Nagyszerű győzelemmel és az idény egyik legjobb teljesítményével zárta a novembert az FTC-Telekom Waterpolo, amely minden sorozatot figyelembe véve továbbra is veretlen az évadban.

Csak amíg október közepéig „csupán” a kötelező OB1-es és Magyar Kupa-meccseket gyűrte a csapat, azóta már bejöttek a bajnoki és Bajnokok Ligája-rangadók, azaz nehezedtek a feladatok.

Ezzel párhuzamosan viszont emelkedett a játékunk színvonala is, ami mostanság a védekezésen látszik meg leginkább.

„Amikor fel-alá megy a két csapat, akkor a védekezés az előző támadás lezárásában gyökerezik – kezdte némi pólóelmélettel a vezetőedzőnk, Varga Zsolt. – Rengeteget lehet gyakoroltatni a védekezést, ám ha rendezetlenül érkezünk vissza, akkor ez már kiirthatatlan abból az akcióból. Ha a támadásokat nem zárod le megfelelően, és nincs belőle tudatos visszajövetel, sokkal nehezebb a dolgod hátul, mint ha eredményesen, emberelőnnyel, góllal zárod a támadást, és abból rendezettebben tudsz visszazárni.

Az is probléma tud lenni, ha lassan érünk fel, mert fáradtak vagyunk, vagy formán kívül, esetleg az ellenfél még lassítja is a játékot, mert így 8-10-12 másodpercnél érünk fel a kapuhoz. Ilyenkor a játékosokban ösztönösen az él, hogy még csak kezdődne a támadás, most kell majd betenni a labdát centerbe vagy lőni… Pedig közben már üvöltenek, hogy idő van – és ebből lehet rendezetlen lefordulásgólokat kapni. Annyi összetevője van a rendezett védekezésnek, amire nem biztos, hogy gondolna az ember.”

A számokból ugyanis csak az látszik, hogy például a BVSC és az OSC elleni bajnoki rangadókon csak 6 találatot kaptunk, amit a Novi Beograd a BL-ben már félidőre összehozott…

Mégsem volt rosszabb a védekezés, sőt, ránézésre az egyik legjobbnak tűnt a szezonban, megtámogatva azzal, hogy a kapusaink védési százalékai is kilőttek a közelmúltban.

A legutóbbi három meccsen Szakonyi Dániel és Vogel Soma sorrendben 71%, megint 71%, valamint 61.5%-kal védett – sőt, a megelőző két játéknapon is 60% közelében jártak, tehát az ő statisztikai fejlődésük konzisztens, és nyilván kölcsönhatásban áll azzal, hogy előttük is rendszerezettebben történnek a dolgok.

„Soma teljesítménye ugrásszerűen javult, az OSC és a Belgrád ellen is két-három ziccert fogott, és az egész védekezésünk megváltozott: összeérett – tette hozzá Nyéki Balázs másodedző. – A mai vízilabda a védekezésen múlik, és nálunk egyértelműen játszik, hogy a fiatalok is beépültek, már képesek pozitív értelemben láthatatlanná válni. A kapus biztos nem tud stabilan teljesíteni, ha nincsenek blokkok, viszont, ha egy blokk elmarad, és jön a bravúr, az ugyanúgy felspannol: így talál egymásra egy csapat.”

Novemberben nyolc mérkőzés sorakozott a programban, ebből kétszer kaptunk 10 vagy több találatot, négyszer viszont 8-at vagy kevesebbet: valahol itt húzódik a lélektani határ.

Ezen szakaszban az egyszem, Kragujevac elleni idegenbeli döntetlen a kellemetlen véglet: akkor kaptuk a legtöbb gólt és akkor volt a legalacsonyabb a védési hatékonyság is.

Azóta viszont minden felfelé ível.

„Eredményesebbek lettünk abban, hogy rá tudtuk kényszeríteni az ellenfélre a játékunkat, ezáltal hogy ők legyenek egyfajta rendezetlenségben – folytatta Varga Zsolt. – Ehhez jött még, hogy tudtuk fárasztani a riválisokat, így a végére a meghatározó játékosaik kevésbé pihenten és mentálisan fáradtabban értek fel: ez például az Olympiakosz ellen remekül ment.

A fiatalabb játékosok, akik fél-másfél éve itt vannak, már képesek arra, hogy védekezésben ne kapjunk róluk gólt, maximum egy kiállítást, ez nagyon fontos: megértették a helyezkedés, a faultok, a blokkolás fontosságát. A vízilabda nagyon kemény sportág fizikailag: jól kell bírni, keménynek kell lenni. Abban javultunk fel, hogy mindenki hozzá tudja tenni a magáét, így eloszlanak a terhek elöl és hátul is.”