Kilencszázötvenkilenc nap után játszott Európa-liga csoportmérkőzést férfi kézilabdacsapatunk. Az akkori, Flensburg elleni mesébe illő döntetlen produkciójával ezúttal is kiegyeztünk volna, az akkor elért eredménnyel viszont biztosan nem. A pénteki, bajnoki pofon után csakis a győzelem lehetett együttesünk célja, de legalább ennyire fontos volt, hogy a múlt hetinél sokkal jobb képet fessen magáról ezen a kedd estén az Érd Arénában az El-selejtezőt sikerrel megvívó svéd Karlskrona ellen. Sajnos a nemzetközi porondon legrutinosabb játékosunkra, Lékai Mátéra kisebb sérülése miatt továbbra sem számíthatott a szakmai stáb, de ahogy Ancsin Gábor is mondta a múlt héten: azokkal kell megoldani a feladatot, akik éppen rendelkezésre állnak.

Visszafogott helyzetkihasználással kezdett mindkét fél, a lehetőségek itt is, ott is megvoltak, de hol Győri Kristóf, hol pedig Tomic kapus hárított – tíz perc után szűk ferencvárosi előnyt mutatott a kijelző (4-3).

A félidő felénél remekül szállt be a meccsbe csapatkapitányunk, Debreczeni Dávid, gyors egymásutánban szerzett három gólt svéd válasz nélkül, ezzel pedig először a meccsen kettővel mentünk (8-6). A félidő hajrájáig nem tudtunk nagyobb előnybe kerülni, pedig Ancsin Gábor például kiemelkedőt nyújtott, közel hibátlan pontossággal öt gólt rámolt az ellenfél kapujába az első játékrészben.

A szünet előtti utolsó percekben vezettünk hárommal is, aztán pillanatok alatt kis híján elfogyott az előnyünk, nagyot mentett Győri Kristóf, amikor a 29. perc végén a mérkőzés első hétméteresét kivédte. Ennek is köszönhettük, hogy minimálisan jobban álltunk a találkozó felénél (16-15).

Az első játékrészben sem brillíroztunk, érezhető volt, hogy a legutóbbi bajnoki vereség megtépázta az önbizalmat, a szokásosnál lassabban, pontatlanabbul kézilabdáztunk. A fordulás után aztán túl könnyen jöttek a svéd gólok, és az a kontroll, ami az első félidő jelentős részében azért jellemző volt, kicsúszott a kezünkből. A 42. percben először vezettek kettővel a vendégek, és a látva a találkozó alakulását ennél jobban egész egyszerűen nem szabadott leszakadnunk (22-24).

Jött is gyorsan két ferencvárosi találat, így az utolsó negyedórát iksszel kezdtük, sőt, a mérkőzésen hibátlanul lövő Debreczeni ziccertalálatával újra itt volt az előny, jött is a svéd időkérés. Jól sült el a mieinknél a kapuscsere is, mert a hajrában több védést is feljegyezhettünk Borbély Ádám neve mellé, így ismét gyorsan nagyot fordult az összecsapás – de sajnos nem elég nagyot, az utolsó kilenc perc is döntetlenről indult (28-28).

Feszült végjátékot, izgalmas mérkőzést láthattak a nézők, be is fagyott néhány percre az eredmény, és rendkívül fontosnak tűnt, hogy Nagy Bence góljával mozdultunk el onnan. Az utolsó percet is egygólos előnyben kezdtük, Pásztor István időkérése után, a passzív utolsó passzánál pedig Csörgő Kristóf vitte be az „utolsó ütést”: 31-29-es győzelemmel kezdtük az Európa-liga szezont.

A csoport másik mérkőzésén a német Melsungen 28-26-ra múlta felül a Benficát.