– Balatoni gyerek vagy. A tóban tanultál meg úszni, vagy medencében, szervezett körülmények között?

– Itt is, ott is. Sok mindent ott tanultam meg. Ehhez tudni kell, hogy a szüleim a vendéglátóiparban dolgoznak, most is a Balatonnál van büfénk, úgyhogy gyerekként az én nyaraim ott teltek. Annyira sokat voltam kint a parton, hogy teljesen kiszőkültem, anyukámtól meg azt kérdezgették, hogy festi-e a hajamat. Uszodában persze egyszerűbb és biztonságosabb is megtanulni úszni.

– Nyugtass meg, hogy te nem olyan balatoni vagy, mint sok ismerősöm, aki felnőttként már nem megy a tóba, mert gyerekként megunta.

– Nem, én nem ilyen vagyok. Ez kihagyhatatlan. A nővéremnek iker gyerekei vannak, úgyhogy, amikor ők is ott vannak a parton, akkor nincs olyan opció, hogy nem megyek be a vízbe. De tőlük függetlenül is minden évben bemegyek fürdeni, úszni a tóba. A szüleim viszont valóban 20-30 éve nem voltak a Balatonban, pedig az egész nyarat ott töltik. Szokták kérdezni, hogy nincs-e már elegem a vízből? Azért a medence teljesen más, mint egy tenger, óceán vagy akár a Balaton.

– Gyerekként beálltál segíteni a büfébe?

– Én nem az a fajta voltam. Ebből a szempontból én voltam a lusta gyerek, a nővérem már 15-16 évesen beállt segíteni. Akkoriban egyébként már Érden laktam, versenyekre jártam, nyár végére fejeződött be az idény, így inkább pihenésre használtam a kevés szabadidőmet. Egyébként, amikor nem volt olyan sűrű nap és volt hozzá kedvem, beálltam kasszázni, azt szerettem csinálni.

– A versenyszerű úszás kinek az ötlete volt, ki indított el a pályán?

– Megint a nővéremet kell említenem (nevet). Négy évvel idősebb nálam, ő is úszott. Kezdetben az úszás mellett fociztam, gitároztam. A kosarazásba is belekóstoltam, de az nem tetszett. Egyetlen edzésen voltam, nem jött be, nem is mentem többet. Slusszpoén: a mai napig szeretek kosarazni, edzőtáborokban sokat játszunk, amikor van rá lehetőség. Szóval a nővérem volt a kulcs. Tetszett, hogy egy versenyen sok érmet lehet nyerni, nem csak egyet. Megtanultam úszni, ami szerintem mindenkinek nagyon fontos, de senki nem fogott kést a torkomhoz, hogy nekem ezt kell csinálnom. A saját döntésem volt, hogy komolyabban beleállok.

– Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy és érdemes csinálnod?

– Szerintem mindig csak utólag derül ki, hogy megérte-e. Tizenhárom évesen döntenem kellett: kiderült ugyanis, hogy Siófokon bezárják az uszodát. Ez mondjuk kicsit fellengzősen hangzik, mert egy kétpályás, 25 méteres hotelmedencéről volt szó. A siófoki edzőim, Vargha Béla és Király Johanna azt mondták, hogy van tehetségem az úszáshoz, és ha folytatni akarom, akkor lehet belőle valami. Ők ajánlották Plagányi Zsoltot, aki akkor Érden volt edző. Felmentem hozzá egy tesztúszásra, azt követően pedig el kellett döntenem, hogy maradok-e Siófokon és csinálom, amit ott csinálni lehet, vagy elkezdem komolyan venni az úszást. Nem volt könnyű időszak, mert szétvált a család, két háztartást kellett fenntartani. A szüleim azt mondták, amíg azt látják, hogy rendesen csinálom, addig mindenben támogatnak.

– Mikor jött el az áttörés? Jó nyomon járok, ha 2017-re tippelek?

– Az tényleg egy brutális év volt, de már 2016-ban is egész jó időket úsztam, ifjúsági Eb-bronzérmes lettem a váltóval. Ott úsztam először ötvenen belüli időt. Úgy volt, hogy B-szinttel még a riói olimpiára is kijuthatok. Pontosan emlékszem, hogy 50,7 volt a B-szint és vagy nyolcszor úsztam, 50,8-at, 50,9-et, és aztán az ifi Eb-n a mixed váltó első embereként úsztam egy 50,2-t, ami ugyan szintidő volt, de hivatalosan nem ért kvalifikációt. Csaba bá’ (Sós Csaba, szövetségi kapitány – a szerk.) viszont mondta, hogy így se, úgy se fognak kivinni az olimpiára, ami persze akkor egy kicsit bántott. De, akik kint voltak tartalékként a váltóval, azok sem úsztak, ráadásul még messze is volt, a körülmények is elég kemények voltak, szóval igazából nem veszítettem vele semmit. A nyarat viszont végigdolgoztam, mert az ifjúsági szezon után beálltam Cseh Laci mellé segíteni, például edzőtáborba mentem vele, ami nagyon hasznos volt.

2017-ben aztán kezdtünk Netanyában egy junior Eb-vel, júliusban jött a budapesti világbajnokság, augusztusban pedig a junior-vb Indianapolisban. Az egy nagyon hosszú szezon volt. Kezdésként az ob-n először úsztam országos csúcsot 100 gyorson, 48:64-et, amivel indulhattam váltóban vébén. Ifi Európa-bajnok lettem, a vébé pedig örök emlék – utána nem is volt könnyű visszaállni az edzésekbe. A junior-vb előtt még beteg is lettem, de az egy annyira jó csapat volt, hogy semmi nem számított. Abból a brigádból sokan még ma is úsznak: Késely Ajna, Márton Ricsi, Milák Kristóf, Holló Balázs.

A budapesti vébé pedig a mai napig libabőrös emlék. A legtöbben még soha nem versenyeztünk ekkora tömeg előtt, ráadásul hazai medencében. Óriási élmény volt a Duna Arénában úszni.

– Hogy dőlt el, hogy sprinter lett belőled?

– A legfontosabb talán, hogy nagyon savasodok. Nyugalmi állapotban az izmokban lévő sav értéke egy, Betlehem Dávidéknak szinte soha nem megy tíz fölé az érték, nekem meg rendszeresen húsz egy-egy verseny után. Ha öt-hat fölé megy a sav, a legtöbben már ledobják a horgonyt. Gyerekként mindent úszunk, én is hátúszóként kezdtem, rövidpályás bajnokságokon még ma is szívesen úszom háton.

– Az ob-n kétszer is nyolc századdal maradtál le az első helyről, de a párizsi olimpián is egyetlen tized hiányzott az éremhez. Hogy lehet ezeket a szemmel nem is látható „vereségeket” feldolgozni?

Nagy gyakorlatom van már benne sajnos, mert nincs sok szerencsém a századokkal. Nem is nagyon tudok olyat mondani, hogy a javamra döntöttek volna. Visszanézve az úszásokat van benne igazság, hogy kívülről nézve nem igazán jók a célba éréseim. Mentségemre szóljon, hogy én viszont a medencében jónak érzem őket. Csaba bá’ mondta most a 100 gyors után, hogy ha még egyszer kiveszem a fejem a fal előtt, akkor rám ugrik (nevet). Nem veszem ki a fejem egyébként, csak elfordulok, amivel növelem az ellenállást. Az van a fejemben, hogy ha kifordulok akkor messzebbre tudok nyúlni, de igazából csak lassít. Ötvenen szerintem jó volt a benyúlásom, és a márciusi párizsi Gianten is ezzel lettem második. Dolgozom rajta, a tanulópénzt már megfizettem.

– 2026 mennyire lesz nehéz év? Olimpiai ciklus felénél vagyunk, nem lesz világbajnokság.

– Ez igaz, de ettől még kőkemény, fullos év lesz. A COVID óta felborult versenynaptár most áll vissza a rendes kerékvágásba, úgyhogy hosszú idő után először lesz teljes értékű Európa-bajnokság (július 31. és augusztus 16. között Párizsban – a szerk.), ahol a franciák és a britek is teljes csapattal indulnak, és mindenki csúcsformában lesz.

– Az országos bajnokságon a 100 méter gyors döntőjében te voltál a legidősebb induló. Gondoltál már rá, hogy meddig tarthat a karriered?

– Szabó Szebasztián volt a legidősebb, de valóban, idén már 27 leszek. Kovács Benedekkel (az FTC Eb-ezüstermés hátúszója – a szerk.) éppen az egyik idei edzőtáborban beszélgettünk arról, hogy furcsa érzés, hogy mi vagyunk a legidősebbek a csapatban. De a kérdésre válaszolva: 50 és 100 méteren elég sokáig el lehet lenni, de a Los Angeles-i olimpia sok mindenről fog dönteni. Ha jól sikerül, akkor még biztosan folytatom egy darabig, ha meg nem, akkor majd elgondolkodom a folytatásról.

A TF-en tanulok szakedzőin, el tudom képzelni magam edzőnek, vannak elképzeléseim a hogyanról, de egyelőre maradok az úszásnál.

– Volt olyan időszakod, amikor nem volt lelkes edzésre járó?

– Persze hogy volt. Szerintem nincs olyan úszó, akinek ne lett volna. Ez egy rendkívül monoton sport, amihez óriási kitartás kell. Nincs egy labda, amit dobálhatunk, úszunk faltól falig. Néha elgondolkodom rajta, hogy ha újrakezdeném mást választanék-e. De nem szoktak ezek „kiégések” fél napnál tovább tartani (nevet). Nagyon ritka, hogy nem megyek le edzésre.

– Hihetetlenül nyugodtnak tűnsz mindig. Szoktál egyáltalán úgy igazán dühös lenni, amikor, teszem azt legszívesebben szétvernél valamit?

– Csak, ha játszom (nevet). Ezért nem vagyok csapatsportágba való, mert felidegesítenének a saját csapattársaim. Egyébként eszméletlenül nyugodt és türelmes ember vagyok. Ha a játékot félreteszem, nem is tudom, utoljára mikor, ki idegesített fel. Tényleg csak a játékot tudom mondani. Nagy gamer vagyok, ez nálam gyerekkori „betegség”, de ezzel tudok kikapcsolódni. Régen borzasztó voltam… most már nyugodtabb vagyok, de éppen a közelmúltban sikerült tönkretennem a monitoromat, szóval… De minden másban nyugodt vagyok, a párommal két éve vagyok együtt, és még soha nem veszekedtünk. De hogy ne csak a rosszat mondjam, az előnye is megvan ezeknek a játékoknak, segítenek a koncentrálásban, javul a reakcióidőm, hasonlók.

– Hogyhogy nem próbáltad ki magad te is Amerikában?

– A 2017-es eredmények után nagyon sokan megkerestek, de akkor még volt két évem az érettségéig, akkor szóba sem jöhetett, hogy Zsolt bát itt hagyjam. Egyébként is 2024-ig minden évben javítottam az időmön 100 gyorson, vagyis azt éreztem, jó úton jártunk. Néha azért megfordult a fejemben, hogy vajon mit hozott volna ki belőlem pár év Amerikában? De azt is tegyük hozzá, hogy most is sokan vannak kint, és nem mindenki jön be azért. Nem minden program ugyanolyan hatékony, nem minden edző ugyanolyan jó, sőt, sok olyan edző van, aki nem is ért ahhoz, amit csinál. Voltam kint látogatóban egy egyetemen, de rosszul voltam attól, amit az edző mondott, meg attól, amit csinált. Az biztos, hogy ad egy lendületet, nem is azért, mert annyira más az edzés, vagy annyival jobb lenne, egyszerűen csak az új környezetben olyan impulzusokat kapsz. Hogy mondjak egy példát: volt az ISL sorozat, ahova a 2021-es olimpia után három hét pihenőből mentem el, és országos csúcsokat úsztam az ottani edzésekből.

Pedig csak napi egy edzés volt, de nagy csapatok voltak, sokan voltunk, a versenyeken óriási hangulat volt, mindenki szurkolt, és ezek együtt adtak egy olyan lökést, amiért érdemes volt kimenni. Látom, hogy a fiatal úszók kilencven százaléka arra készül, hogy kijusson Amerikába, ami ma már nem is olyan nehéz, és túlnyomó többségük jól is érzi magát odakint. Csak közben meg meg alig vagyunk itthon, a hazai edzők irányába pedig elveszik a bizalom. Szerintem egyébként nem lehet a két világot összehasonlítani. Itthon még a világversenyeken is biztatni kell az embereket, hogy szurkoljanak, ott meg a 18. is olyan biztatást kap, mint az első. És persze az egyetemi bajnoki rendszerük, ami nagyon jól működik. Folyamatos versenyzés, és világsztár csapattársaid vannak. Én meg Benivel (Kovács Benedekkel) tudok együtt úszni. Azért járunk szerda-szombaton a Duna Arénában, ahol ott van Márton Richárd vagy éppen Zombori Gábor.

– A nyári Európa-bajnokságon mi lesz a cél?

Minden versenyre úgy megyek most már, hogy érmet akarok nyerni, ez most is így lesz, 100 gyorson biztosan. Nem lesz egyszerű, ezzel tisztában vagyok. A medencét kipróbáltuk a Gianten, nekem nagyon tetszett. Jó lenne, ha tudnék a váltóban is úszni, mert azt nagyon szeretem, és jó esélyeink is vannak. A 200 gyorsot még átgondoljuk, ha másért nem, akkor a váltó miatt arra is felkészülök.