Egyértelmű volt a feladat: nyerni Miskolcon, nemcsak azért, mert a papírforma ezt irányozta elő, hanem azért is, mert a szezonban szerencsére szokatlan módon a hét közben alulmaradtunk Splitben a Jadran elleni Bajnokok Ligája-rangadón, és nem lett volna jó rendszert csinálni a vereségből.

Nem is lett, Miskolcon a második negyedtől végig vezetve, de igen szoros meccsen győzött a csapatunk, amely mellesleg decemberben sorozatban negyedszer megnyerte a Magyar Kupát, úgyhogy nyilvánvalóan sikeres első féléven van túl.

Most, Miskolcon kicsit döcögősen kezdődött a játék, mert 1–0-ra és 2–1-re is az MVLC vezetett, sőt, az első szünet is csak 2–2-nél jött – utána azonban a fiúk rákapcsoltak, és meg sem álltak 2–5-ig. Ez már jobban hasonlított arra, amit megszoktunk az idényben.

Csakhogy nem sikerült leszakítani a hazaiakat, akik végig szívósan pólóztak és tapadtak a mieinkre, úgyhogy egy-kétgólos előnyben haladtunk a hajrá felé.

Figyelni kellett tehát a finisre, de szerencsére egy-egy góllal jelentkezett ekkor Vámos Márton, Fekete Gergő, majd egy fórt megmentve Vigvári Vendel is (ő speciel már a harmadik találatát szerezte), ráadásul hátul meg kivédekeztünk egy hátrányt, úgyhogy döntetlenre sosem ugrott vissza azért az állás.

Ám rendkívül idegörlő meccs volt ez, aminek viszont a végén csak meglett a győzelem, és ez a fontos.