Ambrus Miklós vízilabda szakosztályunk igazi legendája. Játékospályafutása során öt bajnoki címet nyert a Ferencvárossal, ráadásul a magyar válogatottal fradistaként lett 1962-ben Lipcsében Európa-bajnok, 1964-ben Tokióban pedig olimpiai bajnok. Pályáját egy korábbi interjúban ITT elevenítettük fel részletesebben is. 1953-ban igazolt klubunkhoz, ahol egy rövid ausztrál kitérőt leszámítva egészen 1968-as visszavonulásáig szerepelt. Igazi többgenerációs fradista család feje is lett, fia, a tragikusan fiatalon elhunyt Ambrus Tamás is a ferencvárosi vízilabdázás kiemelkedő alakja volt.

Ambrus Miklós 1933. május 31-én született, így már 86. születésnapja alkalmából köszönthettük.

- Miklós bácsi, a teljes Fradi-család nevében nagyon boldog születésnapot kívánunk! Az első és legfontosabb kérdés: hogy szolgál az egészsége?
- Nagyon szépen köszönöm! Sajnos az utóbbi időben kicsit betegeskedtem, már egy kicsit nehezen is közlekedek, hamarabb fáradok, mint régebben, ezért sajnos mostanában nagyon sokat vagyok itthon. A feleségem szerencsére most is, mint mindig mellettem van, segít mindenben, így nem panaszkodom. Emellett a családom is támogat, az unokáimmal például rendszeresen tudok találkozni, ez azért erőt ad a mindennapokban.

- Ha személyesen már nehezen is látogat ki mérkőzésekre, azért követi a Fradival kapcsolatos eseményeket?
- Természetesen! Rendszeresen olvasok újságot, és a televízióban is követem a híreket, a Fradi TV például nagy kedvencem! Nagyszerű eredményeket érnek el a Ferencváros csapatai, nagyon jó érzés látni, hogy jó kezekben van a klub, és jó dolga van a csapatoknak, a szakosztályoknak is. Egyértelmű, hogy a vízilabdát kísérem figyelemmel a legközelebbről. Nagyon erős csapatunk van, és nagyon tetszik, hogy nem csak a rutinos klasszisok viszik a hátukon a csapatot, de a saját utánpótlásunk is nagyon rendben van, bízom benne, hogy folyamatosan épülnek majd onnan is be a jövő nagy játékosai az együttesbe.

- Nem csak a vízilabda él szép napokat mostanában.
- Láttam a labdarúgók bajnoki címét is, aminek rettentően örültem, akkor is, ha az ő életüket nem követem már olyan szorosan, sajnos már nem tudok kijárni mérkőzésekre, mint régen, amikor jártunk egymás meccseire szurkolni. De természetesen nagyon fontos ennek a klubnak a labdarúgók sikere, én pedig boldog vagyok, ha jól megy a Fradinak, mert nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak. Innen lehettem olimpiai bajnok, bajnokságok sorát nyertem, az egész pályafutásom összefonódott a zöld-fehér színekkel. Hálás vagyok, hogy maradandót tudtunk alkotni.

- Régen volt arra példa, hogy a vízilabdázók zsinórban két bajnoki címet nyerjenek egymás után. Hasonlít ez a mostani csapat az Önök időszakának nagy csapatához?
- A Fradihoz méltó csapategység és küzdőszellem mindenképp hasonlít arra, ami minket is hozzásegített a bajnoki győzelmeinkhez. A Fradiban mindig is fontos volt a szív, és szerencsére ezt a mostaniakon is látom. Más a játék, és az egész világ manapság, de szerencsére a Fradi-szív úgy látom, örök.

- Nemrég kapott egy magas rangú kitüntetést is…
- Elég sok kitüntetést kaptam életemben, de ez még az eddigieknél is különlegesebb, ugyanis állami kitüntetésről van szó. Tavaly augusztusban vehettem át a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatát. Nagyon megható volt az ünnepség, megtiszteltetés volt remek pályafutással bíró tudósok, színészek között ott lenni.

- Hogyan telik majd a mai jeles nap?
- A mai nap pihenéssel, szombaton jön majd össze a család. Tartunk egy ünnepi vacsorát, szűk családi körben.

Ambrus Miklóst Isten éltesse, az egész Fradi-család nevében nagyon jó egészséget kívánunk neki!

Boldizsár Márton