Augusztus 8-án ért véget az olimpia, szeptember 8-án elkezdődött az OB1, majd jött egy Magyar Kupa-forduló, most viszont háromhetes, meccsmentes időszakban járunk. Furcsa az évkezdés, nem?

Vámos Márton: Tényleg nem optimális. Az olimpia bronzmeccséről pontosan egy hónappal azelőtt másztunk ki a vízből, hogy itthon elkezdődött a bajnokság, most pedig itt ez a szünet. Kezdődhetett volna az évad másfél héttel később is, úgy a túlterhelt olimpikonok tovább pihenhettek volna. Persze akkor később sűrűsödhetett volna be kissé a naptár, de a lényeg, hogy annál a három és fél hétnél többet, amit most kaptunk, [Varga] Zsolt egyszerűen nem adhatott.

Te merre vakációztál?

VM: Kétszer jártam külföldön, és a Balatonhoz is lementem. Olyan gyorsan elrepült az egész, mintha nem is lett volna: hazajöttünk Tokióból, pislogtam kettőt és máris kezdődött a szezon… Idetartozik, hogy mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a karanténidőszak alatt is edzhettünk kis csoportokban ellenőrzött körülmények között, ami viszont azt jelenti, hogy másfél évig szinte egyhuzamban dolgoztunk, hosszabb pihenő nem jutott. Márpedig ilyen szinten ez sok, főleg, hogy mentálisan nehezebb kipihenned magad, mint fizikailag. Úgyhogy kissé fáradtan kezdtem az új évadot, de majd kialakul, újra megtalálom a motivációmat.

Segít ebben, hogy félig átalakult a keret?

VM: Hat új játékos érkezett, ami komoly vérfrissítésnek számít. Látom, hogy a fiatalok óriási lendületet tudnak hozni a csapatnak, aminek nagyon örülök. Motiváló akár egy hétközi edzésen is, hogy egy tizenéves ne verjen meg semmiben, ez büszkeség kérdése is, ezért még jobban hajtasz. Ők pedig figyelnek minket, rutinosabbakat, hogy minél többet tanuljanak, tehát pozitív a kölcsönhatás, húzzuk egymást előre.

Nem furcsa, hogy ebben a megfiatalított keretben csak hárman idősebbek nálad?

VM: Én is számolgattam… Sőt, a magyarok közül én vagyok a második legidősebb! Sokáig úgy éltem, hogy a klubjaimban és a válogatottban is engem tartottak az egyik vagy konkrétan a legfiatalabb játékosnak, ám telnek-múlnak az évek... Érdekes, hogy akár 29 esztendősen is lehetsz az egyik legidősebb.

A csapatkapitány-helyettesség is tükrözi a tapasztalatot.

VM: Igen, amikor Dumi [Varga Dénes] nem játszik, akkor én veszem kezembe az ügyeket. A parton egy-két kötelező teendő akad, a meccsek előtt és alatt pedig nyilván instrukciókkal kell ellátni a többieket, elmondani, mire kell figyelni. Ám nem érzem, hogy a csapatkapitány-helyettesség olyan sok pluszfeladattal járna.

És ez a háromhetes, mérkőzésmentes időszak?

Ez igen: most van időnk edzeni… A héten kétkapuztunk a Szolnokkal, a jövő héten a Hannover jön három napra, ezek hasznos gyakorlások. Fiatal a csapatunk, meccsről-meccsre is fejlődik a védekezésünk, a támadásaink, az előny-hátrány játékunk, a kohéziónk. Kell a sok edzés és a még több mérkőzés, mert együtt nem vagyunk még rutinosak, ezt azzal tudjuk kompenzálni, hogy meglegyenek a lefektetett szabályok, a kimondott feladatkörök. A kétkapuzások során tudjuk igazán megismerni egymást az új játékostársakkal, a meccsek adnak mankót. Már a Szolnok elleni kétkapuzások is sokat segítettek, a Hannover pedig ugyancsak rutinos BL-csapat a jobb német válogatottakkal és sok montenegróival.

Ha már BL: a hó végén kezdődik a Bajnokok Ligája csoportköre számos rangadóval, ez biztosan motiváló.

VM: Igen, elég komoly csoportba kerültünk, ahová várunk még két selejtezőből továbbjutót is, akik lehetnek akár ugyanolyan erősek is, mint mi. Ezzel az új keretünkkel a nyolcas döntőbe jutás nagy dolog volna, hiszen sokan vannak nálunk, akik még egyáltalán nem játszottak a BL-ben. Márpedig ott más a légkör, más a nemzetközi bíráskodás is, meg kell szokni mind a kettőt. Rengeteg a jó csapat a főtáblán, nem egyszerű a feladatunk, ám így kell megoldanunk!