Biztos Szuperdöntő-résztvevőként és athéni „A”-divíziósként szállt harcba Bíró Attila csapata a házigazda Hollandia ellen. Ellenfelünkkel legutóbb az Eb-n találkoztunk, akkor ők voltak jobbak, viszont előtte többnyire magyar győzelem született. Mindenki kíváncsian várta, hogy milyen teljesítménnyel rukkol elő az ezúttal négy FTC-játékossal felálló válogatott, hiszen Pőcze Panna a görögök és ausztrálok elleni meccs után először a lelátóról nézte a mérkőzést.

A találkozó úgy kezdődött, ahogy két csoportelső küzdelme kell, hogy kezdődjön. Szoros, kiélezett harc folyt a vízben, hiába dőltek el a lényegi kérdések. Ha a magyarok betaláltak, a hollandok mindig lőttek egy gólt. Gurisatti Gréta ahogy minden eddigi találkozón, most is eredményes volt, de 2-2-re zártuk mégis az első negyedet.

A másodikban azonban jobban kijött a lépés a házigazdáknak, és egy újabb 2-2-es időszak után meglépett két góllal a vb-bronzérmes csapat, így pedig 6-4-re vezettek az meccs felének zárásakor. A zárkózást Gurisatti indította el, sőt, döntetlen is volt az eredményjelzőn, de ismét hátrányban várta a magyar csapat a folytatást és egyben a záró felvonást.

Nehéz helyzetbe kerültünk, mivel újra kétgólos hátrányból kellett felállnunk, de ez a hátrány a negyed felére már eltűnt. 10-10-ről új meccs kezdődött, és az nyerhetett, aki több energiát tudott előszedni tartalékaiból. Ez a hollandokra volt inkább igaz, és mire észbe kaptunk, újra kettővel vezetett riválisunk. A hátrányból pedig csak egy gólt sikerült lefaragnunk, így 12-11-es vereséget szenvedett a csoportzáró mérkőzésen a magyar válogatott.

Ezzel a vereséggel, az „A” csoport második helyéről utazunk Athénba, ahol a két selejtezőcsoport első két helyezettjével mérjük majd össze tudásunkat, és ahol a Long Beach-i Világkupa-Szuperdöntő kedvezőbb sorsolása lesz a tét.