Elképesztő vízilabdával, a medence minden pontján felülkerekedve az OSC-n sikerült megnyernünk a bajnoki döntő második mérkőzését, és ezzel a bajnokságot!

Az első mérkőzés után sokan úgy vélték, a második meccs - és ezzel a bajnoki aranyérem sorsa is - eldőlt már. A csapat azonban hangsúlyozta, egy élet-halál harcnak más a lélektana, márpedig az OSC-nek létfontosságú lett volna a győzelem.

Ha az első negyedet nézzük, talán nem „meglepő” a második találkozó végeredménye sem, hiszen már ebben a nyolc percben olyan repertoárt vonultattunk fel, amire ellenfelünknek nem volt válasza. Akcióból, emberelőnyből és lefordulásból is eredményesek voltunk, míg az OSC csak emberelőnyből és büntetőből tudott betalálni (6-4 ide).

Vogel Soma az első másodperctől tartást adott a védelemnek, a támadásainkon pedig érződött, így vagy úgy, de lövőhelyzetet fogunk tudni kialakítani. Ez a második negyedben csúcsosodott ki, amikor az egyre gyakoribb mezőnyben elkövetett szabálytalanságok miatt töredező játékképet három lőtt és nulla kapott góllal hoztuk le.

A félidő előtt szimbolikusan elpattant a pálya egyik szélét jelző kötél. A „technikai időkérés” után gyakorlatilag már csak a különbség volt kérdéses. Az OSC természetesen nem adta fel, küzdött az utolsó pillanatig, de magabiztos vezetésünk tudatában szép és elegáns megoldásokra is futotta, miközben a védelmünk nem ingott meg.

Fekete Gergő utolsó percben szerzett találata után, ami a csapat 15. gólja volt, szurkolóink csodálatos ütemben számoltak el 24-ig, tudatva mindenkivel – a Ferencváros férfi vízilabdázói ennyiszer nyerték meg eddig a magyar bajnokságot! Sőt, férfi labdarúgóinkhoz hasonlóan idén Magyar Kupa-győzelemnek is örülhettek Varga Zsolt tanítványai.