Kedden, ha nem is szépen, de befejeződött az A-csoportos világbajnokság a magyar férfi jégkorong-válogatott számára. A Lettország elleni 8-1-es vereségre biztos nem fog senki jó szívvel emlékezni, klubunk fiatal védője, Horváth Milán szerint azonban az a legfontosabb, hogy az első számú célkitűzését teljesítette a csapat, azaz ismét megőrizte helyét a világ legjobb 16 csapata között. A fiatal kora ellenére már három világbajnokságot megjárt játékost közvetlenül a hazaérkezést követően, még a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren kérdeztük a mögöttünk hagyott vb-ről.

Sikerült-e minden célt maradéktalanul megvalósítani, amit elterveztetek az indulás előtt?

A fő célunk természetesen az volt, hogy ismét kivívjuk a bennmaradást. A másik célunk az lett volna, hogy minél több olyan harmadot játsszunk, ami után azt mondhatjuk, hogy elégedettek vagyunk. Hellyel-közel ez is megvalósult. Nem lehet mindig tökéletesen játszani, de úgy érezzük, hogy a 21-ből 15-16 harmadot egész jó játékkal sikerült lehoznunk. A feladatunk innentől az lesz, hogy a maradék 5-6 harmadot is hozzátegyük ehhez. Olyat szerettünk volna csinálni, amit eddig még nem, és ez valamilyen szinten sikerült is.

Mi volt az a „dolog”, ami korábban még soha nem sikerült a válogatottnak?

Szerettünk volna több pontot szerezni, illetve egynél több meccset nyerni. Ez sajnos nem sikerült, de így legalább van miért dolgoznunk.

Sorozatban másodszor harcoltátok ki a bennmaradást. Ahogy tavaly, úgy idén is ott voltál a csapatban. Mennyiben volt más ez a vb annak fényében, hogy első alkalommal nem frissen feljutóként voltatok ott a mezőnyben?

Igen, érezhetően más volt így az egész torna. Eleve az, hogy volt egy extra pihenőnapunk, nem tíz, hanem tizenegy nap alatt kellett lejátszanunk a hét csoportmeccset. Ez mindjárt adott egy löketet a vb közepén. Abban viszont hasonlított a két torna, hogy az alapvető cél ezúttal is ugyanaz volt, azaz, hogy bennmaradjunk. De idén összességében ezt jobb játékkal sikerült elérnünk.

Ez a bizonyos jobb játék már az A-csoportos rutinnal jött?

Szerintem mondhatjuk, hogy igen. Tudtuk, hogy mire számítsunk, kicsit felkészültebbek voltunk az egész vb-t körülvevő hangulatra, arra, hogy mi is jön velünk szembe. Illetve fontos megemlíteni, hogy egy olyan kultúra, egy olyan jó társaság alakult ki ismét az öltözőben, ami átlendített bennünket a nehezebb időszakokon.

Mondhatjuk, hogy szerencsés volt a sorsolásunk is, hiszen pont a torna közepére esett az a britek elleni meccs, ami kulcsfontosságú volt a bennmaradás kiharcolásában. Erre tudatosan készültetek?

Mi minden meccsre úgy készültünk, hogy száz százalékot adjunk, nem volt külön kiemelve, hogy azt az egy meccset kell megnyernünk. Tisztában voltunk, vagyunk azzal, hogy ha a legjobb tudásunkat adjuk, akkor sincs rá garancia, hogy meg tudjuk verni ezeket az ellenfeleket.

Fotó: MJSZ/Vörös Dávid

Melyik meccsre vagytok a legbüszkébbek a hét közül?

A britek elleni meccs nyilván kiemelkedik egy kicsit, hiszen mégiscsak ott sikerült elérnünk a célunkat. Fontos kiemelni, hogy öt az öt ellen többször is nagyon jól tudtunk hokizni, például a címvédő Egyesült Államok ellen is.

Mi lehet a következő lépcsőfok, ahová fel tud lépni a csapat?

Az biztos, hogy úgy fogunk odamenni a következő világbajnokságra (amit Németországban rendeznek 2027. május 14-30. között – a szerk.), hogy minden mérkőzést meg akarunk nyerni. Most is így korcsolyáztunk ki minden meccsre. Viszont tisztában vagyunk a realitásokkal, és attól, hogy mi győzni akarunk, a következő nagy cél igazából az lesz, hogy egynél több meccset nyerjünk.

Azért egy-egy eredmény megmutatta, hogy még mindig jelentős a különbség köztünk és a legjobbak között. Többször is nagy pofon után kellett talpra állnotok, és akár már másnap újra jégre lépnetek? Ezeken a vereségeken hogy tudjátok magatokat ilyen gyorsan túltenni?

Sokat segített, hogy nagyon összezárt a csapat, nagyon jó volt a kohézió a társaságon belül. De nyilván nem jó ilyen vereségeket elszenvedni, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, hogy adott esetben hiába adunk száz százalékot, az akkor is csak ennyire lesz elég. Az ilyen pofonok soha nem esnek jól. Próbáltunk mindig a következő meccsre koncentrálni, arra, hogy a saját játékunkból tovább vigyük azokat a dolgokat, amik jók voltak, amik meg nem voltak jók, azokat meg próbáljuk minél előbb kijavítani?

Mik azok a dolgok, amelyeket a következő vb-re ki kell javítani, vagy amelyek a legkönnyebben kijavíthatóak?

Nehéz most hirtelen egy-egy dolgot kiemelni. A saját játékunkat kell minél jobban megtanulnunk, minél magasabb szintre fejlesztenünk. Ha megvan a játékunk, és mindig ki tudjuk hozni belőle a 90-100 százalékot, azzal szerintem előrébb tudunk lépni. Az hatalmas lépés lenne, ha ugyanazon a nívón tudnánk végigjátszani 60 percet. És a kiállítások… Ezekből nagyon sok volt, megettek minket ezek a két percek, ezekből mindenhogy kevesebb kell a jövőben.

Az építkezést, amivel ott tart most a magyar jégkorong-válogatott, hogy sorozatban a harmadik A-csoportos vb-jére készülhet, annak idején még külföldi szakemberek, szövetségi kapitányok irányításával kezdtük el. Most viszont már harmadik éve Majoross Gergely irányítja az együttest. Ez is a fejlődés biztos jelének látszik.

Szerintem egyértelműen látszik az az út, amit ő és a stábja kijelölt, és az is látszik, hogy ez jó irány. Van fejlődés, tudunk előre lépni, de még messze van a munka vége.

Fotó: MJSZ/Vörös Dávid

Az európai hoki-vb-ket mindig különlegesen hangulatossá teszi a magyar szurkolótábor. Mit ad nektek az, hogy több ezer magyar drukker van a csarnokokban?

Nagyon sokat jelent az, hogy a szurkolók ott vannak velünk, buzdítanak bennünket. Óriás érzés úgy kimenni a jégre, hogy több ezer szurkolónk vár bennünket. Nagyon hálásak vagyunk érte, hogy most is ilyen sokan ott voltak velünk. Tőlük kapjuk meg azt a szükséges extrát meccs közben, amivel át tudunk lendülni a nehezebb periódusokon.

Melyik volt a vb legkeményebb meccse.

Bár tudtuk, hogy mire számítsunk, de a hazai pályán játszó svájciak olyan szinten nyomtak végig, ami egészen brutális volt.

Volt-e olyan meccs, amiről utólag úgy gondoljátok, hogy több is lehetett volna benne?

Az utolsó, Lettország elleni meccset sajnálom kicsit. Ott azért már látszott, hogy fejben és fizikálisan is elfáradtunk. De minden meccsen voltak olyan momentumok, amelyeknél lehetett volna jobban reagálni, és akkor szebb lett volna a vége.

Az, hogy a Fradival az osztrák bázisú ICEHL-ben játszottatok erősebb ellenfelekkel, nagyobb dinamikájú meccseken, mennyiben tett hozzá a játékodhoz? Érezted ennek a jótékony hatását?

Egyértelműen sokat dobott a játékunkon az, hogy a szezon során nagyjából ötven meccset játszottunk ezen a szinten. Nagyon jó, hogy két magyar csapat is van a ligában, kétségtelenül meglátszik, hogy hétről-hétre magasabb szinten játszottunk.

Nem könnyű megbecsülni, de szerinted hol tart most a magyar jégkorong a lehetőségeihez képest, mennyit lehet még kihozni belőle, meddig lehet eljutni?

Még biztos, hogy van mit kihozni belőle és ki is kell hoznunk! A lényeg, hogy jó úton haladunk! Jó lenne, ha minél többen tudnának külföldön játszani, ha minél több játékosunk jutna el magasabban jegyzett ligákba. (Galló) Viliéken például egyértelműen látszik, hogy magasabb szinten hokiznak (Galló Vilmos, Horváth Bence és Szongoth Domán a finn élvonalban hokizik – a szerk.). Jó út lehet, ha minél többen jutnának el ilyen szintű bajnokságokba, mert az biztos, hogy tudná felfelé húzni a válogatottat is.

Te dédelgetsz esetleg ilyen tervet?

Van bennem ilyen gondolat igen. Voltam már külföldön (a francia Brianconban és a finn JoKP csapatában – a szerk.), de az még nem az az irány volt, amit igazán szeretnék. Lehetőség kérdése, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.