Dátumtól függetlenül egy Szolnok elleni mérkőzés rangadó: ezesetben a december 8-ról elhalasztott bajnokit pótoltuk a Komjádi uszodában – viszont közös idénybeli emlék így is volt már, hiszen a Magyar Kupa döntőjében éppen a Dózsa ellen nyertünk hárommal, megszerezve a sorozatban 4., összességében 21. MK-sikerünket.

Most sem lehetett panaszunk az elején, mert szépen és fokozatosan elléptek a fiúk a riválistól: Daniil Merkulov, Varga Dénes és Vámos Márton ugyanis elővette a lövőformáját, úgyhogy 6–2-vel fordultunk a félidőben.

Ehhez jött még természetesen, hogy Vogel Soma ekkor 80%-os védési hatékonyságnál tartott éppen, és szükség is volt klasszis kapusunkra, mert a Szolnok nem adta fel, de nem ám…

A harmadik negyed a Dózsa feltámadásával kezdődött ugyanis, 1:48 alatt lőtt hármat, úgyhogy hirtelen csak egy volt közte, 6–5-re álltunk.

Vámos beverte a hetedik gólunkat, Vogel pedig ötméterest hárított, azaz nemcsak a különbség kezdett visszaállni a kellemesebb méretére, de a lélektani fórt is visszaszereztük.

Erre jött ugyanis center-, meg emberelőnyös találat, és máris néggyel mentünk újra! Ezzel pedig már lehetett gazdálkodni…

A vége a kupához hasonlóan a bajnokságban is háromgólos győzelem lett, amivel visszavettük a táblázat első helyét is, és már nemcsak időlegesen vagy a vesztett pontokat tekintve, hanem kétpontos előnnyel – és még mindig eggyel kevesebb meccset játszottunk a mezőny nagyjánál!