Benne volt a pakliban, hogy a szerb-magyar csoportmeccs valamelyik fél nagyobb arányú győzelmével végződik, hiszen mindkét csapat fiatalításon esett át. Azt azonban talán kevesen gondolták volna, hogy Magyarország példátlan különbséggel, kilenc góllal múlja felül Szerbiát.

A siker egyik, ha nem a legnagyobb letéteményese Vogel Soma volt, akinek a mérkőzés első szakaszában tulajdonképpen nem lehetett gólt lőni; kettőt kapott az első félidőben, az egyik blokkhibán múlt, a másik egy büntető volt.

De kellett ehhez az elképesztően jól megkomponált védelem, és benne minden játékos, bármilyen összetételben is tartózkodott éppen a magyar csapat a vízben. Már az első negyedben is látszott, hogy a szerbek kényszerített helyekről és helyzetekből lőnek. Ezeket jórészt Vogel le is szedte, vagy kapufára tolta. Hihetetlen volt látni, ahogy a szerbek lövőereje megvan, de az idő előrehaladtával túlhelyezik a lövéseiket, elmegy az önbizalmuk.

Támadásszövésben pedig megjöttek azok a harmóniák, amik nem pendültek jól akár a felkészülés során, akár a szlovénok elleni első csoportmeccsen. Most kellő fókusszal, tökéletes ritmusban érkeztek a labdák és a társak, a begyakorolt, de a váratlan megoldások is; Konarik első gólja, Molnár Erik centerezése, Jansik Szilárd kapu előtti jelenléte, vagy Nagy Ádám emberelőnyös találta, amivel már 6-2-re vezettünk… Mind-mind önbizalomtól duzzadó mozdulatok voltak.

Kiemelkedő jelenetek játszódtak le a harmadik negyed elején; a szerbek emberelőnyéből mi tudtunk lefordulni, majd a következő emberelőnyünknél Varga Zsolt időt kért. A megbeszélt figurát annak ellenére végigjátszották a srácok, hogy többen is helyzetben voltak menet közben. A végállomás Jansik volt, és nem csak a kivitelezés, hanem az odáig vezető út végleg leszakította a szerbeket.

Volt egy rövid fellángolásuk a szerbeknek, de eközben is belehibáztak egy három a kettes lefordulásba – vagy inkább Vogel ért oda földön túli bravúrral -, és még ebből is mi szereztünk gólt. A végére már csak az maradt a kérdés, lesz-e közte tíz. Nem lett, de ha ezen a kontinensviadalon ez lesz a legnagyobb gondunk, akkor minden okunk megvan bizakodni egy jó szereplésben.

Szerbia legyőzése után Varga Zsolt szövetségi kapitány megosztotta velünk, miben látta a győzelem kulcsát, és kitért a folytatásra is:

- Fontos volt, hogy ki tudtuk venni a játékból a három olimpiai bajnokukat, főleg Dusan Mandicsot. Kiegyensúlyozottabb mérkőzésre számítottam, amely a végén valamelyik oldalra elbillen. Ez a forgatókönyv nem volt a fejemben, nem gondolnám, hogy ekkora a különbség a két csapat között. Nagyon jó volt látni, hogy a fiúk fegyelmezetten végigcsinálták, amit megbeszéltünk. Ma volt egy jó meccsünk, egy fontos csoportmeccsünk, de lényeges, hogy két lábbal a földön maradjunk. Ha a továbbiakban is ezzel a hozzáállással, az egók alárendelésével, a csapat céljait és érdekeit szem előtt tartva tudunk játszani, akkor lehet egy jó tornánk!