Rendkívül furán indult, mert több mint öt percig egyáltalán nem született gól: a Jadran lőtt két kapufát, mi egyet (de már az első szünetre háromnál tartottunk), közben elment egy-két emberelőny is hasztalan, és úgy folyt az oda-vissza játék, hogy cserélni is alig lehetett, akkor is csak az oldalvonalnál.

Hanem aztán a Split a következő fórját gyorsan értékesítette, majd szerzett egy találatot akcióból is, úgyhogy másféllel a vége előtt mínusz kettőre álltunk, sőt, egy Vogel Soma-bravúr mentett meg a háromgólos hátrányól.

Mivel folytatódott a szürreális vízilabda, és képtelenek voltunk betalálni, nem kerülhettük el a többször elodázott háromlépéses hátrányt – de legalább a következő támadásból végre megtörtük a jeget, és Luca Damonte fórgóljával elindultunk a rivális után, olyannyira, hogy Daniil Merkulov is bevert egyet gyorsan, és így már kezelhetőbbnek tűnt a folytatás.

Persze az elengedhetetlennek tűnt, hogy Vogel Soma továbbra is remekeljen hátul, egy hátrányt például labdaszerzéssel semlegesített, és mivel a túloldalon Jansik Szilárd belőtte a kettős előnyünket, 1:10-zel a félidő előttre sikerült visszaállítani a döntetlen állást. Csak sajnos ez nem élt soká, mert a Jadranban még volt annyi, hogy kipréseljen újabb két találatot, meg a fordulás után még egyet, úgyhogy ismét hárommal ment az ellenfél.

Ez a különbség pedig nagyjából konzerválódott, jórészt, mert kimaradtak kettős fórjaink is, illetve lőttünk további kapufákat – olykor a kettő fedte egymást –, a hazaiak viszont alig lassítottak.

Mégis sok esélyünk nyílt felzárkózni egy gólra, ám nem sikerült, úgyhogy 31-nél állt meg az idény eleje óta tartó veretlenségi sorozatunk.

Szombaton a Miskolc elleni bajnokival folytatódik a menetelés, a következő BL-fordulóban, február 23-án pedig a friss Spanyol Kupa-győztes Barceloneta érkezik majd hozzánk a Komjádiba.