Azzal a tudattal indulhattunk az első ráúszásnak, hogy az Olympiakosz döntetlent játszott a Novi Beograddal, így nekünk is elég egyetlen pontot begyűjteni a Radnicski ellen, és bejutunk a final eightbe.

Ezzel együtt jobban kezdtek a szerbek, nemcsak fürgébben, de határozottabban is mozogtak: emberelőnyből megszerezték a vezetést, és bár Daniil Merkulov góljával mi vezettünk az első negyedben (3-2), innentől hosszú ideig a felszabadultabban pólózó vendégeknél volt az iránytás.

Minden támadásnál és védekezésnél érződött a koncentráció és a feszültség, ami rengeteg személyi hibában és olykor víz fölött is csattanó pofonban öltött formát.

Míg nálunk minden milliméterért harcolni kellett, addig a vendég labdái olykor szerencsésen is, de utat találtak a kapunkba, így a második és a harmadik negyedben többször volt labdája a Radnicskinek a háromgólos előnyhöz – ám ezekben a pillanatokban jöttek az extra teljesítmények védekezésben, és a szerencse is elkezdett a szükséges döntetlenre játszani.

A negyedek végén az utolsó szó mindig a miénk volt; a félidő előtt Molnár Erik küzdött nagyot a kapu előtt, míg a harmadik finisében az egyre jobban belelendülő Vámos Márton gólja tüzelte a társakat (9-10).

A fináléra bedurrant minden, ráadásul a vendégek átlövésgólja nyitotta a záró játékrészt. Ezzel együtt érezhető volt, hogy az addigi játékpercek a vendégekből vettek ki többet.

Három támadáson belül sikerült a vágyott egyenlítés, sőt, a vezetést is megszereztük!

Előbb Jansik Szilárd fejezett be egy emberelőnyt, aztán Vámos előtt nyílt meg az út egy 20 méteres labdavezetés után, végül Varga Dénes fantasztikus lővése billentette át a mérleget (12-11)!

A fennmaradó három perc sem maradt eseménytelen, mert egyenlíteni tudtak a szerbek, de mint ahogyan addig is, miénk volt a csattanó: a kapunk előtti keveredés után Jansik indult meg, és védőjét kiállíttatva élt a meccslabdával.

Ezzel biztossá vált, hogy idén sem rendezik meg nélkülünk a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjét!