- Új szezon, új célok. A célokhoz vezető út pedig borzasztóan kemény. Kérdés, hogy lehet-e annál többet edzeni, mint amennyit a Fradi edzett az elmúlt két szezonban, amelyben mindent megnyert?

- Vízilabdában az edzésmennyiség elérte a maximum határát. Az, hogy egy nap van kvázi három edzés, benne egy kondi és két vízi, ennél többet már nem lehet elvégezni. Sőt, már ez is túlmegy a fizikumnak a határán. Már csak a specifikumban, illetve különböző szegmensekben tudsz hatékonyabban dolgozni, de az elsődlegesek a mérések. Legyenek sztenderdek, hogy tudjuk mi az, amiket szeretnénk megugrani, vagy elérni.

Magában a felkészülésben a hagyományos elveken és módszereken kívül próbálok bekapcsolni olyan méréseken alapuló elemeket és szoftvereket is, amelyek más sportágakban már maximálisan működnek és használják. Ez nálunk azért nehéz, mert vízilabdában a mérés nagyon nehezen megvalósítható a vizes közeg miatt. Fedett uszodáink vannak, míg labdarúgásban tudnak használni GPS-en alapuló Catalpult rendszert, ami a legapróbb mozgásokat is diagramokba, táblázatokba foglalja, addig nekünk egy-egy eredményért, hogy lássuk, hogy a mérkőzésen ténylegesen mi történik, mennyit és milyen ritmusban úsznak a játékosok, extra fejlesztésekben kell gondolkodnunk és létre kell hoznunk valami olyat, ami vízilabdában még nincsen. Ahhoz, hogy ténylegesen sportágspecifikusan tudjunk fejlődni, ahhoz ezek a mérések elengedhetetlenek, amit az elmúlt években már elindítottuk egy-egy mérkőzésnek a lemérésével.

Szeretném továbbfejleszteni ezt a rendszert, hogy egyáltalán lássam azt a visszajelzést, hogy amit kitaláltunk, jól működik e. Az eredmények tekintetében igen, de azért azt látni, hogy ez megjelenik a vízben is, mint mozgási sebesség, a játéknak a ritmusa. Azért ezt mérhetővé kell tenni, hogy tényleg azt lehessen mondani, hogy az edzésmunka, ami fel van építve, az valójában ténylegesen azt eredményezi, amit szeretnénk. Ezen dolgozom most sokat, hogy legyen egy ilyen szoftver, amibe olyan adatokat lehet gyűjteni, amivel nagyon sokat tudunk előrelépni vízilabda szinten is. Mérésekben, felkészülésekben, visszajelzésekben, minden olyan dologban, ami más szárazföldi sportágakban nagyon jól működnek. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amivel ténylegesen mi is a vízben hatékonyan tudunk olyan adatokat nyerni - és ki kell tapasztalni, hogy mik ezek az adatok -, amivel hatékonyan tudunk dolgozni és továbblépni.

A másik rész nyilván a mentális része, hogy egyáltalán a játékintelligencia, illetve a játékosoknak a felkészültsége és a tudása milyen. Ez a másik fele, amihez kellenek a jó játékosok, hogy jó csapatod legyen, vagy pedig több év munkája kell hozzá, hogy egy-egy tehetségből vízilabdázókat neveljük és fejlesszünk. Erre a legjobb példa Pohl Zolinak a története, akivel több, mint hét éve dolgozom együtt. Rengeteg olyan időszak volt, amikor a fejlődésének óriási hullámvölgyei voltak, és szép lassan fejlődött fel arra szintre, hogy eljutott a felnőtt válogatottig, stabil lett a játéka, nagyon sok poszton lehet használni például kapufás poszton, amiben a magyar vízilabdának hiányosságai vannak. De ez nagyon sok idő volt, hiszen három évvel ezelőtt megcsináltuk a fizikális felépítését, hogy ténylegesen meglegyen az az izomtömeg, amivel rendelkezni kell ezen a szinten. Ez nekem egy vesszőparipám, mert a magyar vízilabdában nagyon sok olyan tehetséget látok, akik azt gondolják, hogy attól, mert ob I-ben edzenek és játszanak, attól ők jó játékosok lesznek. Nekem a szívem szakad meg olyan játékokért, akiket én nagy tehetségnek gondoltam, ugyanakkor mind a mai napig sok kilogramm hátrányban szenvednek és szép lassan vége is a karrierjüknek. Lehet még valami belőlük, de ha nem ebben az évben, akkor már nem az lesz, ami lehetett volna.

- Hogyan képzeljük el egy játékos felépítésének a folyamatát?

- Azt gondolom, hogy először fel kell építeni egy fizikumot, és mellé épül maga a játék és akinek megvan az a tehetsége, a kettő együtt tud egy nagy játékost létrehozni. Ha fel van építve ez az oldal és mellé társul egy nagyon jó játékintelligencia, egy nagyon jó játékkultúra, egy vízilabdatudás, azokból lesznek szerintem az igazán jó játékosok. Mellette az is kell, hogy magas szinten játsszon, hogy hozzászokjon a mentális és fizikális terheléshez, bírja ezt a stresszes üzemmódot és sok meccsen keresztül tudjon jól játszani, de ebben is bele kell tanulni és hozzá kell szokni. Ez is egy út, amit be kell járni. Nem csak a játékos, de az egész magyar vízilabda veszít vele, ha nincs tudatosan felépítve.

A játékos felépítése úgy zajlik, hogy meg kell nézni, hogy ténylegesen milyen testösszetétele van, milyen poszton játszik, mik az optimumok, amitől még nem lesz túlsúlyos, ugyanakkor még dinamikusan tud játszani. Érdemes megnézni a legjobb játékosoknak a testösszetételét, hál’Istennek az elmúlt években volt itt jó pár és ehhez tudunk nyúlni, mint sztenderdekhez, hogy mire kell felépíteni például Vigvári Vendelt, hogy mit szeretnénk elérni nála, akkor is, ha lassabban megy, mert a sérülések miatt most többet kell majd játszania, mint azt gondoltuk korábban. De ez nem baj, mert ha játékban fejlődik és hozzászokik ehhez a típusú munkához, azzal nem lesz semmiféle hátránya neki sem. Ugyanez igaz Fekete Gergőre, bár ő egy évvel idősebb és izomtömegében masszívabb, inkább állóképességbeli hiányosságok vannak. Viszont azt látom, hogy gyorsan tanul, nagyon nagy akaraterővel rendelkezik, és ami szimpatikus nála, hogy állandóan felbosszantja a csapattársait játék közben, olyan akarás van benne. Mindig bunyóközeli állapotokba keveredik és ez nagyon szimpatikus, tényleg olyan mint egy pitbull, aki megy és harcol és csinálja. Úgyhogy a két srác már több hét edzés után már abba a munkába kezdenek beleszokni, ami itt van a Fradiban. Az építésük zajlik folyamatosan, de ezek években mérhető történetek, hiszen 2-3 hónap alatt nem fog senki felépülni.

- Térjünk át a csapatra. Gyakorlatilag a teljes élmezőnnyel kétkapuztunk az elmúlt hetekben, hiszen az OSC-vel, a Szolnokkal, a Vasassal, a Honvéddal és a BVSC-vel is találkoztunk. Mi volt a célod ezeken az edzőmeccseken?

- Nagyon sokat játszottunk, pont azért, hogy legyen ilyen meccsélménye a csapatnak. Amennyire lehetett a szabályokat lefektettük. Volt akinek tanulás volt, néhány embernek ismétlés. Azért volt erre szükség, hogy legyenek ilyen útmutatók, margók, hogy mi között kell haladni és milyen keretekbe kell a játékot beszabályozni. Ezeket tartom a legfontosabbnak, mert ilyenkor szép lassan mindenki megtalálja a helyét a csapatban. Most itt tartunk, de nyilván fontosak lesznek a tétmérkőzések, amik fejlesztenek, nevelnek és előrevisznek minket, mert minél többet játszunk, annál jobban tudunk később specifikusan készülni, ha látjuk, hogy hol vannak a hiányosságaink még.

- Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a csapatépítésnél?

- A csapatépítés most kicsit vegyesebb, több okból is más, mint a korábbi években. Egyrészről a vírus okozta korlátozások miatt keletkező sok kimaradó idő miatt, másrészről a sérülések miatt, harmadrészről pedig ahogy újra lett indítva a sportélet, hogy hirtelen elkezdünk játszani a Magyar Kupában, ami kevesebb, mint négy hét alatt le is zajlik majd. Gyakorlatilag teljesen másképpen kellett installálni, felállítani ezt a felkészülési időszakot és nem úgy, mint például az előző két szezonban, amikor dolgozunk-dolgozunk és november környékén lesz egy fontosabb mérkőzés. Itt augusztus 13-án lesz egy döntő, amibe be kell jutnunk és szeretnénk megnyerni.

Az elmúlt időszak eléggé szétbaltázott minden csapatot és komoly feladat elé állított minket a vírushelyzet, hogy a felfüggesztett bajnokságok és a leállt élet után újra játékba lendüljünk, újra csapattá formálódjunk, újra elkapjuk a korábbi ritmust. Biztos, hogy ez hosszabb folyamat lesz. Minden évben újra kell kezdeni az építkezést. Talán csak annál a csapatnál nem, ahol 14 emberből 1-2 nem meghatározó játékos cserélődik, de ha már kulcspozícióban változik a keret, akkor új csapatot kell építeni. Azt látni kell, hogy a BL-győztes együttesünkből kikerült Slobodan Nikic, Stefan Mitrovic, Gór-Nagy Miklós, most pedig Aaron Younger. Akkor is ha fiatalok és akkor is ha nagyon jó és kész játékosok kerülnek be a helyükre, újra kell tanítani az egész rendszert, mert ha nincs meg minden szegmense a taktikának, akkor az nem kérhető számon. Ilyen értelemben az építés egy folyamat, ahol mindenki tudja a dolgát, mindent átismételünk.

Most mi abban a helyzetben is vagyunk, hogy sok sérültünk van és gyakorlatilag novemberben lesz együtt a komplett csapat a vízben. Ez egy egész speciális szituáció, de voltam már ilyen helyzetben. Például, amikor néhány éve Nápolyba mentünk Euro Kupára, akkor alig volt meg a csapat. Azon gondolkodtunk, hogy hogyan reaktiváljunk engem, hogyan rakjunk vissza, de én mondtam, hogy sehogy és inkább játszanak a kicsik. Vannak néha ilyen időszakok, amikor elindul egy sérüléshullám és ezzel is számolni kell. Súlyos sérülések az elmúlt években is voltak. 2019 tavaszán Mezei Tominak volt egy trombózisa, amiből azt se tudtuk, hogy vissza tud-e jönni, képes lesz-e folytatni a pályafutását. Nagyon súlyos volt, kimaradt három hónap, majd a bajnoki döntőre tért vissza és a Bajnokok Ligája Final8-en már jól játszott.

Az is egy óriási fegyvertény volt, hogy ilyen módon bele tudott állni abba a munkába, amit előírtam, amikor már nem kockáztattuk az életét. Nálunk a rehabilitáció mindenkinek a „kedvence”, mert az-az időszak rosszabb, mint a normális edzés. Ott volt Slobodan Nikic is, akinek gerincsérve volt és járni is alig tudott hónapokig, közben pedig voltak vállsérülések és műtétek. Rengeteg minden volt, csak végül jól alakult a szezonunk, mindent megnyertünk. Utólag úgy emlékszik az ember, mintha minden rendben lett volna, közben abban az évben közel se volt minden rendben. Az ilyen sérülések az élsportban benne vannak és a csapatnak az erejét és egységét mutathatja, ha ezeket a nehéz időszakokat kibírjuk. Amikor nem játszottunk jól, kikaptunk és ténylegesen mélypontra jutott a játékunk. Mert ugye a BL-ben ebben az időszakban alig nyertünk meccset, tulajdonképpen a kötelező győzelmeket tudtuk csak hozni. De van ilyen, nincs olyan sikertörténet, aminél ha lekapargatnánk a felszínt és mélyre tekintenénk, akkor azt mondanánk, hogy minden csillog-villog és szuper. Ez nagyon fontos. Most úgy alakult, hogy a szezon elején kezdünk egy ilyen időszakkal, amikor sok a sérültünk. Itt kiemelném Kállay Márkot is, akit felkértem egy utolsó táncra. Mutatja a sportemberi nagyságát, hogy visszatért és segít majd ebben a pár hónapban a Fradinak. Bízom benne, hogy ha szép fokozatosan visszaépülnek majd a játékosok a csapatba, és úgy szépen visszaállunk és ki tudjuk hozni ebből az évből is a maximumot, mert ugye ez a cél minden szezonban.

- Fiatalodott a keret és több saját nevelésű játékosunk is ott van a csapatban. Róluk mi a véleményed?

- A sérülések következtében az újonnan érkezők és az utánpótlásból felkerülő játékosaink nagyobb teret kaphatnak már a Magyar Kupában is. Itt van a felnőtt keretben Nyíri Balázs, Szabó Bence és Gyapjas Brendon. Ők a legkiemelkedőbb tehetségeink és látok még mögöttük néhány játékost, akiket figyelemmel követtem. Külön foglalkoztam velük, teszteket csináltunk, hogy milyen ütemben fejlődnek. Jó volt velük dolgozni az elmúlt időszakban, mert beleálltak és azt láttam, hogy nagyon sokan akartak. Mondtam nekik, hogy én így draftolok. Ha valaki kibírja a napi 7000 méter úszást, annak van esélye! Ha valaki nem bírja, akkor elbukik itt az elején. Tudom, hogy nem könnyű bekerülni a felnőtt csapatba és szeretném megadni a lehetőséget azoknak, akik ezt végigcsinálták. Nyéki Balázs irányításával azóta is keményen dolgoznak az ificsapatban 18 edzéssel, amivel maximálisan egyetértek. Ezek kellenek ahhoz, hogy a gyerekek ebben a korban így kapják meg azt a szintű felnőtt-terhelést, amire már nem csodálkoznak rá, ha felkerülnek a nagycsapatba. Ez a munka ad nekem egy plusz motivációt is, mert mindig is olyan edzőnek tartottam magam, aki szeret játékosokat építeni és nevelni, bármennyire is nehéz és bizonyos értelemben kockázatos. Az is a célom, hogy amit kaptam a vízilabdától, azt vissza is tudjam adni valamilyen formában. Kihívás, hogy szisztematikusan, végiggondolva, egy rendszerbe belerakva őket nevelődjenek a játékosok a magyar vízilabdának.