Az FTC háromszoros Európa-bajnok úszója, Mihályvári-Farkas Viktória 2026 tavaszán újabb szintet lépett. A medencében elért sikerek után 2024-től kezdve nyílt vízi úszásra váltó, ott 2025-ben két Európa-bajnoki címet is nyert 22 éves sportoló az idei nyílt vízi világkupa-sorozat ibizai állomásán nyert először érmet a világkupán, harmadik helyezését pedig később, Setubalban is meg tudta ismételni. Ez jó hatással van az önbizalmára, ami a közelgő, augusztus elején sorra kerülő Európa-bajnokság előtt különösen fontos. Akárcsak a kikapcsolódás, a családdal és a kiskedvencekkel töltött idő.

– Az edzőtábor júniusban lezajlott, verseny nélküli a hétvége a mostani. Hogy van? Mivel töltödi a szabadidejét?

– Jól vagyok, nagyon jól érzem magam! Most nincsen verseny, a következő már az Európa-bajnokság lesz. Igazából próbálok a családommal lenni, meg a kutyáimmal foglalkozni, és bepótolni azt az egyhónapnyi időt, amikor nem voltam otthon az edzőtábor miatt. Próbálok feltöltődni mentálisan a szeretteim körében.

– A férfjével több kisállat gazdái, ha jól tudom, négy cicával és három kutyussal teljes a család. Mesélne picit a kutyákról?

– Van egy közepes testű keverék kutyánk, ő mentett, ő volt, aki elsőként érkezett a férjemmel közös családunkba. Ő egy ivartalan szuka kutya, Roxinak hívják. Mellette van két tacskónk is: az egyik egy törpetacskó, a másik normál méretű. Mindketten ivaros kanok, Hardy és Dózi.

– Ők biztosan sok törődést és figyelmet igényelnek, cserébe viszont tartalmas kikapcsolódást adnak. A hangjából kihallik, hogy élvezi a velük töltött időt.

– Nagyon szeretek velük foglalkozni, új dolgokat tanulni együtt. Nekem nagyon nagy mentális pluszt tud adni, amikor velük lehetek, és látom azt, hogy örülnek annak, ha tanulunk valamit, ha sétálunk egy hatalmasat, vagy csak játszunk egy nagyot, ezek nekem tényleg nagyon sokat tudnak adni. Én alapból is sok állat között nőttem fel, és nem tudtam megszokni, hogy felnőttként állatok nélkül éljek – ezért is lett ennyi belőlük. Egyáltalán nem érzem tehernek azt, hogy foglalkoznom kell velük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mihályvári-Farkas Viktória (@v_mihalyvari) által megosztott bejegyzés

Magas polcra kerülnek a világkupa-érmek

– Térjük át az úszásra! Medencében két országos bajnokság, nyílt vízen világkupa-fordulók alkották a tavaszi programját, és mindkét nemben nyert érmeket. Elégedett az év eddigi alakulásával?

– Összességében azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok, főleg a nyílt vízi részével. Sikerült két világkupa-állomáson is dobogóra állnom 10 kilométeren, ez abszolút előrelépés tavalyhoz képest, és ennek nagyon-nagyon örülök. A medencés része: bár a hosszútávúszó ob-n aranyat és ezüstöt is nyertem, úgy érzem, hogy a felnőtt országos bajnokság sikerülhetett volna jobban is. Talán mentálisan még nem álltam annyira készen a medencében való komolyabb megmérettetésre, az Eb-szint teljesítése az még túl nagy teher volt nekem. Ezt igazából már sikerült elengednem, és próbálkozom visszajönni a medencében is egy jobb szintre. A nyílt víz erőteljesen kompenzálta ezt az egészet. Nyugodtabb is vagyok olyan szempontból, hogy nyílt vízen jól ment az úszás az ob után is, és azóta is. Remélem, hogy ott is tudok még fejlődni, de azért reménykedem abban, hogy a medencében is vissza tudok térni arra a szintre, ahol korábban voltam.

A medencéből tért át a nyílt vízi úszásra Mihályvári-Farkas Viktória

– Nyílt vízen Ibizán nyerte meg az első világkupa-érmét, egy bronzot, ezt Setubalban is követte egy. Alig kétévnyi nyílt vízi úszással a háta mögött mit jelent számodra ez a két medál?

– Elég magas polcon helyezkednek el. Nyílt vízen a világkupa-állomások elég nagy hangsúlyt kapnak a versenyzők körében. Pont az ibizai állomás is egy nehéz verseny volt a körülményeket tekintve, ott nagyon-nagy hullámokban úsztunk, emiatt a verseny előtti egy órában húzták át máshova a pályát. A setubali állomásról mindenki tudja, hogy az egy nehéz nyílt vízi helyszín, áramlatok vannak, hidegebb a víz, igaz, én jobban szeretem a hidegebb vizet. Mindkettő viszonylag nehéz volt, bár azért vannak ennél nehezebb versenyek, pályák is. Úgy gondolom, nagyon-nagyon jó előjel, hogy ezeket meg tudtam ugrani.

– Ahogy mondja, az ibizai versenyen a hatalmas hullámokkal is meg kellett küzdeni a tíz kilométeres táv mellett. Hogyan lehet felkészülni az ilyen körülményekre?

– Felkészülni rá nem nagyon lehet, Magyarországon ezt nem igazán tudjuk gyakorolni, nincs olyan hely, ahol ekkora hullámokkal találkozhatnánk. Szerintem inkább fejben kell elhinni, hogy az ember meg tudja csinálni ezeket a nagy hullámokat is.

– Azt tudom, hogy szeret hosszan, sokáig, monoton módon úszni, ám érdekelne: egy nagyjából kétórás verseny idején fejben mivel foglalja el magát?

– Alapvetően én az a típus vagyok, aki el tud kalandozni a gondolataiban, és ha sokáig csak van, akkor nagyon sok gondolata lesz. Viszont amikor ilyen hosszú távokat úszom, egyszerűen azt kell mondjam utána, hogy semmi pluszra nem gondoltam, csak és kizárólag az úszásra koncentráltam. Nem jöttek elő gondolatok, egyszerűen csak úsztam, és csináltam, amit kell. Nyílt vízen nézni kell, hogy hol vannak a többiek, merre lenne jobb úszni, maradjak-e inkább a bollyal, esetleg másik irány lenne-e a jobb? Folyamatos döntések sorozata, és mindig a végén derül ki, hogy jól döntöttünk-e a versenyek során. Elég sok döntést kell meghozni, és az ember elveszik ebben, így egyszerűen csak eltelik a tíz kilométer.

A nyílt vízi úszás megadta a szükséges pluszt

– Korábban azt mondta, hogy új impulzusra volt szüksége a rövidebb távok mellett, így került képbe a nyílt vízi úszás. Ez a szakág megadta azt, amire vágyott?

– Abszolút megadta azt, amire vágytam. Kirángatott – ez egy kicsit furán fog hangzani – a szürke medencéből, és azzal, hogy elkezdtek újra jönni az eredmények, kicsit meg is dobta az önbizalmamat. Megadta azt a pluszt, amire szükségem volt.

– 2024-ben, a belgrádi rendezésű medencés Eb után érte el a mélypontot, utána kezdett el fokozatosan nyílt vízre váltani. Hogy érzi, két év elteltével mennyire sikerült maga mögött hagyni az akkori nehézségeket?

– Úgy érzem, hogy sikerült, bár hozzáteszem, hogy a medencés versenyeken bizonyos számoknál még van, amin dolgozni kéne, valami még hiányzik ahhoz, hogy olyan jól le tudjam úszni ezeket is, mint mondjuk a 2021-es olimpián vagy a 2022-es Eb-n. Nagyon jól haladok afelé, hogy ezt is meg tudjam csinálni. Én azt mondanám, hogy már inkább a hegyre fölfele tartok, már nem a völgyben üldögélek.

Mihályvári-Farkas Viktória ma már mosolyogva mesél a nehézségekről

– Mi az, amin a legtöbbet dolgozik, hogy ne térjen vissza a negatív időszak?

– Az önbizalmam javításán nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, és azon is, hogy minél hamarabb el tudjam engedni azokat a dolgokat, amik nem úgy sikerültek, ahogy terveztem.

„Úgy szeretnék kijönni az összes számom után, hogy a vízben és a verseny előtt is mindent megtettem”

– Mikor kezdődik meg a végső felkészülés az augusztus elején kezdődő Európa-bajnokságra? Mikor jön el az az időszak, amikor már nincs szabadidő, mert minden percet arra kell szánni, hogy a lehető legjobb formában legyen a versenyekre?

– Ilyen szerintem nem nagyon lesz, nekem mindig szükségem lesz a szabadidődre. Kellenek a hétvégék, legalábbis a szombat reggeli edzés után a délután és a vasárnap az nekem kizárólag a családomról és azokról a tevékenységekről szól, amiket szeretek csinálni. Nem az a fajta vagyok, aki bele tud bújni az úszásba és kizárólag az létezik a számára, én abba beleőrülök. Az edzések alkalmával a munkára és a pihenésre fókuszálok. Véget ért az egyetemen a vizsgaidőszak is, úgyhogy most már tényleg csak az edzések vannak, de emellett nagyon fontos számomra a megfelelő kikapcsolódás is. 

– Medencében és nyílt vízen is indul az Eb-n?

– Nem, csak nyílt vízen.

– A párizsi Eb kapcsán az egyik legfőbb aggodalom ugyanaz, mint az olimpia előtt: a nyílt vízi versenyek helyszínéül kijelölt Szajna vízminősége. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?

– Örülnék neki, ha úgy döntenének, hogy nem a Szajnában rendezik a versenyeket. Én is félek attól, hogy a Szajna vize az nem a legtisztább a világon, sőt, de itt tényleg azzal tudnánk elérni a legtöbbet, ha minden úszó azt mondaná, hogy nem ugrik be a Szajnába. Összességében szerintem azt kijelenthetjük, hogy ez nem fog megtörténni, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki azt mondja, hogy neki mindegy, milyen vizet mondanak, mert neki ez az egy lehetősége van, vagy egyszerűen csak nem fél tőle. Bízom benne, hogy át fogják tenni máshova a versenyt, azonban, ha azt mondják, hogy be kell ugranunk a Szajnába, akkor én is be fogok ugrani.

– Nehéz lehet, mert többen úszó is megfogalmazta már ugyanezeket az aggodalmakat, de valójában nincs ráhatásuk arra, hogy hol is fognak úszni.

– Igen, az olimpián sem volt ráhatása a versenyzőknek, ez mindig fölöttünk dől el. Ahhoz, hogy változást érjünk el, szerintem tényleg az kéne, hogy mindenki azt mondja, hogy nem ugrik be, de ilyen soha nem fog megtörténni. Én nagyon bízom benne, hogy átrakják máshova a versenyt, de ennél többet nem tehetek, sajnos nem mi döntünk róla.

Mihályvári-Farkas Viktória sem szeretne a Szajnában úszni, de ha kell, meg fogja tenni

– Megfogalmazódott már önben, hogy milyen szerepléssel lenne elégedett a francia fővárosban?

– Nem nagyon szeretném kimondani, hogy milyen céljaim vannak, de annyit elárulhatok, hogy úgy szeretnék kijönni az összes számom után, hogy a vízben és a verseny előtt is mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legjobb helyezést érjem el. Ha ezt megcsináltam, akkor boldog leszek. Ha ez nem egy olyan jó eredmény, amit az elején megfogalmaztam magammal szemben, akkor a legfontosabb, hogy tanuljak belőle, és tudjam, hogy hogy hol hibáztam. Amennyiben ez sikerül, akkor boldog leszek, és elégedett is a teljesítményemmel.

Hatos Szabolcs