A nyolc közé kerülést, ezzel együtt az olimpiai kvalifikációs tornán való részvétel jogát kis szerencsével már múlt vasárnap kivívta a magyar válogatott a svéd-lengyel közös rendezésű kézilabda-világbajnokságon, azóta viszont azzal együtt, hogy topcsapatokkal találkozott, kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtott. A dánok elleni negyeddöntőben óriási pofont kaptunk és a norvégoktól elszenvedett nyolcgólos vereségre sem lehetünk különösebben büszkék.

Az egyiptomi együttessel szemben vívott találkozónak a hetedik hely mellett az is tétje volt, hogy jó szájízzel zárjuk ezt, az alapvető célkitűzést (az olimpiai selejtező elérését) tekintve eredményes tornát. Ismét két ferencvárosi játékos (Bujdosó Bendegúz és Lékai Máté) került be a meccskeretbe, Kovacsics Péter volt a kimaradók egyike, s ezzel sajnos az is biztossá vált, hogy balszélsőnk nem kap lehetőséget ezen a tornán Chema Rodríguez szövetségi kapitánytól.

Az elmúlt években óriási fejlődésen keresztülment egyiptomiaktól ezelőtt sosem kaptunk ki, a világbajnokságokon eddig kétszer találkoztunk velük, 2013-ben 32-23-ra győztünk, 2019-ben meg 30-30-as döntetlen lett a végeredmény. Hiába azonban a pozitív mérleg, ezen a vasárnap délutánon az afrikaiak számítottak a találkozó esélyeseinek.

A kezdés – ahogyan a vb-n már többször is – rosszul alakult, négy perc alatt 4-0-ra húzott el riválisunk. Az első magyar gólt Ancsin Gábor szerezte, és a folytatásban is ő jelentette a legfőbb veszélyforrást az egyiptomi kapura, de így is, nem egészen kilenc perc után már ötgólos hátrányban voltunk (4-9).

Ezt követően némileg sikerült rendezni a sorokat, felkapaszkodtunk mínusz háromra is, de a huszadik percben aztán már hat volt közte, ekkor érkezett Chema Rodríguez időkérése (8-14). A játékrész hajrájában kétszer is emberelőnyben játszottunk, de nem éltünk a lehetőségeinkkel, így maradt a szünetre a hatgólos különbség (11-17).  

A második félidő első tízperces szakaszát annak ellenére megnyertük egy góllal, hogy közben kettős emberhátránnyal is meg kellett küzdenünk, sőt, nem sokkal később háromra zárkóztunk, s így hosszú idő után újra látótávolságba kerültünk ellenfelünkhöz képest (19-22).

Viszont éppen csak felcsillant a remény, mert pillanatok alatt betaláltak kétszer az egyiptomiak. Ez néhány percre megtörte a lendületünket, de aztán ismét elkezdtünk közeledni az ellenfélhez, Bodó Richárd bombája után csak kétgólos hátrányban fordultunk rá az utolsó nyolc percre (24-26).

Nem egészen két perccel a vége előtt Lékai bravúros akciójával feljöttünk egyre, majd a legvégén az egyenlítésre is sanszunk nyílt, Bodó pedig ellentmondást nem tűrve vágta a kapuba a labdát, ezzel pedig kiharcoltuk a hosszabbítást (28-28).

A ráadás első félidejében Bánhidi Bence találatával a meccs folyamán először átvettük a vezetést, majd egyenlített Egyiptom, így újabb idegőrlő öt perc várt ránk, amelyben 2-2-es döntetlenre végeztek a felek, és jöhetett a következő 2x5 perc.

A második ráadás második félidejében már volt egygólnyi különbség a két gárda között, és sajnos az egyiptomiak felé billent a mérleg nyelve, akik 36-35-re nyertek, az ezúttal óriásit küzdő magyar válogatott pedig a nyolcadik helyen zárta a tornát.