Néhány nappal a bajnokság után a Magyar Kupában is összefutottunk a Vasassal, amely ősz eleji Eurokupa-kiesése és edzőváltása óta kifejezetten jó formát mutatott – az más kérdés, hogy az említett OB1-es mérkőzésen sokkal közelebb álltunk a győzelemhez, mielőtt 9–9 lett a vége.

Most azonban nem a Komjádi, hanem Sopron volt a helyszín, ahol a csillogó-villogó Lővér uszoda látványos hátteret nyújtott egy újabb nagy meccshez.

A mieinknél továbbra is hiányzott Német Toni, egyébként teljes kerettel gazdálkodhatott a szakvezetőség, amely Vogel Somára bízta a kapunkat.

Mindezek után döcögősen indult a meccs, mert kissé pontatlanul alakultak a támadásaink, és a ritmus elkapását néhány kontra is nehezítette, úgyhogy 2–3-mal zárult az első negyed.

A második jobban alakult, mert habár a Vasas lépdelt előrébb, 4–4-nél és 5–5-nél is egyenlítettünk, 6–5-nél pedig már átvettük a vezetést, úgyhogy előnnyel fordultunk a félidőben, nem kis részben a 6/5-ös fórmutatónknak!

Innentől pedig már csak egyszer volt megállás, amikor 7–7-nél egyenlített a Vasas – onnantól elsiettünk, mint a gyorsvonat! Luca Damonte, Molnár Erik, Pohl Zoltán, Vámos Márton és megint Damonte egymásután ötöt rámolt be a piros-kékeknek, úgyhogy itt el is dőlt a meccs.

A vége 14–10, mostantól csak az a kérdés, hogy az utánunk következő második elődöntőből ki jut tovább, és lesz így ellenfelünk a holnap 14.00-kor kezdődő fináléban.