Hullámvölgybe került női válogatottunk a második játéknapon, a nagy riválisnak számító Hollandia ellen még kevesebb jó időszaka volt a csapatnak, mint az első fordulóban Görögországgal szemben. Előre tekintve, innen három „könnyű” mérkőzés jön majd, az egyenes kieséses szakaszra ebből még bőven ki lehet kecmeregni.

Másfél negyed. Körülbelül ennyi időre volt szüksége Hollandiának, hogy kihúzza a szőnyeget a magyar női válogatott alól. Teljesen más dimenzióban vízilabdázott a két csapat, bár a mérkőzés elején még voltak reményt keltő, egy-egy centin múló szituációk nálunk védekezésben és támadásban is.

Aztán ezek a centik összeadódtak, méterekké váltak, még akkor is, ha a magyar lányokon látszott a tenni akarás és az elszántság. Gurisatti csavargólja az első negyed végén, vagy Vályi emberelőnyös találata valamelyest életben tartották a reményt. De a harmadik negyedtől belépett a meccs az „egyiknek minden bejön, a másiknak semmi” szakaszába, így alapvetően csak a gólkülönbség volt kérdéses.

Ezt a hollandok igyekeztek teljes mértékben kihasználni, szerencsére azért nem lett közte tíz, habár az összkép szempontjából ez nem is lényeges. Ami viszont igen, hogy van még három csoportmérkőzés, jóval gyengébb ellenfelek ellen, így a továbbjutást érő harmadik helyet kötelező megszerezniük a lányoknak. Folytatás kedden, Németország ellen.