Eddig sem volt könnyű a program és egyszerűek a feladatok, de mostanra bonyolódtak is, hiszen a soros Bajnokok Ligája-fordulóban a veszélyes, ráadásul a legutóbbi három játéknapon idegenben szereplő, és most hazai környezetébe visszatérő Barcelonetával kellett felvenni a harcot.

Ehhez jön még, hogy a keretből továbbra is hiányzott Német Toni, akihez sajnos csatlakozott Pohl Zoltán is. A kapuban Vogel Soma helyett Szakonyi Dániel kezdett: pályafutása első BL-meccsét pedig gyorsan hárított ötméteressel tette emlékezetessé.

Egyébként sem alakult rosszul az első negyed, Nemanja Ubovic, Varga Dénes, Fekete Gergő és Daniil Merkulov fontos, nagy, szép góljaival vezettünk.

Hanem aztán a másodikban a hazaiak belelendültek, miközben a partról szórták a fórokat, és megváltozott a széljárás: immár a mieink követték a katalánokat, úgyhogy a nagyszünetben 6–5 állt a táblán.

Kellemetlen újdonságnak hatott, hogy utána kétgólosra is nőtt a hátrányunk, amihez jött még, hogy érthetetlen ítéletek sorjáztak mindkét oldalon, tovább nehezítve a ritmus elkapását, a felzárkózást, és főleg az egyenlítést.

De azért 4:58-cal a vége előtt 9–9-nél sikerült, majd 0:59-cel a vége előtt, 11–11-nél megint – mégis, amikor 0:24-gyel a vége előtt Martin Famera értékesített egy emberelőnyt, akkor rettenetesen nehéznek látszott a helyzet...

Csakhogy ez a Fradi (sőt, bármelyik Fradi, ha már itt tartunk) sosem adja fel, úgyhogy 2.7 másodperccel a vége előtt Daniil Merkulov bevágta a harmadik gólját, ezzel pedig nemcsak felzárkózott Varga Dénes mellé, hanem kicsikarta a megérdemelt döntetlent, és meghosszabbította az immár 22 mérkőzéses veretlenségi sorozatunkat!