők alapján állítják össze a futamokat, utoljára rajtol el a legjobb nyolc, és szinte soha nem fordul elő, hogy korábbi futamokban valaki jobb időt úszik náluk.

Csikány József összesen 13 világbajnokságon indult, egyéniben összesen 20 vb-aranyérmet nyert, egyéniben és váltóban közel tucatnyi világrekordot és számtalan Európa-csúcsot úszott. Sheffieldben sérült válla miatt szó szerint fél kézzel nyerte meg a 200 méteres hátúszást, míg 2006-ban a stanfordi vb-n csak világcsúccsal tudta legyőzni egy amerikai úszó, akinek két évvel később Perth-ben ugyancsak világcsúccsal vágott vissza.

– A két évvel korábbi döntőből már csak mi ketten voltunk a rajtkövön, és nem is úsztunk többször egymás ellen. Ő már nem jön át Európába, ahogy én sem megyek Amerikába vagy Ázsiába. 83 éves vagyok, ketten maradtunk a korcsoportban, de már csak az interneten követjük egymás eredményeit. Az öregség velejárója, hogy romlik a fizikai állapot, képtelenek vagyunk megismételni, a korábbi eredményeket.

– Mintha úgy érzeném, hogy szenior eredményeire legalább olyan büszke, mint a két Eb-bronzára és az olimpia részvételeire. Helyes a megérzésem?

– Nézze, amikor úsztam, azt kellett csinálnom, amit az edzőm mond, ha jó volt, ha nem. Egyszer elutazott három hónapra, akkor mi kivettük az edzőlegenda, James Councilman módszertani szakkönyvét és elkezdtünk az alapján dolgozni. Mielőtt elkezdtük a munkát 1:03.6 volt a magyar csúcsom, három hónappal később egy januári brémai versenyen 1:01.00-t úsztam, legyőztem a világrekordert, úgy, hogy nem sikerült az egyik fordulóm. Aztán visszajött az edző, aki közölte, hogy januárra érett be a nyári alapozás, és megtiltotta, hogy a Councilman-féle munkát végezzük. Szeniorként mindig úgy edzettem, ahogy én akartam, meg is van az eredménye, mert öt év előnyöm van a korosztályomhoz képest.

Ma már Csikány József sem indul vb-ken. Indul viszont a lánya, Csilla, aki ugyancsak magyar bajnok úszóból lett szenior klasszis. Ő mutatott rá, hogy hiába ugyanolyan nagyok édesapja bicepszei, azokban viszont már nincs annyi munkára fogható izomrost. LeBron Jameshez és fiához hasonlóan ők is egy csapatban úsznak, számos rekordot állított már fel a két Csikánnyal felálló mixed-vegyes váltó.

– Ki a főnök a vízben? Az alapító atya, vagy az orvos lánya?

– A medencében nincs olyan, hogy főnök. Ott csak a csapat van, egymásért úszunk. Igaz, hogy nekem általában hatvanévesek ellen kell úsznom, de tudom velük tartani a lépést. Egyébként, ha a lányom nincs, én már régen halott vagyok. 2022-ben elvitt a Kútvölgyibe egy teljes kivizsgálásra, és kiderült, hogy kezdődő veserákom van. Márciusban megoperáltak, az augusztusi római Európa-bajnokságon már hat aranyérmet nyertem.

– Miért érdemes lemenni egy szenior úszóklubba?

– Egyet tudok mondani: ha az ember hozzászokik ehhez az uszodai munkához, akkor egyszerűen nem öregszik abban az ütemben, mint azok, akik nem sportolnak. Ez tuti. Amíg élsz, addig csináld, és örülj neki! 

– Egy ideig Törökbálinton készült a jelenleg a Fradit erősítő, vb-bronzérmes Németh Nándor is. Hogy emlékszik vissza rá?

– Nándi óriási tehetség, elképesztően jó úszó. Ezért is sajnáltam rettentően a párizsi olimpián, amikor a rossz benyúlása miatt lemaradt a 100 méter gyors dobogójáról, és az ezüstérem helyett be kellett érnie az ötödik hellyel.