Ritkán fordul elő, hogy egy hónapon belül két Győr-Fradi rangadót rendeznek a hazai kézilabda-élvonalban, 2025 tavaszán azonban így alakult. A lányok május 10-i, bajnoki döntővel felérő összecsapása előtt pénteken a fiúkra várt fontos feladat a Magvassy Sportcsarnokban: a parádés szezont futó újonc legyőzésével bebiztosíthatták dobogós helyezésüket az NB I-ben – tizennégy év után.

A Csurgó elleni találkozóhoz képest volt egy hiányzóink, Karai Miklós térdsérülés miatt dőlt ki a sorból, de az elmúlt hetek formája alapján így is bízhattunk a sikerben a nemrégiben a Magyar Kupa-győztes Szegedet is felülmúló győriek otthonában.

Az elején Ancsin Gábor játszott óriásit, első három lövéséből három bombagólt ragasztott a hazai kapuba, ezzel alapoztuk meg, hogy bő tíz percet követően már szemmel látható előnybe kerüljünk, és kikényszerítsük az első győri időkérést (6-10). A játékrész közepén ugyan visszajött egy gólra az ETO, de egyenlíteni nem tudott.

Öt perccel a szünet előtt plusz kettőnél kért időt Pásztor István (17-19), fontos volt, hogy jól sikerüljön ez a szakasz. Nem sikerült jól, de – mondjuk úgy, hogy – ez nem feltétlenül csak rajtunk (és a Győrön) múlt… Balogh Zsolt időn túli hetesével iksz lett a félidő, ami miatt a játék képét és az eredmény alakulását tekintve mi lehettünk szomorúak (21-21).

A rohanós első harminc perc után az volt a legfőbb kérdés, hogy melyik csapat tud javulni védekezésben. Szerencsére a miénk volt ez a csapat, ha nem is azonnal, de megérkeztek a faultok és jöttek a védések Győri Kristóftól is. Vezettünk újra kettővel, de fordulatokban ezt követően sem volt hiány, az utolsó negyedóra döntetlenről indult (28-28).

Nem nagyon volt kivédekezett támadás egyik oldalon sem, így az őszhöz hasonlóan ismét idegőrlő végjáték felé haladtunk, amelyben ezúttal mi maradtunk alul, 37-35-re nyert a Győr, így jövő pénteken hazai pályán a PLER-Budapest ellen biztosíthatjuk be a bronzérmet.