A világbajnoki elődöntőben egy őrületes hajrával háromgólos hátrányból felállva Varga Zsolt együttese legyőzte a címvédő Spanyolországot, és bejutott a döntőbe. A csapatban Vogel Soma ismét bravúrokat mutatott be a kapuban, újabb büntetőt védett, és nagy szerepet vállalt abban, hogy a világbajnoki címért küzdhet a válogatott és hogy megszerezte az olimpiai kvótát. Saját nevelésű játékosunkkal az elődöntő után pár perccel beszélgettünk.

- Amikor Manhercz Krisztián lövése után becsorgott a labda a spanyol-kapuba, és kiderült, hogy megadta a gólt a játékvezető, azt lehetett az arcodon látni, hogy nem hiszed el, hogy sikerült. Fel tudod még idézni ezt a pillanatot?

- Persze! Még mindig bennem van ez az érzés. Tényleg hihetetlen volt ez az egész, hogy az utolsó pillanatban csikartuk ki a továbbjutást. Ugyanakkor el kell, hogy mondjam, hogy amikor Dumi becsavarta a labdát még a mérkőzés első felében, már akkor azt éreztem, hogy akármi történik ma, itt mi fogunk nyerni. Annak ellenére is, hogy utána volt az elődöntőnek olyan szakasza, amikor úgy tűnt, hogy ebből nem lesz semmi, mert többször is három góllal vezettek a spanyolok. De egészen egyszerűen olyan erőket mozgattunk meg, és akkora csapatmunkát vittünk véghez, hogy sikerült összehozni ezt a hihetetlen fordítást. Az a lövés a végén, ilyen kiszorított szögből, utolsó utáni pillanatban… Még most is alig találom a szavakat, cikáznak a gondolataim. Manó nagyon magabiztosan örült a gólnak, úgyhogy ott akkor kicsit megnyugodtam, hogy ez tényleg bent lesz, meg fogják adni a bírók a videózás után. Aztán, amikor középre mutatott, és lefújta a meccset, nem tudtam ordibálni, örülni, egyszerűen lefagytam, és próbáltam felfogni ezt az egész estét.

- A döntő mellett az olimpiai kvóta volt a tét, és ez láthatóan hatalmas nyomásként nehezedett mindkét csapatra. A televízió képernyőjén keresztül is érezhető volt a feszültség. A mérkőzés előtt szóba került ez a hotelben, vagy az öltözőben, vagy próbáltátok ezt kizárni?

- Beszélgettünk a kvótáról a vb alatt is. Nyilván lesz egy nagyon durva, sűrű idényünk ősztől, két világversennyel a klubszezon közepén, majd nyáron az olimpia. Tudtuk, hogy ez most egy óriási lehetőség arra, hogy a görögök után mi is biztosítsuk a helyünket Párizsra, hiszen így a jövő év eleji Európa-bajnokságnak, majd a világbajnokságnak is nyugodtabban lehet majd nekifutni. Szerettük volna ezt elérni, hogy ezeken a tornákon csak magunkkal kelljen foglalkozni, és ne legyen bennünk az az érzés, hogy küzdenünk kell az olimpiáért. Így, hogy megszereztük a kvótát, egy nagy lépést tettünk az olimpiai bajnoki cím felé is! Ez a mai meccs egy mini döntő is volt, a győzelemnek pedig most még örülünk, de holnaptól már másra koncentrálunk.

- Szombaton a világbajnoki aranyéremért szálltok vízbe Görögország ellen. Mi jár a fejedben, ha a döntőre gondolsz?
- Nem akarunk megállni itt! Arra gondolok, hogy kiskoromban, amikor játszottunk a Margitszigeten, néztük a márványtáblán a neveket a Hajós Alfréd Uszoda aulájában. Világbajnokok és olimpiai bajnokok névsorát… Nagyon szeretnék én is felkerülni oda! Addig még egy nagy lépés van hátra, de meg akarjuk csinálni!