A bemelegítés és a bevonulás során lehetett látni az arcokon, hogy a megfiatalított magyar válogatott játékosai fejben és lélekben felkészültek életük egyik legnagyobb feladatára. Horvátország ellen játszani Splitben egy Európa-bajnoki döntőt nem mindennapi élmény és feladat.

Nem volt megilletődöttség egyik oldalon sem, a kezdő sípszó után azonnal egymásnak estek a felek. Az első támadásoknál kirajzolódott, hogy mindkét csapat arra játszik, hogy kivegye a játékból a másik kulcsembereit. Az első gólszerzési lehetőség nálunk adódott, de Angyal Dániel sajnos fölé lőtt, míg a túloldalon Fekete Gergő mutatta be a második blokkolást Harkovon. Egy támadással később ez már nem sikerült, a horvátok balkezes bombázója megszerezte a vezetést.

Rögtön sikerült válaszolni, miután Német Toni centerezése nyomán emberelőnybe kerültünk, Zalánki szétlóbálta a védelmet. Majd Vigvári Vendel blokkolt, Manhercz labdát szerzett, Molnár Erik pedig meglépett védőjétől, és tökéletesen fejezte be ziccerét Vigvári passzából (2-1). Egy pontatlan horvát lövést követően a kétgólos vezetés nem jött össze, mert Burián a kapufa élét találta el helyzetben, ellenben Buricsra tökéletesen játszottak ki egy emberelőnyt.

A magyar támadás kontrafaulttal végződött, majd Vogel Soma mutatott be két bravúrt Fatovics lövéseinél. Zalánki tévesztett távolról, melyből újabb horvát fór következett. Ezt szintén a falra játszották, ezúttal Krapics húzása talált utat flippergolyó módjára. A támadásunknál nem lehetett megjátszani a centert, ezért a jobb szélen Molnár Eriket hagyták lőni, ő pedig 19 életéve minden rutinjával át tudta verni a blokkokat és Bijacsot (3-3).

Az első negyed alapján nem volt megjósolható a végjáték, de az igen, hogy az emberelőny-kihasználásnak szerepe lesz az aranyérem eldöntésében. Ennek jegyében a második negyedben Harkov tudott bevágni egyet fórból, de rajta kívül nem volt senki, aki gólt tudott volna szerezni. Pedig mindkét oldal próbálkozott bőszen, ugyanakkor a blokkok és a kapusok is a helyükön voltak.

A félidőig Nagy Ádámnak és Fekete Gergőnek jött össze két hibája, és a felpörgő harmadik negyedben Fekete és Molnár Erik is kipontozódott. Az egyre élesedő helyzetben a játékvezetők is könnyebb síppal ítéltek, így például Burics ismét ott tudott maradni a kapufánál emberelőnyben (3-5). Alig pár pillanatig volt csak kétgólos előnye Horvátországnak, mert a középkezdés után Német Toni centerből szépített. A horvátok támadása kontrába torkollt, amit egy mezőnykiállítás követett. Varga Zsolt szövetségi kapitány rögtön időt is kért, de a dinamikusan megjáratott labda végül Bijacs kezében kötött ki.

De nem maradt el az egyenlítés, mert egy kapu előtti keveredésből büntetőhöz jutottunk, amit Manhercz értékesített (5-5). Ám nem sokkal később Burics harmadik ugyanolyan gólját is megszerezte (fórban a kapufától), erre Konarik tudott bravúrosan válaszolni a mi előnyünkből, két blokkot átverve, elhajlásból. Miután Harkovot még nem sikerült kipontozni, a vízben volt a horvátok következő emberelőnyénél, és mert a magyar védelem ezúttal „túlvédekezte” a belső embereket, élt a lehetőséggel. Egy repülő csere miatt veszni látszó támadásunk végén a 21. születésnapját ünneplő Vigvári intette csendre a spliti uszodát, amikor ütemtelenül, oda sem nézve lőtte ki távolról a rövid sarkot (7-7). Az utolsó gondolat Basicsé volt, aki a horvátok soron következő emberelőnyét irgalmatlan erővel és pontossággal zúdította a jobb felsőbe.

Hiába volt egy gól előnyük a házigazdáknak, teljesen nyílt volt a találkozó. Főleg, mert Jansik is megmutatta, hogyan kell befejezni egy előnyt a falból. Eszement tempóban zajlott a játék a vezetés megszerzéséért, és ebben a kapkodásban a védelmek működtek a legjobban. Blokkolt lövések, remek besegítések, kapusvédések… Mígnem az elképesztő mezőnymunkát végző Jansikra ráfújtak egy büntetőt, amit az addig nem villogó Marinics Kragics hibátlanul végzett el. A horvát kapu előtt mi is megkaptuk a lehetőséget, Német Toni fantasztikusan harcolt meg egy kiállításért, majd abból egy ötméteresért. Ezt ismét Manhercz vállalta, de a felső lécet találta telibe, ebből pedig megint eljöttek a horvátok, a vége megint büntető volt. Marinics Kragics pedig ismét jól célzott, gyakorlatilag 40 másodperc alatt eldöntötte az aranyérem sorsát (8-10).

Ekkor még két perc volt hátra, Varga Zsolt időt is kért, hogy felvázolja a bravúr forgatókönyvét. Az első fejezetnél Jansik lövését blokkolták, majd Vogel földön túli bravúrja tartotta életben a reményeket egy horvát ziccer után. Sajnos Jansik bemozgását szabálytalannak látták, ezért egy perccel a vége előtt a horvátok jöhettek, de Manhercz labdaszerzése nyomán sikerült büntetőhöz jutni. Ezt Jansik értékesítette, de a fennmaradó 32 másodpercben Horvátország remekül bújtatta el a labdát, és szerezte meg az Európa-bajnoki aranyérmet.

Varga Zsolt szövetségi kapitány és stábja, valamint a fiatal játékosok is letették névjegyüket, immáron világeseményen is. Öröm lesz követni ennek a csapatnak a fejlődését, aminek első állomása egy szépen csillogó Eb-ezüstérem. Szép volt, fiúk!