- A mindkét szakágban megforduló vezetőedzőkhöz intézendő első kérdés, hogy milyen különbségeket tapasztalt a férfi és a női vízilabda között?
- Teljesen más sportág a férfi és női póló. A kettőt akkor lehetne összehasonlítani – ami persze megvalósíthatatlan –, ha a nők is topless játszanának, a másik változat, ha a fiúk játszanának birkózódresszben. Mondják, hogy a férfi vízilabda gyorsabb, dinamikusabb – persze, mert nincs kapaszkodófelület, csak a fecskén lehet őket megfogni, sehol máshol. A nőknél sokkal nagyobb a megfogható ruhafelület, így több a vonaglás, és nehezebb minden, például a helyzetkialakítás. Egy másik különbség, hogy a fiúkban az élet minden területén kevesebb az érzelem, több bennük a racionalitás.

- Még a szezon kezdetén említetted, hogy magad is kíváncsi vagy, hétévnyi szünet után hogyan meccselsz majd, és miként reagálsz a bírói döntésekre: e tekintetben mi a mérleg?
- Harminc év edzősködés alatt ez volt az első évem, amikor nem kaptam piros lapot.

Próbáltam figyelni rá, hogy jól működjön az egész, mert tíz-húsz éve sok mindent csináltam ösztönből: most igyekeztem nem ösztönből csinálni, így több időm maradt a munkára!

- Reális végeredmény született a bajnokságban? Hiszen az alapszakasz finisében két elveszített rangadón múlott a döntőbe jutásunk, ugyanakkor korábban nekünk is akadtak szerencsés győzelmeink…
- Hosszútávon a nehézségek, a szerencse-balszerencse kiegyenlítik egymást. Ami nekünk rendkívül fontos volt, hogy a lépéselőnyünkkel nem tudtunk élni. Ha a bajnok UVSE az alapszakaszban két vereséggel lett első, a Dunaújváros két vereséggel a második, és mi két vereséggel a harmadikok, akkor még kevesebb értelme van a szerencsénkről beszélni… Ellenben nekünk ott volt még a hazai BVSC elleni alapszakaszmeccsünk is, amikor

- Az OB I fináléjáról lemaradás, illetve, hogy a nemzetközi kupában nem jutottunk még tovább, csalódás?
- Nekem igen. Annyira értek még a vízilabdához, hogy megállapítsam: ebben a csapatban több volt. Én nagyon szívesen nekimennék ugyanennek az idénynek ugyanezzel a kerettel még egyszer.

- Hányattatott volt az alapozás és a szezon eleje, az olimpia és a junior-világbajnokság, valamint a sérülések miatt először pont a peches, november közepi BVSC-meccs hetén edzhetett együtt a teljes keret: mikorra állt össze rendesen a játékunk?
- Az alapszakasz vége felé: akkor, amikor a nem túl jó UVSE- és a pocsék Újváros-meccset játszottuk – ez nyilván ellentmondás. De az Újváros-mérkőzésről nincs mit beszélni, az volt az év pocsék meccse, ennyi, ilyen mindig van. Az UVSE ellen viszont, ha korábban ők vezettek, mindig hatalmas pofont kaptunk, most azonban felálltunk, és némi elégtétel, hogy mennyire örültek, hogy végül azért csak nyertek…

A végösszegünk nagyjából ugyanaz, mint tavaly: bajnoki bronz, a hazai kupagyőzelemről lemaradtunk, és nem jutottunk messzire a nemzetközi kupában sem. De tavaly a BVSC ellen ötből csak kétszer nyertünk és kétszer kikaptunk, míg négyből idén háromszor legyőztük őket – a bronzcsatában kettőből kétszer –, és egyszer sem vertek meg minket. Azaz, tavaly talán nem érdemeltük meg a bronzot, idén viszont

- Min szeretnél változtatni, fejleszteni a következő évadra?
- Teljesen természetes módon lesznek játékosmozgások, de a lényegen változtatni nem szeretnék, mert a csapat előrelépett. Ha egy női csapat vesztésre áll, minden tagja úgy érzi, hogy ő szeretné megfordítani. Ez egyfelől jó, mert megvan bennünk az elszántság, ugyanakkor a mieink ennél a felfogásnál jóval taktikusabban játszottak. Ha ebben a taktikusságban tudunk még egy adagot fejlődni, és szinte mindenre felkészülünk, ami a pólóban előfordulhat, akkor biztosan leszünk annyira erősek, hogy inkább belőlünk készüljenek, mintsem nekünk kelljen másokból.

- Kipipálandó szakmai célod, hogy a sok-sok férfi-siker után a nőkkel is nyerj valami fontosat?
- Amikor visszatértem a Ferencvároshoz, a férfiak a kilencedik hely körül jártak – női csapat még nem volt –, és kicsit nagyképűen azt mondtam: én minden korábbi munkahelyemen nyertem – ezen nem szeretnék változtatni.