A múlt héten újabb értékes győzelmet aratott férfi kézilabdacsapatunk az NB I-ben, ezúttal hazai pályán a Budai Farkasok gárdáját múlta felül. A sikerben kulcsszerepet játszott a hétgólos Koller Tamás, akit a forduló legjobbjának választottak. Kérdeztük őt a csapat remek rajtjáról és arról is, hogy mekkora kihívást jelentett átlövőből beállóvá formálnia magát.

– Az előző fordulóban a hét játékosának választottak az NB I-ben. Számítottál erre?

– Hétvégén beszéltünk róla a családdal, hogy egész jól ment, hál'istennek kijött a lépés, reménykedtem benne, hogy odakerülök. Viszont amikor láttam, hogy a szegedi beálló, Rosta Miklós nagyon jól teljesített, kicsit elengedtem. A forduló csapatába tehát ezért nem kerültem be, de ez az egyéni elismerés is nagyon jólesett.

– A nyáron sok-sok év kézilabdázás után posztot kellett váltanod – átlövőből beálló lettél. Mi jelentette ebben a legnagyobb kihívást?

– Megszokni azt, hogy folyamatos a kontakt és általában nem én birtoklom a labdát, csak megjátszanak, amikor van rá lehetőség.

Meg persze egészen más szemszögből kell nézni a játékot, helyet kell teremteni a csapattársaknak. Ez néha nem sikerül, néha igen, szokni kell. Az eséssel vannak problémáim, abban sosem voltam jó, mindenem is fáj ezáltal. Nekem ösztönösen jönnek az esések, ütközések, néha ezért tűnhet kívülről szokatlannak.

– A múlt pénteki meccsen egy strandkézilabdára emlékeztető megoldást is láthattunk tőled.

– Igen, játszottam régen, beállóban is voltam strandkéziben, és lehet, hogy onnan jött. De igazából ez sem előre megfontolt volt, hanem ösztönös.

– Szerinted mennyivel vagy jobb beálló, mint például mondjuk az alapozás közepén, augusztusban voltál?

– Biztosabbnak érzem magam a mozgások terén, a játékokat is máshogy nézem már, a helyezkedés, az ütemek… Ebben nagyon sok segítséget kaptam a rutinosabb játékosoktól, az edzőktől.

– Védekezésben viszont te számítasz a legrutinosabbnak, mentorálod is a fiatalabbakat. Mennyire vagy elégedett a tanítványokkal?

– Szerintem nagyon sokat lépett előre mind az Ákos, mind a Géza (Török Ákos és Bodnár Géza – a szerk.). Meg tudják oldani a feladatot, még kell melléjük egy biztos oldalszél, de ha irányítod őket, akkor mindent meg tudnak csinálni a lehető legjobban.

– Mind az edzéseken, mind a meccseken felszabadultabbnak látszik a társaság, mint az előző évadban. Ezt meg tudod erősíteni?

– Tavaly volt rajtunk egyfajta teher, hogy mindenki a harmadik helyet szerette volna megszerezni – és olyan játékosok voltak a keretben, akik erre képesek is voltak. Az idén, ahogyan előttem többen fogalmaztak,

egy megfiatalított csipet-csapattal vágtunk neki a szezonnak, különösebb teher nélkül. Szerintem ezért is jönnek, vagy jöttek eddig a győzelmek.

Remélem, ez a tendencia megmarad, a lehető legtöbb pontot szeretnénk megszerezni, de nincs arról szó, hogy ötödiknek, hatodiknak vagy hetediknek kell lenni – az alapvető cél, hogy maradjunk benn.

– Lékai Máté az előző meccs után mondta, hogy ennyire pozitív kezdésre talán senki sem gondolt. Téged is meglepett?

– Engem már az is meglepett, hogy idegenben nyertünk az addig veretlen PLER ellen, amely az Európa-kupában indul. A Budai Farkasok legyőzése, abból a szempontból szintén kicsit meglepő volt, hogy korábbi edzőnk, Pásztor István mindannyiunkat ismer, és olyan játékosokkal rendelkeznek, akikkel ez a helyezés és a nulla pont egyáltalán nem reális.

– Még a szezon előtt vezetőedzőnk, Kiss György említette, hogy elég vékony jégen járunk majd, és várhatóan sokat kell vállalniuk a kulcsjátékosoknak. És ahogy láthatjuk, te is rengeteget vagy pályán a rangadókon. Hogy bírod?

– Amikor ideigazoltam a Ferencvároshoz, szerettem volna sokat, nagyon sokat játszani. A védekezés volt a fő feladatom, volt idő pihenni, fújni egyet. Ez most nagyon nincs így, de azt mondom, hogy ez is előrevisz minket. Bár a korral egyre jobban megterheli az embert ez az ötven-ötvenöt perc, de hál'istennek a stáb hagy időt a regenerálódásra.

– Szombaton Gyöngyösre utazunk. Mondhatjuk, hogy kicsit hasonló feladat előtt áll a csapat, mint amikor a PLER-hez látogatott?

– Igen, szerintem nagyon hasonló lesz. A szurkolók is ugyanakkora, vagy még nagyobb tűzzel támogatják majd a hazai csapatot. Öt évet játszottam Gyöngyösön, nagyon szerettem azt a miliőt, a csarnokot, a szurkolóktól is nagyon jó érzésekkel váltunk el. Szeretnénk nyerni, de ez sem a kötelező kategória. Elmegyünk, szeretnénk jól érezni magunkat, és sérülés nélkül hazajönni. De az biztos, hogy mindent beleadunk, és reméljük a legjobbakat!

Bruckner Vince