Magyar bajnok és Erste Liga-győztes férfi jégkorongozóink a nemzetközi szünetet követően újult erővel vágtak bele a kőkemény munkába, amire nagy szükség is van, ugyanis az év utolsó napjáig ismét komoly meccsterhelés vár a csapatra. A rövid karácsonyi szünetet megelőzően öt nap leforgása alatt négy mérkőzést játszott-játszik Fodor Szabolcs együttese. Két nappal ezelőtt a nagy rivális DAB látogatott Pesterzsébetre, amelyet a hosszabbításban sikerült felülmúlni 2-1-re.

A dunaújvárosiak elleni mérkőzésen negyven percig nem tudott úgy felpörögni a Ferencváros, amilyen remek formában a válogatott szünet előtti zsinórban négy fontos győzelmet hozó mérkőzésen játszott, így ezt a meccset érdemes minél gyorsabban elfelejteni, annál is inkább, hiszen már itt is van a következő feladat: a Fehérvári Titánokat fogadjuk. A két csapat eddig háromszor találkozott az idei szezonban, és bár a háromból két meccset a Fradi nyert, az előző egymás elleni meccsünk közel sem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Az első harmad még egy ismerkedéssel teli húsz percet hozott, majd a második játékrészben Nagy Gergő végleges kiállítása, valamint az ezt követő sorozatos buta szabálytalanságok megbosszulták magukat, a Titánok pedig kíméletlenül lőttek egy ötöst. Van tehát miért visszavágni.

Ez lesz a két csapat negyedik, egyben utolsó alapszakaszos randevúja az idényben, és mivel a Titánok vélhetően az alsóházban folytatják, az is lehet, hogy utoljára találkozunk a fehérváriakkal. A fentebb említett ötgólos zakót megelőzően, ahogy említettük, a mieink kétszer is diadalmaskodni tudtak a székesfehérvári alakulat ellen. Előbb ugyancsak Fehérváron hintettünk két harmad alatt egy ötöst, mígnem a legutóbbi fővárosi összecsapás már több izgalmat hordozott magában: egy kilencgólos összecsapáson a Titánoknak szinte mindenre volt válasza, de három és fél perccel a vége előtt Pulli szállította a három pontot, így 5-4-re nyertünk.

A novemberi mérkőzésünk óta a fehérváriak kilencszer futottak ki a jégre, közte két Magyar Kupa összecsapással a DVTK ellenében, ahol nem igazán volt kérdés, hogy ki is a jobb, a miskolciak 13-2-es összesítéssel léptek tovább a négyes döntőbe. A fennmaradó hét Erste Liga meccsen a csapat két arcát is megmutatta, ugyanis a Hokiklub győzte le őket a Tüskecsarnokban, majd a Megyeri úton verték az Újpestet, hogy aztán Dunaújvárosban beleszaladjanak egy 6-2-es pofonba. A folytatásban egy parádés második harmadot produkálva sikerült visszavágni a Hokiklubnak, hogy aztán a Gyergyótól is kapjanak egy hatost. Végül Erdélyben itt is összejött a revans, de a Csíkszereda alaposan helybenhagyta őket a Vákárban.

Ami minket illet: a fehérvári meccs után könnyedén hintettünk egy ötöst a Vasasnak, majd a DAB otthonából hoztunk el két pontot. Ezt követően Dániában is letettük a névjegyünket a Kontinentális Kupa harmadik körében, hazatérve egy győztesen megvívott Hokiderbi, két pontot hozó erdélyi túra (Brassó, Csíkszereda), majd egy újabb siker az Újpest ellen, ami a Magyar Kupa továbbjutásunkat is jelentette. Ezt követte egy kisebb pihenő, ami abszolút jót tett a csapatnak mind fejben, mind lélekben, de nem utolsó sorban fizikailag. Decemberre átlépve is sűrű időszakot indítottunk, de csapatunknak ez már nem okozott gondot, rendre hoztuk a meccseket (Hokiklub, Brassó, Csíkszereda, DEAC). Nagyon jó periódusban voltunk, így talán a legrosszabbkor jött az újabb nemzetközi szünet, ami meg is látszott a csapat DAB elleni első negyven percén. De az sem tett jót, hogy több alapembert is nélkülöznünk kellett sérülés miatt, Myles Fitzgerald pedig már nem is fog visszatérni.

Most azonban itt az újabb meccs, ki lehet, és ki is kell javítani az Acélbikák ellen elkövetett hibákat, úgy kell kimenni a jégre, ahogy azt legutóbb az utolsó húsz percben tettük. Itt az esély, hogy az éllovas Csíkszeredán újabb három pontot hozzunk, továbbá hogy hat pontra lépjünk el a mögöttünk álló Brassótól. Jön tehát az alapszakasz negyedik, egyben utolsó FTC-Telekom – Fehérvári Titánok összecsapása, 18.00-tól a Pesterzsébet Jégcsarnokban.