Nem akármilyen utat járt be az elmúlt lassan egy évtizedben férfi kézilabdacsapatunk jobbszélsője, Bujdosó Bendegúz. Kétezer-tizenhat nyarán érkezett a Népligetbe, az első szezonjában részt vett az élvonalbeli tagság megszerzésében, és azóta az NB I-ben meghatározó játékosa együttesünknek. A szezon hajrájára ugyan megsérült, de a mostani szezon történelmi bronzérméből is alaposan kivette a részét, a bajnokságban huszonkét meccsen 60 gólt szerzett.

– Az elmúlt hetekben nem láthattunk a pályán, ezért az első kérdés nem lehet más, mint hogy mi a helyzet veled? Hogy vagy?

– Köszönöm szépen, most már jobban. Részleges combizomszakadásom van, amire azt mondom, hogy nem jó, de nem is tragikus sérülés. A felépülési idő négy-hat hét, pihenéssel és gyógytornával rendbe lehet hozni. A héten elkezdhettem kicsit kocogni is óvatosan, szerencsére nem éreztem, úgyhogy pozitívan látom a helyzetet.

– Annyiból talán nem a legrosszabb időpontban jött a sérülés, hogy addigra már nagyon kényelmes pozícióban voltunk a tabellán. Viszont a dobogó bebiztosításakor már pont nem lehettél a pályán…

– Igyekszem mindig minden rosszban valami pozitív, jó dolgot keresni, de nagyon-nagyon rosszkor jött, mert igazából rengeteget dolgoztam azért, hogy ez a bronzérem tényleg kilenc szezon után a nyakamba kerüljön, és ugyanez igaz az egész csapatra. Én csak egy kicsi porszem vagyok ebben a gépezetben, próbáltam minden meccsen a maximumot nyújtani, a PLER-meccset nagyon nehéz volt kintről nézni, hiszen akkor dőlt el a dobogó. Azt hittem, ezzel az izgalmaknak vége, de igazából nagyon szívesen pályára léptem volna telt ház előtt a Szeged-mérkőzésen is, ilyen világsztár csapattal mindig mindenki szívesen játszik. A végén a NEKA ellen pedig igazi presztízs meccs vár a csapatra, tehát nem tagadom, hiányzik a játék. Szívem szerint ott lennék a többiekkel, de azt is gondolom, hogy ez a pihenő most jól jön, mert júliusban új szezon kezdődik, amely szerintem még keményebb lesz, mint az idei volt. Feltöltődöm, mellette dolgozom, és várom a következő idény kihívásait.

– A csapatból te vártál a legtöbbet erre az éremre. Elhiszed már, hogy megvan?

– Kellett jó pár nap, mire leülepedett bennem, hogy sikerült elérni ezt a célt. Szívták is a fiúk a véremet, hogy van, akinek kilenc hónap elég volt a bronzhoz, nekem pedig kilenc év kellett, de igazából annál édesebb a siker. A szívemre teszem a kezem, mindent beleraktam ebbe a kilenc évbe, mind a pályán, mind a pályán kívül, hogy a csapattal tudjak fejlődni. Ahogy Pista is mondta, aki ebből a csapatból kilóg, az kimarad. Nem lehet hátradőlni, mert ez olyan társaság, olyan csapat, hogy mindenki dolgozik napról napra, mindenki jobb szeretne lenni és mindenkinek vannak egyéni meg csapatcéljai egyaránt. Jövőre ismét megmutathatjuk az Európa-ligában, hogy mennyit fejlődtünk és közben természetesen meg szeretnénk tartani a bronzérmet is. Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy az eddigieket fradistaként az NB I/B-ből indulva sikerült elérnem.

– Ténylegesen a vasárnapi bajnoki után kerül a nyakatokba érem. Várod már?

– Nagyon várjuk már. Lehetett választani, hogy évzárón vagy a pályán kapjuk meg az érmeket, és egyértelműen a pályán akartuk. Ott vívtuk ki, ott harcoltunk meg érte, pici keserűség, hogy nem játszhatok, de a többi sérült játékossal megbeszéltük, hogy viszünk mezt, a végén besétálunk a pályára, és abban fogjuk átvenni az érmeket.

– Szembetűnő, hogy a rangadókon sokkal erősebbek voltunk, mint a korábbi szezonokban. Szerinted mi jelentette a különbséget?

– A védekezésünk minden évben egy kicsivel jobb és jobb lett. A támadást valahogy mindig megoldjuk, mert olyan karakterű játékosaink vannak, akik maximalisták és szeretnek gólt lőni. A védekezésbe viszont minden nap bele kall rakni a melót, apróságok dönthetnek, hogy éppen sikerül-e a fault vagy tovább tudják játszani a labdát. A másik, amit kiemelnék, az a két kapus teljesítménye, Kristóf és Maci is szenzációs teljesítményt nyújtott ezeken a meccseken, többször a forduló válogatottjába is bekerültek.

– Ismerve a csapatot, ez a szezon csak még éhesebbé tett mindenkit?

– Egyértelműen, hiszen ismét kimozdulhatunk az európai porondra. Az Európa-kupa is nagyon jó volt, szép helyekre mentünk és erős csapatokkal játszottunk. A Európa-ligában látjuk a mostani mezőnyt, nincs sima meccs, mindegy, hogy skandináv, német vagy éppen szláv csapatról van szó, mindenhol vért kell izzadni a pontokért. Ez hatalmas kihívás és a karrierünkben is egy újabb lépcsőfok lehet.

Együttesünk vasárnap 18 órakor a NEKA otthonában zárja az évadot. A mérkőzéssel kapcsolatos jegyinformációkat ITT találják.