Kupadöntőhöz méltó hangulat uralkodott a Császár-Komjádi Sportuszodában, amely csurig megtelt az FTC-Telekom-OSC mérkőzésre. A Fradi egy feszes, de könnyedebb végjátékú mérkőzésen harcolta ki a kupacímvédés (zsinórban ötödször) lehetőségét, míg az OSC egy végig feszített elődöntőben búcsúztatta a Honvédot.

Igazi fór-hátrány meccsnek indult a döntő, repkedtek a személyihibák mindkét oldalon. Ebből egyik fél sem jött ki jól, a büntetőpontok mellett a gólok is egyenlő arányban estek, így lett az első periódus 3-3. A kapunkat ismét Szakonyi Dániel védte, és a második negyedben bemutatott bravúrjai is kellettek ahhoz, hogy tartósan meg tudjuk szerezni a vezetést.

A második negyed eleje a Vigvári testvérek, Vendel és Vince percei voltak. A Fradit erősítő Vendel előbb átlőtte az OSC zónáját, a mi kapunk előtt Vince válaszolt. Aztán ismét Vendel villant, egy kipattanó labdából csinált bűntetőt, amit Varga Dénes magabiztosan értékesített (4-5).

Ismét az emberelőny-kihasználás került előtérbe, ebben mindkét csapat erős volt a mérkőzés ezen szakaszában, nekünk viszont az egyiket sikerült kivédekezni is, így Fekete Gergő góljával már 8-6 volt ide. Az OSC azonban nagyon megnyomta a harmadik negyedet.

A térfélcsere után nekünk semmi nem akart összejönni, ebben a játékrészben négy kapufát lőttünk, míg az OSC-nek minden bejött. Fel is vállalták a bátor játékot, aminek következtében a szerencse segítségével is átvették a vezetést. A negyed derekán Vigvári Vendel és Dala Döme összeakaszkodása mindkét játékos számára a meccs végét jelentette, Tóth Márton gólja a negyed utolsó pillanataiban pedig 12-10-es OSC-vezetést ért.

A záró felvonásra kapust cserélt Varga Zsolt, a beszálló Vogel Soma pedig rögtön védéssel jelentkezett. A másik oldalon Sztilianosz Argiropulosz-Kanakakisz elhajlásból befejezett egy emberelőnyt, majd ismét Vogel védett. Ezután görög légiósunk villant: lefordult, faultolták, ő pedig a kapussal együtt belőtte a labdát (12-12).

Egy jó védekezés után támadóhibát ítéltek ellenünk, amiből büntetőt csinált az OSC, Manhercz Krisztián pedig belőtte. Erre ismét Argiropulosz-Kanakakisz felelt előnyből, majd a középkezdés után Jansik Szilárd sajnos kipontozódott. Ebből még egy kettős hátrány is képződött, ezt Salamon Ferenc fejezte be, de Luca Damonte elaltatta védőjét és Lévai Márton kapust is, játékosunk csodálatos átlövés-gólt szerzett (14-14).

Vogel újból hárított, ebből Nagy Ádám vált le jól az emberéről, a kiharcolt büntetőt természetesen Argiropulosz-Kanakakisz vállalta, ezzel ismét nálunk volt a vezetés! Két perc volt ekkor hátra, egy emberelőnyből ismét Salamon villant, az ellentámadásban fórba kerültünk. Varga Zsolt időt kért, a játék pedig szinte magától értetődő természetességgel Argiropulosz-Kanakakiszt hozta ki lövőnek, aki a negyedben ötödik gólját szerezte.

Hogy ez lett az utolsó gól, arról Vogel gondoskodott, így fantasztikus fordítással és őrületes hajrával sikerült megőriznünk veretlenségünket a Magyar Kupában! Ráadásul ez a siker zsinórban az ötödik Magyar Kupa-győzelem volt a Ferencváros számára, az új évezredben erre a bravúrra eddig még senki nem volt képes.