- Hogyan vészelte át a csapat a két hetes karantént?

- A hosszú korlátozások alatt már jól bevált online módszerekhez nyúltunk. Az első lépés az volt, hogy ZOOM-edzéseket tartottunk, amit lehetett azt beletettük ezekbe az online edzésekbe. Azóta hogy láttam, hogyan tértek vissza a játékosaim, már vannak ötleteim, hogy ha még egyszer ilyen helyzetbe, kerülünk, akkor mit fogok csinálni velük. Tudom, hogy milyen irányba fogunk dolgozni és hogyan tartsam őket még jobban formában, hogy ha visszatérnek, akkor relatív gyorsan „vízilabdás” állapotba kerüljenek. Ezeket a hozzászoktatós időszakokat kell tudni lerövidíteni.

- Úgy érzed, hogy a szezon során még szükség lesz az otthoni edzésmódszerek tökéletesítésére?

- Itt két út van. Az egyik, hogy megmaradnak a jelenlegi szabályozások és korlátozások, amelyeket a vírus terjedésének kezdetén hoztak. Ezek érvényesek az élet minden területén, de a sport egy más terület. Talán szükség lenne egy sportprotokollra, amely lehetővé tenné, hogy járványügyi szakemberek bevonásával, valamint szigorú szabályozások mellett megtartsák a sportrendezvényeket. Ez megadhatná azokat a biztonságos kereteket, amelyek között még lehet működni és amelyek mellett le lehet játszani a mérkőzéseket és a bajnokságokat. Itt az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, mert akkor könnyebben tudunk alkalmazkodni a szigorú szabályrendszerekhez, minél kisebb kockázatot vállalva. De ehhez az kell, hogy minden játékos betartsa mind a klub, mind a szövetség által kiadott szabályokat.

- Mi az, ami szerinted a legnehezebb egy ilyen szituációban?

- Ezek teljesen új élethelyzetek voltak mindenki számára.  A két hétig otthon ülő játékos be van zárva, ki kellett találni, hogy ott mit lehet csinálni és amikor kijön, akkor lehetőség szerint pár nap, egy hét után a vízben újra lehessen indítani a korábban felépített szisztémát és lehessen mérkőzéseket játszani. Ha mindig ki kell hagyni egy hónapot, akkor valójában nem fogunk tudni mérkőzéseket játszani. Olyan módszereket kell kitalálni, amivel az egészséges játékosok, akik karanténba kerülnek, azok formába legyenek tartva fejben is és testben is, hogy a karantén után pár nappal tudjanak játszani. Belátom, hogy nehéz két hét karantén után visszatérni a teljesen más vizes közegbe. Mégis valamilyen úton-módon alkalmazkodnunk kell ehhez az új helyzethez és mindenkinek fel kell vállalni azt, hogy lesznek nehéz helyzetek és olyan irreális nehéz mérkőzések, amik nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Mindemellett fontosabbnak látom a sportágnak a működését, és a szinten tartását mindenáron, mint azt hogy leállítsuk a bajnokságot, mert abból óriási károkat fog szenvedni a sport. Ha a többi csapat pozitív játékosai miatt halasztunk, az nem jelent problémát. Azt látom problémának, ha teljesen leállunk.

- Ha már a károkat említetted, felvetődik az a kérdés is, hogy egy épülőben lévő és a Magyar Kupa elődöntőjére készülő csapatot mennyire veti vissza a hirtelen jött leállás?

- Meghatározhatatlan módon töri ketté az egész felkészülést és a folyamatot, amibe benne voltunk. Ilyen megtörések nehézzé teszik az egyenletes teljesítményt, hiszen a csapatok állapotának nem kedvez a folyamatos leállás. Hosszú távon kihathat az utánpótlásra, akik jóval kevesebb meccset játszanak majd emiatt és ezek a későbbiekben hiányozni fognak majd. Ilyenkor kell megtalálni az új módszereket, én is ezen próbálok dolgozni. A vízilabda olyan sportág, ami más közegről szól. A víztől való elszokásra gondolok. Ha két napig nincs az ember vízben, akkor úgy érzi magát, mintha hetek óta nem edzett volna.Ez egy rendkívül nehéz és összetett kérdés, hogy hogyan tudjuk ezeket az időszakokat áthidalni és milyen gyorsan tudunk visszajönni két hét kihagyás után. Ennek a folyamatnak a lerövidítése a cél, hiszen fontos, hogy minél gyorsabban tudjunk visszajönni a vízi formába. Most térképezem fel én is, hogy hol tartunk most. Nagyon fontos az, hogy úgy vezessük vissza a játékosokat két hét szárazföldi edzés után, hogy ne legyenek sérülések és ne legyenek túlterhelve. Egy picit úgy érzem, mintha újra kellene indítani az évet. Egy pár napig tart, amíg visszaáll a játékosoknak a fejük, az agyuk, a testük, a mozgásuk magára a vízilabdára. Nyilván előrébb fogunk tartani, mint amikor elkezdtük a munkát a szezon elején. Amit idáig láttam, az új játékosok beépítésében, a játék alapjának számító védekezésben voltak jó jelek és olyanok is, amiben láttam, hogy még fejlődni kell. Nagyon jó folyamat volt az elmúlt időszak, hát most a károknak a felmérése történt ezen a héten, illetve felkészítettem a csapatot az előttünk álló két mérkőzésre.

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a bajnoksághoz!