Mivel az idénybeli lőttgól-csúcsunkat a Pécs elleni Magyar Kupa-mérkőzésen állítottuk fel, 22-vel (amit a legutóbbi bajnoki fordulóban, a Kaposvár ellen sikerült megismételnünk), nem lehetett más a cél, mint az újabb magabiztos győzelem. Igaz ez még akkor is, ha különböző okokból sok volt a hiányzó, például Varga Zsolt helyett kivételesen Nyéki Balázs meccselt.

Mire a mecsekiek betaláltak, már 7–0 volt, ide, Vogel Soma egy ötöst és egy kettős hátrányban érkező lövést is védett a poén kedvéért, miközben a saját utánpótlásból bevetett fiataljaink közül Gál Sándor is Varga Vince is beköszönt már az első félidőben, amikorra meglett a közte tíz…

A nagyszünetben előre tervezetten jött a kapuscsere, a remeklő, 75%-kal védő Vogel Soma helyére betempózott Szakonyi Dániel – a túloldalon pedig az utolsó negyedre érkezett Józsa Ottó helyett Gelencsér Máté.

Ez sem változtatott azonban a dolgok menetén, elöl lődöztük a gólokat, hátul pedig viszonylag keveset kaptunk, habár a finisre lanyhult a figyelem.

Mindenesetre a harmadik szünetre már 13 góllal vezettünk, és csakis az maradhatott kérdésnek, hogy meglesz-e az új lőttgól-rekord.

Nos, meglett, ráadásul a 23–7 ráadásul a legnagyobb különbségű győzelmünk a szezonban.