Molnár Attila egy kínai és egy marokkói Gyémánt Liga-viadal után a Népligetben bukkant fel. Fedettpályás Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, Európa-rekorder sprinterünk legközelebb, egészen pontosan június 16-án már a csehországi Ostravában áll rajthoz a 400 méteres síkfutás mezőnyében. Akklimatizálódni pedig a legjobb itthon, így az egyik délutáni edzése előtt kicsit kifaggattuk a mögötte hagyott és az előtte álló hónapokról.

Tervezett az itthon lét, vagy így adta ki menetrend?

Abszolút tervezett. A következő versenyem ugyanis június 16-án a csehországi Ostravában lesz, ami kocsival legalább annyira megoldható Budapesttől, mint Hollandiától, ahol a csapatommal készülök, és ahol nincs a közelben repülőtér. Úgy is terveztük, hogy itthon is kell majd lenni négy-öt napot, ugyanis hiába vagyok én külföldön az élet attól nem áll meg itthon, ügyeket kell intéznem, meg hasonlók.

Ebben az öt napban teljesen egyedül készülsz?

Igen, teljesen egyedül vagyok, nincs velem sem edző, sem más segítő. Amolyan távvezérléssel mennek ilyenkor a dolgok, végülis nem hosszú időről van szó.

Kapsz ilyenkor edzéstervet?

Bizony, méghozzá szinte másodpercre lebontva megvan minden. Nagyjából persze már tudom, mit hogy kell csinálni, de nem baj, ha van egy követhető itiner. Szabadrepülésnek hívom az ilyen időszakokat, amiben van jó is, rossz is.

Télen gyökeres fordulatot vett a felkészülésed, miután csatlakoztál a világhírű svájci edző, Laurent Meuwly hollandiai csoportjához. Most már eltelt fél év, milyenek a benyomások?

Nagyon profi, nagyon tudatos és nagyon innovatív a felkészülés. Folyamatosak a reakciók, kérdeznek válaszolok, kérdezek, válaszolnak, így fejlődünk. Tudományos oldalát tekintve szerintem messze a leginnovatívabb módszerek között készülhet a csoport. Ez az atlétika legmagasabb szintje. Jó helyre kerültem, és én magam is hozzá tudok adni a csoport értékéhez, ami mindenképpen egy jó dolog.

Ez utóbbi, hogy te is hozzá tudsz adni a csoporthoz, fontos szempont volt abban, hogy ott lehess, ahol most vagy?

Igen ez egyértelműen fontos szempont. Persze nem mindig tud mindenki hozzáadni, vannak olyan időszakok, amikor valakik húzzák a csoportot, valakiket meg húzni kell. Szerencsére én még nem kerültem olyan negatív spirálba, hogy ki kellett volna húzni egy gödörből. A csoport létszáma viszont véges, így az összeállításánál nagyon is odafigyeltek arra, hogy ne legyenek „fölösleges” tagok, mert ők úgyis kiesnének. Néha persze ott is mellé nyúlnak, de az nagyon ritka, mert az utolsó utáni esélyt is megadják az embernek, de jobb, ha nincs erre szükség.

Hollandiában viszont nem egyedül kell készülnöd.

Nem, ott szinte mindenki 400-as vagy 400 gátas. Van egy 800-as futónk és egy-két rövid sprinterünk, de a többiek hozzám hasonlóan 400-as futók.

A márciusi toruni fedett pályás világbajnokságon hatodik lettél, de érezhető volt a döntő utáni szavaidból, hogy csalódottan indultál haza. Sikerült túltenned magad azon a versenyen?

Persze, egy-két hét elteltével helyükre kerültek a dolgok. Ha ma kérdeznek erről, azt mondom, ha az ember nem örül egy világbajnoki hatodik helyezésnek, akkor az valahol jó. Levontuk a következtetéseket, látjuk, hogy miben hibáztam. Ennyivel is tapasztaltabban várom a következő versenyt.

Nem vetett fel benned kételyeket az a toruni döntő a váltást illetően?

Dehogyis, szó sincs ilyenről! Két vagy három héttel korábban futottam Európa-rekordot. Ha sokkal rosszabbul sikerült volna az a verseny, akkor sem lennének ilyen gondolataim. Egyébként sem hiszem, hogy mindig minden jól fog sikerülni, még ha nagy arányban jól is sikerülnek a dolgaim.

A kínai és a marokkói eredményeid valóban azt jelzik, hogy jó irányban haladsz.

A kínai annyira még nem is, mert megbetegedtem, a marokkói viszont már egyértelműen pozitív visszajelzés volt, ott már tényleg magamat tudtam adni. Az idény további részében is így szeretném folytatni.

Rabatban három századdal jobbat futottál, mint a Torunban győztes Christopher Morales.

Az ilyenekből én nem szeretek nagy következtetéseket levonni. Egyébként is, Torunban szerintem ő egy kisebb gödörben volt, meg attól, hogy most jobb időt futottam, mint az ottani győztes, nem leszek világbajnok.

Abból viszont már lehet következtetést levonni, hogy ez a 44.73 karriered második legjobb ideje?

Abból már lehet! Ez már kezd visszaadni egy valós képet, hiszen versenyen futottam, márpedig a puding próbája, ugye az evés. Ez a puding pedig már finom volt.

Ostravában folytatod az szabadtéri idényt, de látod-e már a további programodat?

Annyi biztos, hogy Ostrava után a hollandiai Hengelóban fogok rajthoz állni, majd a Gyulai Memorial következik július 14-én. Le van írva a teljes program, de ennél messzebbre egyelőre nem tekintenék.

Az idény csúcseseménye a birminghami Európa-bajnokság lesz?

Igen, a terveim szerint az lesz a csúcspont. Már amennyiben nem fog szakadni az eső Birminghamben… De kiemelt helyen van a Gyulai Memorial is, és ha sikerül kvalifikálnom a budapesti Ultimate Championshipre, azaz a Világdöntőre (szeptember 11-13.), akkor is erre a kiemelt polcra fog kerülni. De ez még a jövő zenéje.