A Varga Zsolttal készített decemberi interjú:

- Tavaly azt mondtad nekem, hogy meglepett a hír, hogy megválasztották a világ legjobb edzőjének. Mit éreztél ma reggel, amikor értesültél az újabb elismerésről?

- Most is kicsit meglepett, de inkább az öröm volt az első reakcióm. Abszolút azt gondoltam, hogy a nyári világesemény, vagyis a világbajnoki szereplés alapján döntenek majd a díjról.

- Az olaszokkal vb-aranyérmes Alessandro Campagna meg is kapta az elismerést, de veled együtt, hiszen holtverseny alakult ki a szavazáson. Mit szólsz ehhez?

- Mindenképpen nagy megtiszteltetés, hogy megosztva kapom meg ezt a díjat Sandro Campagnával. Nagyra tartom, jó edzőnek tartom. Nagyon más a szövetségi kapitányok és a klubedzők tevékenysége, bármennyire is azonos az alap. Nehéz lehet az összehasonlítás, tulajdonképpen lehetne két kategóriába is sorolni őket. Óriási munka és hatalmas felelősség, amit a szövetségi kapitányok végeznek akkor, amikor a válogatottak kerülnek reflektorfénybe. A klubedzők folyamatosan, egész évben építik csapatukat és a játékosokat, ami egész más jellegű feladat. Nálunk sokkal több a folyamatos megpróbáltatás, több időt töltünk együtt a játékosokkal, míg a szövetségi kapitányoknak koncentráltan, egy adott időszakban kell kimagaslóan teljesíteniük.

- Minden sorozatot megnyert a Fradi, beleértve a BL-t, ami a klubnak is hiányzott még. Az év végén pedig a szakma is elismerte a munkádat. Ilyen egy tökéletes év?

- Ennél többet nem lehet elérni klubszinten, ezért ha visszatekintek erre az évre, akkor ki kell mondani, hogy igen, ez a tökéletes év. Ettől függetlenül látom a feladatokat, hogy hova szeretnénk eljutni. Soha nem úgy gondolok a sikerre, mint egy végállomásra. Előttem vannak azok a feladatok, amiket ebben a szezonban is el kell végeznünk. Idén is voltak nehéz időszakok, volt olyan is, amikor nem ment a játék, de ennek ellenére sikerült úgy időzíteni a csapatot, úgy összerakni a programot, a taktikát, hogy mindent meg tudtunk nyerni, ahol elindultunk. Ez láthatóan egyre nehezebbé válik, hiszen óriási nyomás alá kerülünk. Várj egy picit, kérlek! (Ekkor kis csend, majd egy köszönés hallatszódik a telefonban: szia világ legjobbja!)

- Csak nem Varga Dénes volt az?

- Igen, ő volt az! Összefutottunk a városban teljesen véletlenül.

- A világ legjobb játékosa és a világ legjobb edzője és egy ilyen fantasztikus csapat. Ez azért hatalmas dolog, nemcsak a klubon belül, hanem a sport történetében is. Te hogyan vélekedsz erről?

- Ez egy áldott állapot, hogy ilyen sok minden össze tud jönni így egyszerre. Hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt ezekben a sikerekben. Mindenképpen szeretném megköszönni a csapatomnak, a klubvezetésnek és a szakmai stábomnak, mert nélkülük nem nyerhettem volna meg ezt a díjat sem. Főleg a csapatomnak azért, mert játszanak, amikor játszani kell, edzenek, amikor edzeni kell és nyernek, amikor nyerni kell!