Nehezen találni a szavakat arra, ami a Los Angeles-i Világkupa Szuperdöntő utolsó napján történt… Röviden összefoglalva: kőkemény csata után, ötméterespárbajban legyőztük a hazaiakat, és ezzel megszerezte a bronzérmet a magyar férfi vízilabda-válogatott, de a meccs után nemsokkal az amerikaiak megóvták a végeredményt játékvezetői hiba miatt, az újrajátszásban pedig ők nyertek.

Hosszabban pedig itt, kezdjük az elejéről!

Volt miért visszavágni Varga Zsolt együttesének, hiszen az Egyesült Államok csapata a tavaly nyári világbajnokság helyosztóján és a Világkupa-selejtező során is felülmúlta a mieinket. Ennek ellenére a hazaiak kezdtek koncentráltabban és jobban, és már 2-0-ra is vezettek. Ismét rohanni kellett tehát az eredmény után, de többek között Varga Dénes villanásával és Jansik Szilárd góljával 4-3-ra zárkóztunk, majd 4-4-nél sikerült egyenlíteni Vigvári Vince révén. Fordítani nem tudtunk, sőt többször is visszaállt a kétgólos különbség, majd a nagyszünetben 9-8 volt az állás. Fantasztikus volt a hangulat az uszodában, a mérkőzés pedig óriási küzdelmet hozott a vízben.

A térfélcsere után megráztuk magunkat! Fekete Gergő egalizált, majd az FTC játékosának újabb góljával először a mérkőzésen a magyar válogatott vezetett 10-9-nél. Már 12-10 is volt a javunkra, de az amerikai csapat az utolsó negyedben 13-13-ra egyenlített, ezzel pedig kiharcolta a büntetőpárbajt. Ott azonban mi voltunk a jobbak, hiszen sorrendben Varga Dénes, Zalánki Gergő, Vigvári Vince, Fekete Gergő és Angyal Dániel is belőtte a maga ötméteresét, míg az amerikaiak negyedik lövését kivédte Vogel Soma. Magyarország 5-3-ra megnyerte a párbajt, a meccset pedig 18-16-ra, így bronzéremmel zárta a Világkupa Szuperdöntőjét. A meccs legjobbjának a Fradi csapatkapitányát, Varga Dénest választották. Dumi átvette az MVP-nek járó díjat, a főszereplők túl voltak az ilyenkor szokásos interjúkon, a játékosok pedig még a sapkákat is kidobták a meccsre kilátogató magyar szurkolóknak.

És itt jött a fordulat – az amerikai csapat óvást nyújtott be!

Történt ugyanis, hogy 13-12-es magyar vezetésnél büntetőt lőttek a hazaiak, mely előtt a játékvezető tévesen visszaengedte a kiállított Vigvári Vince helyére beúszni szándékozó Angyal Dánielt. Az ötmétetest hárította Vogel Soma, így a magyar csapat nem töltötte le a büntetést. Az amerikai válogatott szövetségi kapitánya, Dejan Udovicsics hevesen reklamált, jogosan, de a játékvezetők nem nézték vissza az esetet a videóbíró segítségével. A szöglet után egyébként rögtön egyenlítettek a hazaiak, de nem hagyták annyiban az esetet… Az elvesztett mérkőzés után megóvták a végeredményt, aminek a bírói hiba miatt helyt adott a delegátus, és az utolsó percek újrajátszását rendelte el.

Először még a finálét rendezték meg, ahol ismét összecsaptak a 2022-es budapesti vb-döntősök. Ezúttal azonban a spanyolok jóval magabiztosabban, 10-4-re legyőzték az olaszokat.  

A magyar válogatottnak pedig közel két órával a bronz megszerzése után újra meg kellett nyerni az érmet. Jöhetett tehát az újrajátszás, 4:24 állt az időmérőn és 13-12-es vendég vezetésről folytatódott a találkozó. A korábban kipontozódott Vámos Márton és Manhercz Krisztián már nem jöhetett vissza. Az amerikaiak ötméterest lőhettek, amit ezúttal értékesítettek, az egyenlítés után pedig a hátralévő időben még egyszer betaláltak, míg Varga Zsolt együttes nem tudott eredményes lenni, így 14-13 lett a végeredmény az USA-nak. Magyarország ezzel „furcsa” körülmények között a 4. helyen végzett a Világkupa Szuperdöntőn.

A bronzcsatát, az újrajátszást és a Világkupa három mérkőzését összegezte a waterpolo.hu-nak Varga Zsolt szövetségi kapitány:

„Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem... Nyilván benne van a szabályokban, hogy ebben az esetben lehet óvni – ők pedig megóvták. Talán annyit mondanék, hogy az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott, pláne nem az addig történtek fényében, az utolsó szöglet jogosságát például utólag elismerték, ennyit vihetünk magunkkal a bronzérem helyett... Hogy másodjára már nem tudtuk megnyerni a meccset, abban egyértelműen szerepet játszott a pszichés alapállapot: volt egy komoly mérkőzés, amit megnyertél, volt benned egy feszültség, ami jólesően leengedett. Ezek után ismét feltöltődni, ráadásul úgy, hogy tőled elvettek valamit, ami már a tiéd volt, ők meg kaptak egy új lehetőséget, ami rögtön azzal indul, hogy újralőhetik a meccsen kihagyott ötméteresüket... Az élet valahol elvesz valamit, és azt valahol visszaadja, remélem, velünk sem lesz másként.

A torna egyébként jól szolgálta a céljainkat, lemérhettük, mi működik és mi nem, ráadásul mindezt nagyon különböző stílusú csapatokkal szemben, akik teljesen más rendszerszemlélettel közelítenek a vízilabdához. Az amerikaiak például rengeteg gólt lőnek és rengeteget kapnak – ez történt az olaszok elleni elődöntőjükön is –, ráadásul erőteljesebb a bíráskodás a meccseiken, sokkal több a kiállítás, azaz az történt, amire számítottam.

Tény, egyelőre eléggé hullámzó a játékunk, az első nap a védekezés remekül ment, az utolsó nap a támadásunk indult meg végre, de még egyszer hangsúlyozom, ez a Világkupa arról szólt, hogy láttuk, min kell még dolgozni. Van még két hetünk, most jön a finomítás része, amikor mindenki pontosan tudni fogja, mikor mit kell csinálnunk.

A játékosok jelenlegi hangulatáról annyit mondhatok, hogy felnőtt férfiakról van szó, akik tudják kezelni az élettel járó pofonokat – ugyanakkor, ha egy már megnyert mérkőzést veszítesz el ilyen körülmények között, akkor azt meg kell élni, és semmit sem kell elfojtani.”

Borítókép: USA WP/Catharyn Hayne