Csúcstalálkozóra gyűltünk össze Szolnokon, hiszen a férfibajnokság első helyezettje érkezett a másodikhoz – persze nem először találkoztunk az idényben, hiszen decemberben a Magyar Kupa döntőjében, januárban pedig a hazai bajnokin is hárommal győztünk.

Most azonban nem indult jól a meccs, hiszen a hosszú ideje nélkülözött Pohl Zoltán mellett Fekete Gergőre sem számíthattunk, ráadásul a Dózsa villámrajtot vett, és elhúzott 3–1-re.

Innen még kiegyenlítettek a fiúk, viszont az nagyon nem jött jól, hogy az első negyed vége előtt három másodperccel ismét betalált a házigazda…

Mert igaz ugyan, hogy a szünet után Daniil Merkulov ismét egyenlített, de aztán hármat kaptunk zsinórban, úgyhogy nemcsak kapuscserére, hanem időkérésre is elszánta magát a szakvezetőségünk.

Ám sajnos nem változott sokat a játék menete később sem: Vámos Márton a második, Jansik Szilárd a harmadik negyedben kapott cserés kiállítást, szóvala Szolnoknak a világon minden bejött, a mieinknek sokkal kevésbé, úgyhogy végig három-négygólos hátrányon lebegett a meccs.

A finisben mínusz kettőre felzárkóztunk, és ötméteresünk volt a mínusz egyhez, de az kimaradt, és ezzel kikerült a pont a történet végére, még akkor is, ha egy utolsó büntetőt Merkulov azért értékesített.

Szerencsére az alapszakasz végeredménye szempontjából nekünk mérsékelt hátránnyal jár ez a 11–10-es végeredmény, hiszen a jövő héten a Debrecen elleni két meccsel fejeződik be az alapszakasz, amelyeken szinte garantált a hat pont, azaz nem fognak minket beelőzni az élen.

Ettől persze még szép lett volna a teljes alapszakaszt lehozni vereség nélkül, de a lényeg úgyis a rájátszás, az pedig április 2-án kezdődik majd az elődöntővel.