Május 9-én ünnepli 59. születésnapját Bíró Attila, aki két bajnoki címet, két Magyar Kupát, valamint egy Szuperkupát nyert a Ferencvárosi Torna Club vízilabdázójaként. Játékosként tíz, edzőként pedig három évet töltött el kötelékünkben.

– Boldog születésnapot kívánunk! Hogy telnek a mindennapjaid?

Bíró Attila: – Köszönöm szépen, jól érzem magam. Győrben dolgozom, a GYVSE Uni Győr női csapatának szakmai igazgatójaként tevékenykedem. Tavaly ősszel, amikor munkába álltam, még a másodosztályban szerepeltünk. Sikerült kivívnunk a feljutást, a következő szezont már az élvonalban kezdhetjük meg.

– Milyen célokat fogalmaztatok meg a következő idényre?

BA: – Folyamatosan építjük az együttest. A bennmaradás kivívása mellett az a célunk, hogy a felső házban végezzünk a tabellán. Ami a jövőre nézve nagyon pozitív, hogy a serdülő csapatunk remekül teljesít, hosszú távon számíthatunk a tehetséges fiatalokra.

– A vízilabda mellett a borászkodás is fontos része az életednek. Mennyire tudsz ennek a szenvedélyednek hódolni?

BA: – A szőlőhegyek között lakunk Egerben, ahonnan a családi borászatot csináljuk, így természetesen fontos része a mindennapjainknak. Több mint 140 éve működik a borászatunk, komoly örökséget kell tehát ápolnunk. Ahogy a vízilabdában, úgy a borászatban is a maximalizmusra törekszem. Büszkén mondhatom, hogy a versenyeken több aranyérmet is nyertünk az elmúlt időszakban. Nagyon szeretem a borászkodást.

– Visszatérve a vízilabdára: mit gondolsz férfi csapatunkról?

BA: – Nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szinten is kiemelkedik a Ferencváros. Úgy gondolom, idén is a Fradi a legesélyesebb a BL-trófea megszerzésére. Vannak kihívók, de nagyon bízom a Fradiban, s szurkolok, hogy összejöjjön a címvédés. Korábban az olasz Pro Recco emelkedett ki ennyire a nemzetközi mezőnyből, most a Ferencvárosról lehet ezt elmondani, ami nagy büszkeséget jelent a klubnak.

– Női csapatunk is bejutott a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé. Hogyan értékeled a Final Fourban elért negyedik helyezést?

BA: – Ez a szint még nagyon magas volt a csapatnak, viszont tapasztalatszerzés szempontjából pozitív, hogy a Fradi megmérette magát a négyes döntőben. Talán kis szerencsével a bronzérem meglehetett volna, de így alakult. Ami a bajnoki versenyfutást illeti az UVSE-vel, úgy érzem, a Ferencváros esélyesebb az aranyérem megszerzésére. Nagy küzdelmet várok, elképzelhető, hogy 4-5 meccses döntőt láthatunk majd.

– Hogyan emlékszel vissza a Ferencvárosnál eltöltött éveidre?

BA: – Játékosként tíz, edzőként pedig három évet tölthettem el a Népligetben. A Fradi különleges helyet foglal el a szívemben. Felejthetetlen esztendők voltak, sok nagy sikert élhettem át a Ferencvárossal. Máig előttem van, ahogy 3000-3500 néző gyűlt össze a meccseinken a Komjádi uszodában, még a kapu mögött is álltak az emberek. A LEN Kupában a Gerendás György által vezetett Napolit is hasonló körülmények között tudtuk legyőzni. Mindig elképesztő érzés volt ilyen sok szurkoló előtt játszani. A Ferencváros megérdemel egy új uszodát, ahol még több drukker tudná támogatni a csapatot.

– Milyen a kapcsolatod a Fradi-szurkolókkal?

BA: – Mindig nagyon jó kapcsolatot ápoltam velük. Rendkívül hálás vagyok nekik. Több mint nyolc éven keresztül voltam a női válogatott szövetségi kapitánya. A Carpathian Brigade szurkolói tábor nagyon sok Fradi-drukkerrel rendre buzdított bennünket a mérkőzéseinken, ami hatalmas erőt adott nekünk. Volt olyan mérkőzésünk, amelyen nyolc-kilencezren szurkoltak nekünk.

Pécskai István