Hasonló volt a képlet a mi elődöntőnkben, mint a másik ágon: mivel a csapatok a rájátszásra hozták magukkal az alapszakaszban egymás ellen elért eredményeiket, az OSC 4:1-ről kezdte a Szolnok elleni elődöntőjét, és mivel szombaton nyert a Dózsánál, be is jutott a fináléba.

Ugyanerre készültek a mieink is a Vasassal szemben, amellyel decemberben ikszeltünk a bajnokságban, márciusban viszont nyertünk, úgyhogy szintén 4:1-ről kezdhettük az egyik fél (legalább) hét pontjáig tartó párharcot – magyarul egyetlen győzelem kellett a fináléba kerülésünkhöz.

Ezt a győzelmet pedig egy végletekig kiélezett ötméterespárbajban sikerült megszerezni!

Puhatolózással kezdődött a mérkőzés, aztán nekünk sikerült előbb túllendülnünk a tétmeccs-hangulaton, és Vámos Márton emberelőnyös gólja az első negyed végén már 3–0-s vezetést jelentett.

A második játékrészben azonban a Vasas tudta magához ragadni a domináns szerepet: bár Vogel Soma elképesztő tartást adott a védelemnek, támadásban nem találtuk a rést, így a félidőre 3–3-mal fordultunk.

Térfélcsere után felváltva estek a gólok, de egyik csapat sem tudott megnyugtatónak mondható előnyt kicsikarni.

A Vasas zónavédekezése is összeállt, támadásban pedig mindkét csapat hozott rossz döntéseket, noha akadtak szépségdíjas találatok is. Az utolsó percben lett volna lehetőségünk lezárni a találkozót, ám Daniil Merkulov lövése blokkot talált.

Az ötméteres-párbaj első öt lövésénél mindkét oldalon két hibázó akadt, Vogel kétszer állta a labda útját, kollégája egyszer, egyszer pedig a kapufa segítette.

A ráadás ráadásában Varga Dénes, Vámos Márton és Daniil Merkulov sem hibázott, míg Szava Randjelovics büntetőjét hárította Vogel Soma!

Irány a döntő, visszaszerezhetjük a bajnoki címet!